Nincs kategorizálva

Kazahsztán köszönetet mondott Sacha Baron Cohennek

Kazahsztán köszönetet mondott Sacha Baron Cohennek – a brit humoristának, aki már lassan egy évtizede gúnyt űz belőle –, mert ténykedése nagyot lendített az ázsiai ország idegenforgalmán.

A humorista 2006-os filmje után a tízszeresére szökkent fel a Kazahsztánba beutazási vízumot igénylők száma, és Jerzan Kazihanov kazah külügyminiszter e hét hétfőn elérkezettnek látta az időt, hogy országa háláját tolmácsolja a turizmus felszökkentéséért Cohennek.

„Nagy győzelem ez számunkra, és megköszönöm (a Cohen által teremtett) Borat figurájának, hogy turistákat vonz Kazahsztánba” – idézte a minisztert a The Daily Telegraph című brit lap.

Cohen Kazahsztánról költött életképeiben úgy szerepelnek a kazahok, mint akiknek kedvenc italuk az erjesztett lóhúgy, minden családi ünnepség előtt jókedvük megalapozásaként kutyát lőnek, és nemzeti sportjuk a tehénboksz. Mindez azonban ezek szerint nem tántorít senkit Kazahsztántól, hanem inkább vonz, bár hogy pontosan hány embernek csinált kedvet a világban kazah vakációzáshoz, azt nem fedte fel a külügyminiszter, és arra sem emlékeztetett, hogy a filmet – amelyért most hálás – Kazahsztán betiltotta.

A köszönet amúgy röpke egy hónappal követ egy éktelen sportdiplomáciai botrányt, amelyben Cohen nem volt ugyan ludas közvetlenül, ám nélküle az nem történt volna meg. A kuvaiti nemzetközi lövészbajnokságon kazah győzelem is született, a vendéglátók pedig hirtelenjében a világhálóról töltötték le a kazah himnuszt, csakhogy véletlenül nem az igazit, hanem Cohennek – a kazah külügyminiszter által méltatott – Borat című filmvígjátékából származó himnuszparódiáját. Ennek szövege erősen eltér az eredetitől, egyebek közt dicsőíti a kazah káliumot és annak exportját, továbbá a kazah örömlányokat, merthogy ők a legtisztábbak a térségben – a türkméneket nem számítva.

Ezt a himnuszváltozatot hallgatta végig a kuvaiti díjátadón az aranyérmes kazah Marija Dmitrijenko rezzenéstelen arccal, ami viszont gyanússá tette himnusztudását. Kazahsztán diktátora, Nurszultan Nazarbajev – aki azóta is tajtékzik a kuvaiti botrány miatt – úgy véli, hogy azonnal reagálnia kellett volna a sportolónak. A kazah vezér ezért elővigyázatosságból megparancsolta a minap, hogy a londoni olimpiára készülő kazah atléták mindegyikének álmából felkeltve is fejből kell fújnia a valódi kazah himnuszt, így ők most himnuszedzésben is részesülnek. Ezt egyébként megerősítette hétfőn a kazah külügyminiszter is, hozzátéve, hogy hasonló himnuszéberséget parancsolt meg országa összes külföldi diplomáciai képviseletének.

„Mindegyik nagykövetségünk szigorú parancsot kapott, hogy ismertesse meg minden ország külügyminisztériumával a kazah nemzeti himnuszt” – mondta Jerzan Kazihanov.

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés