Nincs kategorizálva

Milyen az élet egy alkoholfüggő mellett? – Egy kétségbeesett feleség vallomása

“Az utóbbi években az életem egy csatatérré vált. Minden egyes napom vég nélküli küzdelmekről szól, de fogalmam sincs, hogyan nyerhetnék meg akár csak egy csatát is, nemhogy egy egész háborút. 

Úgy érzem, lassan az életbe vetett hitemet is elveszítem. Mindennek pedig a férjem az oka, pontosabban mondva az alkohol, ami átvette az irányítást az élete felett. Én próbálkoztam, tényleg. Mindennel, amire csak képes voltam. 

Most már csak az az egy lehetőség maradt, hogy a férjem részt vegyen a Swan Lake Központ bentlakásos terápiáján, ahol remélhetőleg tudnak rajta segíteni. De ne szaladjunk ennyire előre, hisz nem volt ez mindig így. 

A mennyből a pokolba

Igazi nagybetűs szerelem volt a miénk. A kapcsolatunk elején annyira fiatalok és boldogok voltunk. Egybekeltünk, majd hamarosan két gyermekkel ajándékozott meg minket a sors. Bár voltak nehézségek, de együtt mindennel megküzdöttünk.

Aztán a gyerekek felnőttek, kirepültek, mi pedig ismét kettesben maradtunk. Azt hittem, most élhetjük majd a második fiatalságunkat. De ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A férjem mindig is szerette a munkáját, profinak számít a szakmájában. Évtizedeken át dolgozott teljes erőbedobással, ám a túlhajszoltság jelei lassan elkezdtek megmutatkozni rajta. A stressz levezetéseként szokásává vált, hogy este otthon megiszik egy-két sört. Nem szóltam érte, hisz minek? Kimerítő napja volt, megérdemli, ő is ezt hangsúlyozta mindig.

Ám az egy-két sört lassan már kiegészítette pár kupica pálinka is. Aztán jött a következő lépés, amikor is munka után nem jött egyből haza, hanem betért pár kollégájával egy kocsmába néhány italra. Már eleve ittasan ért haza, de otthon még megitta a szokásos adagját. Mire mindezzel végzett, olyan állapotba került, hogy már csak arra volt ereje, hogy bedőljön az ágyba. 

Hónapokig teltek így a mindennapok, mire felfogtam, hogy baj van, a férjem alkoholista lett. Hidegzuhanyként ért, hogy az életem mennyeiből pokolivá vált.

Vajon van kiút? 

Ezt kérdeztem magamtól minden egyes nap, miközben láttam, hogy életem férfija egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Lassan eljutott odáig, hogy már napközben is részeg volt, alig akadt tiszta pillanata. Persze rengeteget veszekedtünk emiatt. Kérleltem, fenyegettem, sírtam, dühöngtem, kiöntöttem a dugi italkészetét, de mindhiába.

Ő persze fogadkozott, hogy abbahagyja az ivást, ez most csak átmeneti, mert nehéz időszakon megy keresztül a munkahelyen. De mindez csak üres ígérgetés volt. Mikor már az állásából is elbocsátották, mert a főnöke észrevette, hogy részegen jár be dolgozni, nálam is betelt a pohár. Szerencsére nem szó szerint.

Felcsillan a remény

Miközben ezeket a sorokat írom, a férjem már a Swan Lake Központban van. Sikerült meggyőznöm, hogy segítséget kell kérnie, és vállalta, hogy részt vesz a bentlakásos terápián. A családi konzultáció során a szakemberek kedvesek voltak és biztattak. Kezdek reménykedni, most már hiszek abban, hogy újra boldog lehet az életünk.”