Az Action Comics 1938 júniusában lépett színre minden idők egyik legnagyszerűbb szuperhőse, Superman. 80 év, számos kaland, töretlen népszerűség.
1933-ban két clevelandi középiskolás srác, Jerry Siegel és Joe Shuster The Reign of the Superman címmel írtak egy rövid, illusztrált történetet, melyet Siegel a saját maga által barkácsolt kis magazinjában, a Science Fictionben jelentetett meg. Ekkor még a név közel sem a kryptoni hőst takarta, valójában egy Bill Dunn nevű gonosztevőé volt. A lap nem fogyott jól, a páros úgy döntött, inkább képregényírásba kezd – amit természetesen szintén saját kiadásukban, a Popular Comicsban jelentettek meg. Ebben a lapban mutatkozott be új hősük, Superman is, akinek szerencsére már semmilyen köze nem volt elődjéhez, de még mindig inkább egy Slam Bradley-féle akcióhős volt, mintsem szupererejű űrlény.
A páros igyekezett kiadót találni a történetnek, de zárt kapukat döngettek. Siegel úgy döntött, lecseréli Shustert egy tapasztaltabb rajzolóra, így a Buck Rogersen dolgozó Russell Keaton szállt be a projektbe. Ekkor kezdett fejlődni a karakter: a távoli jövőben, a pusztulásra ítélt Föld utolsó túlélője visszaküldi gyermekét az időben, 1935-be, ahol Sam és Molly Kent fogadják örökbe.
A fiúnak, akit Clarknak neveznek el nevelőszülei, szuperereje és golyóálló bőre van.
Hiába a befutott rajzoló és az új sztori, még mindig nem fogadta be egyetlen lap se a történetet – Keaton el is hagyta a csapatot. Siegel és Shuster ennek ellenére nem adták fel, tovább dolgoztak a mesén, ami végül elnyerte ma is ismerős formáját: a karakter a Krypton bolygó szülöttje lett, megkapta jellegzetes öltözékét is a híres S betűvel, állását újságíróként, és persze bemutatkozott Lois Lane is, aki odavan a szuperhősért, de nem ismeri fel benne Clark Kentet.
Superman történetét sokan Mózes parafrázisának tartják, ezt erősíti az a tény is, hogy Kal-El jelentése héberül Isten hajója, ami utalás lehet a mózeskosárra is. Ez utóbbit az alkotók sosem cáfolták vagy erősítették meg, azt viszont felfedték, hogy Clark Kent megjelenését Shuster saját magáról és Harold Lloydról mintázta, míg Supermanét Douglas Fairbanksről. Lois Lane ihletője Siegel későbbi felesége, Joanne Carter volt.
Sokan úgy vélik, hogy Metropolis valójában New York, de az igazság az, hogy a várost Torontóról mintázták,
a Daily Star – Kent első munkahelye – pedig a Toronto Star előtti tisztelgés.
Az új sztori már a kiadóknak is jobban tetszett, végül a Detective Comics vette meg a karakter jogait 130 dollárért, ami nem volt éppen rossz pénz akkoriban, de ha tudjuk, mekkora sikerré lett azóta a Superman-franchise, igazi aprópénznek tűnik.
Superman nagyot robbant, nem csoda, hogy már a következő évben saját képregényt kapott. Népszerűsége sokáig töretlen volt, az ötvenes években azonban mind az Action Comics, mind a Superman eladásai csökkenni kezdtek, hogy aztán 1987-ig ne is növekedjenek újra. A kiadó, hogy új vért öntsön a karakterbe, 1992-ben példa nélküli lépésre szánta el magát: a novemberi számban megölte a szuperhőst – a Superman halála az óriási médiafelhajtásnak köszönhetően minden idők legnagyobb példányszámban, több mint 6 millió darabban, eladott képregénye lett. Persze a hős feltámadt és a mai napig éli világát – bár kétségkívül legkevésbé a ma már niche piacnak tekinthető képregények terén.
Merthogy Superman azóta meghódította az élet szinte minden területét.
Nagyon hamar meghódította a mozgókép világát, már a negyvenes években kapott animációs és élőszereplős feldolgozást is. Nem múlt el úgy évtized, hogy Superman ne tűnt volna fel, hogy egy rajzfilmben, hol egy tévésorozatban, hol egy egészestés nagyjátékfilmben. Sokan mind a mai napig Christopher Reeve-et tarják Superman legikonikusabb megformálójának, ő négy filmben öltötte magára a kryptoni köpenyét, de döbbenetes belegondolni, hogy az évtizedek során ötvennél is többen alakították Clark Kentet.
Nemcsak a filmvásznon, a videojátékok és a tévé világában látjuk, de szinte mindenfelé, amerre csak elnézünk: ott van a ruhákon, a corn flakeses dobozon – nemrégiben egy Supeman alakú szappant kaptam ajándékba. A franchise hatalmasra duzzadt és óriási bevételeket hoz évről-évre a jogtulajdonosoknak. Több mint 300 licencpartnere van, köztük olyan hatalmas cégek, mint a Burger King, a Pepsi, a Kellogg’s vagy a KFC. De nemcsak a kereskedelem, a művészet számára is kiapadhatatlan ihletforrást jelent. A Bon Jovi Superman Tonightjától a Genesis Land of Confusionján és a Five for Fighting Superman (It’s Not Easy)-jén át egészen az R.E.M. Supermanjéig – hogy csak néhányat említsünk – sok-sok popszám született a hős hatására, aki nem úszta meg a kifigurázást sem: a Monty Python egyik legviccesebb jelenetében, a Biciklijavítóban mindenki Superman, a Bolondos dallamokban pedig Tapsi Hapsi ölti magára a Szupernyúl jelmezét.
