Rejtő Jenő ponyvaíró volt. Ez nem azt jelenti, hogy emiatt ki kellene zárni a szépirodalomból. Ez egyértelműen kiderül a 111 éves évfordulón megjelent Az ellopott tragédia című kötetből is, mely zseniálisan szedi össze a részleteket az író életművéből és épít lenyűgöző mozaiktablót. De aki szépírói képességeit mégis kétségbe vonná, az nyissa ki egyszerűen a Vesztegzár a Grand Hotelben című regényét. Frissítve!
A ponyvaíró cím csupán azt sugallja, hogy a ponyva eszközeivel mesélte el történeteit. S ezek az eszközök beitták magukat a szerkezet minden részletébe. A ponyva szervezi ezeket a műveket. Rejtő ugyanis ráérzett a ponyva magával ragadó abszurd dinamikájára, s ez az, ami kiemeli őt a többi ponyvaszerző közül. Ez az, ami a lehető legnagyobb kihívást jelenti azok számára, akik filmet akarnak rendezni a műveiből.
Rejtő Jenővel minden rendezőnek meggyűlt a baja, aki elhatározta, hogy filmre viszi, vagy színpadra állítja műveit. Valahogy belegabalyodtak a szerteágazó történetekbe. A szereplők bonyolult kapcsolatrendszerébe. Vagy a Rejtő-művek alaphangulatát adó zsigeri naivitásba.
Utóbbira jó példa a Férjhez menni tilos című filmben megjelenő pont-pont-vesszőcske-ábraszerű röntgenkép, ami nagyon idegen Rejtő világától, az ő világa nem így naiv. Bár ő is stilizál, skiccel. Ez sosem ennyire bántó. Ennek persze az is az oka, hogy a szöveg és a képzelőerő több mindent elbír, mint a film. Az elnagyolt jelenetek ugyanis gördülékenységet kölcsönözhetnek egy szövegnek. A filmen mindez inkább megakasztja a cselekményt. Talán Bujtor István 1996-os Három testőr Afrikában című filmjével is ez volt a fő probléma.
A Thuróczy Gergely által szerkesztett Az ellopott tragédia című kötetből kiderül, hogy a legkorábbi Rejtő-filmkapcsolat még 1933-ból való: Párisi majomper címmel egy operettszkeccset terveztek forgatni, ám ebből nem lett semmi (AET 88. old.). Sajnos elég sok meg nem valósított ötlet és filmterv szegélyezi Rejtő Jenő filmes kapcsolatainak történetét. Thuróczy Gergely felhívta figyelmünk még két filmre: a Doktor Bakó című filmnovellára és egy Semmelweis filmre.
Az eddig megvalósult Rejtő-adaptációk nagyjából három kategóriába sorolhatóak. Négy készült még életében a klasszikus, filmsztárokat felsorakoztató, futószalagon gyártott filmek stílusában. A Sportszerelem volt az első mozgókép, aminek stáblistáján forgatókönyvíróként szerepelt a neve. Alapja egy talán negyed órás szkeccsfilm 1936-ból. A filmet Rejtő engedélye nélkül forgatták le és 1937-ben mutatták be. Ezt követte az 1937-es Balogh Béla rendezte Úrilány szobát keres, mely az író színpadi művének alapos átdolgozása. Rejtő Jenő akkoriban, ahogy ez a szépen lassan feltáruló önéletrajzából kitűnik, ünnepelt hírességnek számított művészkörökben. Jó kapcsolata volt a színházakkal, sőt a hivatalos irodalommal is. Heltai Jenő és Karinthy Frigyes is a barátjának tartotta. Sőt, Babits Beszélgetőfüzeteinek lapjain is találkozhatunk nevével.
Az Úrilány szobát keres történetének középpontjában egy válóügyvéd áll, és egy nagyon szerteágazó történet, amibe a film kicsit belegabalyodott. A filmben feltűnik Kabos Gyula is, aki egyértelműen ideális karakter egy Rejtő filmhez. Várostörténeti érdekessége is van a filmnek, hiszen megjelenik a képsorok közt a korabeli Eger. Mindent összevetve azonban elmaradt a csoda, nem sokban különbözik a film a korabeli átlagtól. Ez igaz az egy évvel korábban Kardos László által rendezett Sportszerelem című filmre is, melyben Latabár Kálmán látható. Ebből a korszakból származik két másik film, mely ugyan Rejtőhöz köthető, de a zsidótörvények miatt csak a háttérben dolgozott a filmeken, a stáblistára nem került a neve. Ez a 1938-as Pillanatnyi pénzzavar és az 1940-es Pepita kabát (az operatőr Hegyi Barnabás volt, aki később a Körhintát fényképezte ). Ezeken kívül 1938-ból származik Rejtő mozinovellája a Miss Halhatatlan, melyet külföldre szánt, még a Paramount budapesti képviselőivel is megpróbálta felvenni a kapcsolatot.
Ezután több, mint húsz évet kellett várni, mire 1963-ban moziba kerülhetett Palásthy György filmje, a Meztelen diplomata, ami a Vesztegzár a Grand Hotelben című regény kicsit vérszegény változata lett. Az eltelt húsz év alatt minden megváltozott: Rejtő Jenő életét vesztette munkaszolgálatosként az ukrán fronton, miután valaki álnéven feljelentette. Magyarországot meggyalázta a nácizmus, majd rátelepedett minden aljasságával a kommunizmus. Többször is teljesen felborult a világ és belefagyott a hidegháborúba.
A hidegháború erősen nyomot hagyott a Meztelen diplomatán. Néha úgy érezzük, valamiféle magyar James Bond kalandjait nézzük. Márkus László ugyan remekel a szerepében, s számos alak megtalálta színészét, a történet főkonfliktusának abszurditását azonban megölték. A szürrealisztikus elemeket realisztikus elemekkel cserélték ki, amelyek túl direktté tette a finom utalásokat. De a filmet mai szemmel, a készítése után 53 évvel is lehet élvezni. Ezt tekinthetjük a második típusnak, hiszen a kiindulópont itt már nem Rejtő forgatókönyve. Ez a film az első adaptáció.
Egy évvel később a Férjhez menni tilos című fim következett Zsurzs Éva rendezésében. Fentebb már volt róla szó. S ugyan Zsurzs Éva zsenialitását egyáltalán nem csorbítja ez a kísérlet, de ő sem találta meg a megfelelő hangot. Bár az egyértelműen zavaró, hogy Budapest utcáit próbálták Londonként eladni úgy, hogy a tipikus pesti utcákon forgatott jeleneteket londoni filmfelvételekkel ötvözték mai szemmel elég illúzióromboló módon.
Hét év telt el, amíg Somló Tamás, aki főleg operatőrként volt ismert, saját forgatókönyve alapján megrendezte A halhatatlan légiós, akit csak péhowárdnak hívtak című filmjét. A film alapjául a Láthatatlan Légió és a Csontbrigád című Rejtő művek szolgáltak. De mindezt Rejtő életrajzába ágyazták. A nyilas Egyedül vagyunk vérlázító cikke nyomán munkaszolgálatra behívott író iszonytató és lélekölő körülményei közepette jelennek meg a tipikus Rejtő alakok. Ebben a végzetes kettősségben talált rá a rendező az igazi kulcsra. Megtalálta az utat a rejtői, ponyvából táplálkozó abszurd filmes megjelenítéséhez. Ehhez tökéletes partnerei voltak a színészek, főként Őze Lajos (az író szerepében) és Juhász Jácint. Bár a filmnek vannak hibái is, főleg a túlzsúfoltsága, az alapötlet zsenialitása egyértelmű. Ez tekinthető a harmadik típusnak. Rejtő immár a klasszikusok közé sorolható.
Ehhez képest egyértelműen visszalépés volt a rendszerváltás utáni első Rejtő adaptáció. Bujtor István 1996-os Három testőr Afrikában című filmje nagy csalódás volt. A dolog persze megért egy kísérletet, hiszen Bud Spencer magyar hangja és magyar megtestesítője tökéletes eredményhez is vezethetett volna; nem túl meglepő, hogy a Bud Spencer és Terence Hill-filmek és a Rejtő-regények rokonságára már sokan felfigyeltek. A Három testőr Afrikában sajnálatos szellemtelensége a rajongóknak fájhatott talán leginkább. Bujtor István volt, akitől talán az igazi Rejtő filmet vártuk. A film egyetlen menthető momentuma Benedek Miklós játéka,persze úgy általában a többi színész is el-elkapott valamit a figurákból.
A kronológia miatt ide kívánkozik a 2007-ben felröppent hír, hogy Pálfi György Vincent Cassellel és Jean Renóval forgatná le a Csontbrigád című filmet. Ebből sajnos nem lett semmi, talán egy afféle tarantinós változat sült volna ki a dologból. A plakátok mindenesetre egy húsvér történetet ígértek. Két évvel később, 2009-ben, pedig az a hír járta, hogy Scarlet Johansonnal forgatná le a Szőke ciklont.
Egyelőre a 2015-ös Fekete múmia átka zárja a sort. S ez a film minden tekintetben kiállja a próbát, noha nem klasszikus adaptációról van szó. Madarász Isti többnyire Somló Tamás nyomdokain haladt. A fiatal rendező egy kevésbé ismert műből, a Detektív, a Cowboy és a Légió kisregényből készített forgatókönyvet. Szereplőit egy kávéház asztalához ültette. Valójában tipikus kamaradrámát látunk, mégis ide-oda cikázunk a helyszínek között. Ez a lehetőség Rejtő írásművészetének gazdagságát is jelzi. A film egyik motorja Haumann Péter alakítása. De Józsa Imrétől Kovács Lajoson át egészen a Rejtőt megszemélyesítő Hajduk Károlyig minden színész brillirozik.
Madarász Isti filmje a legnagyobb buktatókat kikerüli. Nem ragaszkodik tíz körömmel az eredeti szöveghez, de hangulatát megőrzi. Nagyon jól játszik a tipikus Rejtő-motívumokkal. Szereplői és a szituációk kidolgozottak. Még a rejtői humorhoz is sikerült hozzáadnia kicsit. Egyedül talán az Alkonyat emlegetése fura. Ha valami, a modern vámpírtörténet nem illik a rejtői hangulatba. Persze ponyva, persze naiv, de egy fél évszázad választja el a kettőt egymástól. Indiana Jones valamelyik kalandja jobban illett volna bele mindenesetre. Ez nem változtat azonban azon, hogy a film teljes egésze remekbe szabott.
De már a láthatáron van a következő Rejtő-film. Korcsmáros Pál képregényadaptációja alapján Varsányi Ferenc 3D animációs filmet forgat, ami a tervek szerint 2018-ban kerül mozikba. Az eddigi interjúkból, illetve a kedvcsináló előzetesből úgy tűnik fel, művészi igényességre nem lehet panaszunk – izgatottan várjuk! Addig is a filmeken kívül újranézhetjük a színházi közvetítéseket is, valamint a “Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak” című dokumentumfilmet.
Köszönet Thuróczy Gergelynek az észrevételekért.
Filmográfia
2015 A fekete múmia átka (tévéfilm, r: Madarász Isti)
2009 [ Szőke ciklon,csak terv, nem készült el][]
2007 [Csontbrigád, csak terv, nem készült el]
1996 A három testőr Afrikában (r: Bújtor István)
1981 P. Howard. Írta: Rejtő Jenő (tévéfilm,?)
1971 A halhatatlan légiós (Csontbrigád, A láthatatlan légió, r: Somló Tamás)
1964 Férjhez menni tilos! (A fehér folt című regény alapján, r : Zsurzs Éva)
1963 Meztelen diplomata (A Vesztegzár a Grand Hotelben című regény alapján r: Palásthy György)
1947 [Doktor Bakó,filmnovella, a film nem készült el]
[Semmelweis, filmnovella, a film nem készült el]
1940 Pepita kabát (nem szerepel a stáblistán Rejtő neve, r: Martonffy Emil)
1938 [Miss Halhatatlan. filmnovella, a film nem készült el]
1938 Pillanatnyi pénzzavar (nem szerepel a stáblistán Rejtő a neve, r: Martonffy Emil)
1937 Úrilány szobát keres (színpadi zenés vígjáték alapján, r: Balogh Béla)
1936/37 Sportszerelem (r: Kardos László)
1933 [Párisi majomper, operett szkeccsfilm, nem készült el ]
Dokumentumfilmek
2010 Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak (r: Varsányi Ferenc)
Színházi közvetítések
2002 Ötvenéves találkozó (r: Balázs Péter)
1994 A pesti légionárius (r: Bánki Iván)
1991 Meg kell szakadni! Rejtő kabaré (r:Koltai Róbert)
1985 Az admirális (r: Pethes György)
(Október végén 1956-os forradalom és Zsigmond Vilmos emlékére magyar témájú tematikus hetet tart a Filmtekercs: a Magyar Filmszüret keretében a hazai filmélet aktualitásaihoz kapcsolódóan kritikákkal, elemzésekkel, toplistákkal és interjúkkal készülünk.)
[author_bio author=”mszentpaly”]
