Egyéni hangulatú, szemkápráztató és nagyon orosz fantasy-horror. Kelet-európai szürke bú, lepusztult lakótelepek, háromnapos borosta, és vámpírok, jóslatok, no meg a Jó és Gonosz Nagy Csatája. Az Éjszakai őrség éppúgy jelképe a mindent túlélő orosz zsenialitásnak, mint a körömlakkal, samponnal és rovarirtóval kevert kreatív alkoholok.
Vámpíros-szörnyes horrorból mindenféle akadt már: klasszikus (Drakula), modern (Penge), gótikus (Underworld), drámai (Interjú…), vígjáték (Drakula halott…), de esküszöm, sose gondoltam, hogy a szocialista realizmus is összeházasítható a műfajjal. Bezzeg gondolták az oroszok! Az eredmény az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetése lett, a film, amely hazájában megverte A Gyűrűk Urát nézettségben, és az addig teljesen ismeretlen Timur Bekmambetov rendezőt egyenesen Hollywoodba röpítette a vaskos pénzeszsákok elé.
A legfigyelemreméltóbb a fantázia és a látványvilág. Az Éjszakai őrség sziporkázik az ötletességtől, annyi újdonságot visz a vénséges vén műfajba, amennyivel más rendezők féltucat filmet is eladnának (és annyi pénzből, amennyiből e rendezők fél órát sem forgatnának le).
Őszintén: bele vagyok bolondulva abba, ahogyan a fantasy látvány beleolvad a valóságba. Egy átlagos nyugati film effektusait csak a vásznon tudja elképzelni az ember, nem a hétköznapokban, de az Éjszakai őrség teljesen evilági. A tükörben harcoló őr, a bagolyból átváltozó nő, a boszorkány pókszerű kis házilénye olyan kézzelfoghatóak, mint egy lepattogzott zománcú mosdólavór valami félkomforttalan Hruscsov-lakótelepi lakásban.Ínyenceknek, újra fogékonyaknak ajánlott, depressziósoknak semmiképp. Kelet-Európa sokkal lerohadtabb hely, mint Közép-Európa, pedig Isten látja, mi is panaszkodunk eleget.