Remek filmtéma a lóverseny: a sportfilmekre jellemző izgalmat, drukkolást, adrenalint lehet vegyíteni egy sokak szerint aranyos, fülvakargatnivaló állat megmutatásával. Már csak egy gyerek hiányzik, és kész a tuti recept a családi idillfilmhez, a valóság azonban, mint olyan sokszor, most sem feltétlenül esik egybe a filmekben látottakkal: lónak és lovasnak, bármilyen versenyen szerepeljenek is, kőkemény élete van, megannyi veszélyes elemmel.
A Lovasok.hu összegyűjtötte a szerinte legjobb öt lovasfilmet, amiket mindenképpen érdemes lehet megnézni, ha bepillantást akarunk nyerni ebbe a világba – ígérik. Három filmdrámát írtak össze, egy kalandfilmet, valamint egy vígjátékot. Az amerikai Tétre vagy befutóra (1989) a bukmékerek világába vezet be, az online nyerőgépek előtti korszakba, de a lovak csak statisztaszerepet játszanak benne, így kakukktojás, s a Hidalgo – A tűz óceánja (2004) nem véletlenül került a kalandfilm kategóriába, ez sem klasszikus lóverseny-témát dolgoz fel, hanem egy idealizált történetet arról, ahogy a Najd sivatagon hogyan jut keresztül a korabeli Párizs-Dakar rally helyett Viggo Mortensen és lova, Hidalgo.
A többi három azonban már ízig-vérig igazi lóverseny-film, Vágtából egyből kettőt is kapunk, egy 1983-as és egy 2003-as verziót. Előbbi az 1930-as évek híres versenylovának, az ausztrál-újzélandi Kincsemnek, „Phar Lap”-nek az életútját mutatja be. A legendás állatot pedigré nélkül vette meg egy tréner, és, miután első versenyeit elvesztette, egy lovászfiú farag belőle győztest – a cukros amerikai álom maga, azonban egy kis realista szál is bekúszik, ugyanis, miután kellő veszteségeket okozott az amerikai és mexikói bukmékereknek, valaki egyszerűen elteszi láb alól.
Az azonos című, 2003-as mozi ugyancsak a harmincas éveket szemelte ki magának, méghozzá a gazdasági világválság idejét, amikor Seabiscuit nevű lóval öntöttek lelket az elszegényedett tömegekbe a történet szerint – itt a felkészítés folyamatát legalább valósághűbben mutatják be, nem a szokásos – megy a ló, először elcsesz valamit, bosszankodnak, másodszor sikerül, tapsolnak – formában, tehát legalább a befektetett kemény munka meglátszik.
S végül itt a 2010-as A paripa című amerikai dráma, amibe csak úgy öntötték a pénzt, és szokás szerint egy nagyon-nagyon fontos verseny megnyerése köré épül a sztori, de igazán súlyos jelenetek itt sincsenek.
De hogy kellőképpen kiábrándító legyek: a lóversenyek világához a jelek szerint nem a témával foglalkozó filmek visznek közelebb minket, hanem egy sorozat, amelyik csak érintőlegesen foglalkozik lovakkal, lóversennyel. Ez nem más, mint a hatodik – utolsó – évada forgatása előtt álló Peaky Blinders, ahol a főszereplő gengsztercsalád lóversenyekkel is foglalkozik. Itt aztán van minden: bekokainoztatott lovak, lesérülten versenyeztetett lovak, bundázás ezerrel, élethalálharc a pálya birtoklásáért, befenyített bukmékerek, bandaháborúk.
Na jó, utóbbiak még talán túlzásnak is hatnak 2021-ben, de nézzük csak: állatvédők évtizedek óta követelik a lóversenyek betiltását, a National Geographic szerint csak Amerikában évi többszáz ló hal bele a futamokon szerzett sérüléseibe, a PETA pedig doppingozott, sőt bedrogozott lovakról ír. Mindez elvileg persze tilos, a valóságban azonban, a jelek szerint, még mindig napi gyakorlat.
„Phar Lap mégis az emberi kicsinyesség és megátalkodottság áldozatává vált. Mert az ember megtudja magát védeni, de a ló nem” – írja a MAFAB kritikája. Nos, ez is csak részben igaz, a zsokékra például nemigen: a stressz, a túlhajszoltság és a sérülések együtt – hányszor esik le egy zsoké? Ahányszor leesik, feltehetőleg annyiszor szenved agyrázkódást – sokszor öngyilkosságig hajszolják a zsokékat. Tavaly például egyből kettőt, az 54 éves Michael Currant, zsokélegendát és a szintén ígéretes, 34 éves Liam Treadwellt.
Úgy tűnik, a lóversenyes filmeknél csak a háborús mozik állhatnak távolabb a valóságtól. Meg esetleg a romantikusak.
(Az írás megrendelésre jelent meg. Ha ön is szeretne oldalunkon támogatott tartalmat, idekattintva kereshet minket.)
