Nincs kategorizálva

Brave: eltűnt a Pixar a történetből?

Az eddig káprázatos alkotásokat gyártó stúdió új filmje úgy tűnik vérszegényre sikerült. Néhányan egymásra mutogatnak a Disney-nél. – írta a The Guardian

A visszhang, amelyre a Pixar-dolgozók leginkább számítanak új munkájukat illetően, ellentmondásos lehet. Amikor 17 éve a Toy Story-val debütált a stúdió, olyan magasra tették a mércét, hogy a kritikusok szerint az ezt követő filmeknek nincs szükségük másra, csak a nevek felcserélésére és a cselekmény minimális átírására. Kisebb egyenetlenségeket ugyan találunk a gyártó életútjában, mint például az Autók című  – figyelmen kívül hagyható  – film, amelyre tekinthetünk úgy, mint egy egyébként örömteli gyermek ritka neveletlenségére.

Bővebben a filmről

A sajtó és a Pixar közti mézeshetek szétváláshoz vezettek, amelynek úgy tűnik a Brave az oka. A történet egy skót hercegnőről szól, aki nem hajlandó a klánja szabályai szerint házasodni.A kifogástalan technikai megvalósítás ellenére néhány kritikus úgy érzi, a Brave nem méltó a címére. Todd McCarthy a Hollywood Reporterben kisebbfajta csalódásként említi, míg Roger Ebert a Chicago Sun-Times-tól azt jósolta, hogy a szülők csalódni fognak, ha egy igazi, elsöprő Pixar alkotásra várnak; szerinte a stúdió bűne, hogy a Disney-hagyományok területén vadászik. 2006-ban a Disney jelentős részt szerzett a stúdióból, miközben a franchise-barát, haszonelvű szemlélet híressé tette a fiatal céget.

A Ratatouille, Wall-e és az Up szokatlan hőseivel már azelőtt működött, amikor a Disney kinyitota a csekkfüzetét. Azóta filmjeik veszítettek a különcségükből. A bizarr hangzású Newt-ot, amely a Föld két utolsó gőtéjéről szól, a biztos profitszerzés érdeke taszította ki.

A Time magazinban a történet sztereotípiái miatt támadták a Brave-et,  az indulatos vörös hajú, skótszoknyás hősnő és az ebből fakadó „poénos” látvány miatt. A tinédzser fiam megnézte a Brave trailerét és azt mondta:  „Úgy néz ki, mint egy Dreamworks film.”  Apró, de lényeges észrevétel, hiszen a Pixar mindig is egyet jelentett az eredetiséggel.

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com