Nincs kategorizálva

Berlinale – Negatív kritikai visszhang az első versenynap után

63IFB_key_visual_RGB_IMG_239x164A nyitófilm után az első versenyfilmek kritikai fogadtatása is túlnyomórészt negatív a 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale), a bírálatok szerint Dieter Kosslick fesztiváligazgató vezetése alatt a társadalmi felelősségvállalás túl gyakran megy a művészi minőség rovására.

A Berlinale Wong Kar Wai kínai filmrendező A nagymester (The Grandmaster) című alkotásával kezdődött csütörtökön. A 130 perces „kung-fu eposz” Kínában és Tajvanon már január óta a mozik műsorán van, pedig jobban illene a Berlinaléhoz, ha világpremierrel kezdődne – jegyezték meg kritikusok, hozzátéve, hogy ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy a nyugat-európai mozilátogatók nem mozognak annyira otthonosan a kínai kultúrában, hogy átlássák az utalások hálózatát, amelybe beleépül a nyugaton csak Bruce Lee mestereként ismert harcművész, Ip Man története. Így nemcsak a vásznon zajlik nagy küzdelem, hanem a nézők is megküzdenek a filmmel – írták.

grandmaster001-thumb-630xauto-35213

Gus Van Sant Promised Land (Ígéret földje) című alkotása „nekiugrik a valóságnak  és Hollywoodban landol” – írta az első versenynap legnagyobb várakozással övezett filmjéről Andreas Kilb, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) kritikusa. A földgázkitermelés új és igen vitatott eljárása, a talajvíz súlyos szennyeződésével fenyegető kőzetrepesztés (fracking) erkölcsi kérdéseit feldolgozó mű erős kezdés után kiszámíthatóvá válik – tette hozzá. Hanns-Georg Rodek, a Die Welt filmes szakújságírója szerint Gus Van Sant több filmje az utóbbi 25 év leginnovatívabb alkotásai közé tartozik, a Promised Land viszont „biztonsági játék”. Így egy percig sem kétséges, végül melyik oldalt választja a Matt Damon által alakított főszereplő, aki egy energetikai óriáscég nevében próbálja meg rávenni egy félreeső mezőváros lakóit arra, hogy adják el földjeiket, amelyek alatt hatalmas, de csak kőzetrepesztéssel kitermelhető földgázkincs rejlik.

promised-land09

Az első nap versenyfilmjei közül Malgoska Szumowska W Imie… (…nevében) című alkotása kapta a legjobb kritikákat, bár a Die Welt szerint a lengyel rendező „sem mer kísérletezni” filmjében, amely egy homoszexuális vidéki katolikus pap megpróbáltatásairól szó, a FAZ műbírálata szerint pedig a történet „nem nyit új távlatokat a filmművészetben”, de azért néhány megható jelentben sikerül bemutatni a hős belső küzdelmét. A Der Tagesspiegel összesítése alapján az alkotás egy német kritikustól sem kapott kiváló minősítést, és jó osztályzatot is csak a Der Spiegel szakújságírójától.

chyra_w_imie

Az Arany Medvéért induló munkák mezőnyében az osztrák Ulrich Seidl Paradies: Hoffnung (Édenkert: remény) című filmje a pénteken bemutatott harmadik alkotás. Középpontjában a 13 éves, túlsúlyos Melanie áll, aki egy fogyókúrás táborban megpróbálja elcsábítani a nála negyven évvel idősebb táborvezető orvost. A film egyedül a Die Zeit kritikusa szerint számít jónak, a többség pedig csupán elfogadhatónak tartja. A FAZ kritikusa kiemelte, hogy a rendező nagy mutatványt vitt véghez, hiszen a Pardies-trilógiával egy év alatt megjárta a három legjelentősebb európai filmfesztivált, az első résszel Cannes-t, a másodikkal Velencét, a befejező darabbal pedig a Berlinalét, „de egy látványos mutatvány még nem elég egy jó filmhez”.

505adf20d7a79_b

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya