Nincs kategorizálva

Honfoglalás

honfoglalas

A Honfoglalás tragédiája az volt, hogy igen kevés pénzből kellett igen nagy elvárásoknak megfelelő filmet forgatni. Ilyen helyzetre csak egyféle megoldás létezik: erősen stilizáltan, erősen művészien kell megrendezni, és aztán remélni a legjobbakat. A Honfoglalás ezt talán túlzásba is vitte.

Erényei a szereplők (bárki bármit mondjon, Franco Nero nagyot alakít), a képi rendezés, és nem utolsósorban az önmagában is nagyszerű zene. Szintén erénye, hogy a félnomád-félig letelepedett IX. századi magyarságot hűen és szépen ábrázolva jeleníti meg. Hátránya a zéróhoz közelítő történet, amit történelmi műveltség nélkül nehezen fog fel a nagyérdemű (és az, ugye, nincs neki). A Honfoglalás eposzi mű szeretne lenni, de nem megy neki, a röhejes csatajelenetek pedig az utolsó illúziókat is lerombolják. Erőltetettnek tűnik a generációk váltását megjelenítő néhány jelenet is.

Líraisága viszont megkapó. Az elrontott epikusságból valami majdnem-heroikus, kicsit szomorkás, és inkább előre, semmint a filmbeli jelenre mutató hangulat fakadt.

A Honfoglalás tipikusan az a film, ami keretet szolgáltat a témáján való elmerengéshez, de nem igazán írja le azt. Nem bemutat, csak sejtet. Kerete a tartalomnak, és ezt a tartalmat mindenki saját maga láthatja bele. Hogy ez hiba-e, vagy művésziség, ki-ki döntse el maga – én nem tudom jó szívvel igazán jó filmnek minősíteni (gondoljunk csak bele, micsoda filmet lehetne forgatni ugyanebből a témából!), de a „rossz” jelző semmiképpen sem áll rá. Talán csak szerencsétlen. De emlékezetes.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés