Sok legendát hallottunk már arról, hogy egyes színészek mi mindenre képesek azért, hogy szerepükkel maradéktalanul azonosulva, a karakter lényegéből fakadó reakciókra szinte automatikusan ráérezve tökéletes alakítást nyújtsanak a vásznon. Az amerikai kontinensen „method actingnek” nevezett, a pszichológiai valósághűség módszerére alapozó színészetet gyakorolja/gyakorolta többek között Marlon Brando, Jack Nicholson, James Dean, Robert De Niro és Heath Ledger is. Ugyanezt a módszert vallja magáénak az excentrikus brit-ír színészzseni, Daniel Day-Lewis is, akinek 10 meghökkentő felkészülési módját a színész Lincoln című filmje kapcsán gyűjtötte össze a Yahoo! Movies írója, Mark Lankester.
Komoly kutatás előzte meg Daniel Day-Lewis felkészülését legfrissebb szerepére, az Egyesült Államok 16. elnökének, Abraham Lincoln karakterének megformálására is. Ez nagy vonalakban azzal járt, hogy a színész megtanulta utánozni az elnök jellegzetes, magas fekvésű hangját, és megtiltotta a stáb brit tagjai számára, hogy a saját akcentusukkal kommunikáljanak vele. De mindez ennek a fajta színészetnek csak a csúcsa, Day-Lewis számára nem létezik túlzás.
„A munkám része a bevonódás, ezért logikus, hogy abban a bizonyos világban kell maradnom. De azon kívül, hogy logikus, az örömömre is szolgál, mert ez az a terület, ahol a munka folyik” – nyilatkozta az 55 éves Day-Lewis a BBC-nek. „Ha a technikusokkal teázol és nevetgélsz, akkor nem vagy képes felfedezni semmit.”
Milyen messzire képes elmenni egy színész, ha a szerepe megformálásáról van szó? Nagyon, de nagyon messze, ha a következő, Daniel Day-Lewis-féle színészi módszereknek hinni lehet.
Megtanult egy teljesen új nyelvet A lét elviselhetetlen könnyűsége (1988) című filmért
Daniel Day-Lewis legendás alakításainak hírét a szexőrült cseh sebész szerepe alapozta meg Milan Kundera egzisztencialista regényének filmváltozatában. Azt csak feltételezzük, hogy Day-Lewis nem csábított el minden nőt maga körül a szerep kedvéért, de az biztos, hogy megtanult csehül, és majdnem az egész nyolc hónapos forgatás alatt nem vetkőzte le a karakterét.
Eltörte a bordáit A bal lábamért (1989)
Az egyből a mozifolklór részévé vált filmben, A bal lábamban nyújtott alakítása a „method acting” prototípusa. Day-Lewis apait-anyait beleadott a kerekesszékbe kényszerült költő, Christy Brown megformálásába. A vonakodó stábnak át kellett emelni a díszleteken és a különböző akadályokon, mert a színész visszautasította, hogy mozogjon, még ahhoz is ragaszkodott, hogy a székben etessék meg. Elismerésre méltó azonban, hogy Day-Lewis barátságot kötött a Sanymount School Clinic mozgáskorlátozott lakóival, ahol a valódi élettapasztalataikkal is megismerkedett. Mindenesetre a magát hetekre a kerekesszékbe kényszerítő színésznek ez három dolgot hozott a konyhára: egy legjobb színésznek járó Oscart és két törött bordát.
Abból élt, amit maga vadászott Az utolsó mohikán (1992) kedvéért
Következő filmje karaktere, Nathaniel Hawkeye, Az utolsó mohikán címszerepe kedvéért Day-Lewis igazi Baer Gryllsként megtanult túlélni a vadonban. Az önjelölt vadember napokat töltött egyedül az alabamai rengetegben, eközben pedig kitanulta a nyomkövetést, valamint, hogy hogyan kell vadászni és megnyúzni az elejtett állatokat. Az egyéni élmények hatására Day-Lewis pontosan el tudott hajítani egy tomahawkot, képes volt kenut építeni és nagyjából mindent eltalált a hűséges flintlock puskájával – azzal a puskával, amit mindig magánál tartott, még a karácsonyi vacsorán is. Ahogy a rendező, Michael Mann nyilatkozta a Time-nak: „Ha nem lőtt semmit, nem evett semmit.”
Úgy élt, mint egy 1870-es évekbeli gentleman Az ártatlanság koráért (1993)
Day-Lewis a leginkább úgy válhatott hiteles, 19. századi New York-ivá, hogy előbb egy hiteles, 20. századi New York-i bőrébe bújik. A legenda szerint karaktere, Newland után N. Archerként jelentkezett be a Plaza Hotelba, és két hétig feszített cilinderben, sétapálcával járta New York utcáit.
Börtönbe vonult az Apám nevében (1993) című filmért
A bal lábam rendezőjével, Jim Sheridannel második közös munkájukban Day-Lewis egy tévesen elítélt rabot alakít, ezért nem meglepő, hogy a színész ebben az esetben honnan vette a módszert a felkészülésre. Éjszakákat töltött egy időzáras magánzárkában, az üresen álló börtönben, ahol a forgatás zajlott. Egyszer három teljes napig nem aludt, hogy megfelelő állapotba kerüljön egy kihallgatásos jelenetre, ezenkívül pedig a stábtagokat is megkérte, hogy váratlanul öntsenek rá vizet vagy alázzák meg, hogy az IRA foglyok személyes élményeit megtapasztalhassa. Lefogadom, ezt a többiek titkon még élvezték is.
Nem mosakodott A salemi boszorkányok (1996) kedvéért
Day-Lewis A salemi boszorkányok forgatásán találkozott a későbbi feleségével, Rebecca Millerrel (Arthur Miller író lányával). Meglepő, de ennek ellenére is felhagyott a fürdéssel az egész forgatási időszakra – csak hogy átérezze, milyen is volt a 17. századi higiéniai körülmények között élni. Ő is segédkezett a díszletek megépítésében, sőt egy ideig még az egyik ideiglenes házban is lakott, ahová sem a villany, sem a víz nem volt bekötve. Így érthető, miért nem zuhanyozott.
Profi bokszolóvá vált A bunyósért (1997)
A színész második, IRA-témával kapcsolatos szerepéért nemcsak eljátszott egy bokszolót, de bokszoló vált belőle. 18 hónapot töltött a korábbi pehelysúlyú világbajnok, Barry McGuigan mellett, és ahogy a történet előrehaladt, még tetováltatott is a kezeire. Szigorú súlykontrollnak vetette alá magát, és állítólag minden nap kétszer edzett, hogy teste a bokszolói elvárásoknak megfelelően nézzen ki. A forgatás végén McGuigan megjegyezte, hogy Day-Lewisból már könnyen profi bokszoló is válhatna.
Tüdőgyulladást kapott a New York bandáiért (2002)
A félelmetes bandavezér, Hentes Bill szerepére való felkészülés során Day-Lewis újra szinte szentírásként kezelte a karakterleírást: hentestanoncként órákat vett. A forgatás idejére végig a szerepében maradt, New York-i akcentussal beszélt a stábtagokkal, a felvételek között pedig a késeit élezte. Ennek a hátulütője is megmutatkozott azonban, amikor Day-Lewis túlságosan beleélve magát a szerepbe tüdőgyulladást kapott, mivel nem volt hajlandó a korhoz nem illő, melegebb kabátot felvenni. És mi történt, amikor modern orvosi kezelésben próbálták részesíteni? Nyilvánvalóan azt is elutasította.
Elköltözött a feleségétől a Jack és Rose balladája (2005) kedvéért
Day-Lewis felesége, Rebecca a férjének ajánlotta saját filmje, a Jack és Rose balladája főszerepét, melyben egy halálos beteg férfit kellett alakítania. Kedves tőle. És hogyan hálálta meg ezt a férj? A tudósítások szerint elköltözött tőle, és külön életre rendezkedett be egy szigeten élő közösségben, hogy a szereplő életének elszigeteltségét megtapasztalja.
Elüldözte színészpartnerét a Vérző olajért (2007)
A The New York Times szerint két héttel a forgatás megkezdése után a filmkészítők kénytelenek voltak lecserélni a Vérző olaj mellékszereplőjét, Kel O’Neillt (az ő helyére jött Paul Dano), mert túlságosan nagy lelki feszültséggel járt számára minden nap a Plainview karakterét alakító Day-Lewisszal játszania. Ezt a hírt a film rendezője, Paul Thomas Anderson később tagadta, de nem lepődnénk meg túlságosan, ha igaz lenne. Danónak sem ment sokkal könnyebben a munka. Abban a jelenetben, ahol Plainview bowling golyókat dobál a színész felé, a golyók egyértelműen valódiak. Day-Lewis a szerep kedvéért azt is megtanulta, hogyan kell használni a századeleji olajfúró eszközöket.
