Nincs kategorizálva

Nyitófilm 5: Terry Gilliam és a képzelet birodalma – Storytime

terry-gilliam-3Nyitófilm című sorozatunk következő darabjában Terry Gilliam pályakezdő animátorként készített rövidfilmjét, a Storytime-ot mutatjuk be. Papírkivágásos technikával készült asszociációs játéka megelőlegezi későbbi munkáinak jellegzetes humorát és mágikus mesevilágát.

Az 1968-ban készült Storytime, amely a rendező első kisfilmje, három, az egységes vizuális stíluson kívül egymáshoz alig kapcsolódó részből áll. A Don the Cockroach és a The Albert Einstein Story címet viselő két szegmenst eredetileg a The Marty Feldman Comedy Machine című tévésorozat részeként sugározták 1971-72-ben, a The Christmas Card című harmadik kisfilm pedig a Do Not Adjust Your Set című gyerekműsor 1968-as karácsonyi kiadásában volt látható. Az egy alkotássá összegyúrt három rövid animáció később extraként felkerült a rendező Jabberwocky című filmjének DVD-kiadására, és a Monty Python-féle Brian életének egyes mozielőadásain is vetítették kísérőfilmként.

Az első kisfilm egy vidám csótány kedvenc időtöltéséről mesél, majd miután egy láb agyontapossa, régi fotókból kivágott, animált szereplők véletlenszerű asszociációkkal kapcsolódó történetei között ugrál, a tudatfolyam „logikája” nyomán. A második film a relativitás elméletének atyjával névrokonságban álló Albert Einstein nevű férfiről szól, akinek a kezei önállósítják magukat, és gazdájukat hátrahagyva még (a többi kéz által lenézett) lábakkal is összeszűrik a levet. A harmadik kisfilmben karácsonyi képeslapok egész sora elevenedik meg, tevegelő háromkirályokkal, rakétává változó templomtoronnyal és gonoszkodó Mikulással.

A Storytime bő nyolc perce összesűrítve tartalmazza Gilliam képi gondolkodásának markáns jegyeit, amelyek a Monty Python Repülő Cirkusza-sorozat szkeccseit összefűző későbbi animációiban, majd élőszereplős játékfilmjeiben és az azokban elhelyezett animációs szekvenciákban is megjelennek. A képzelet védett világába való menekülés az egyensúlyából kibillent, racionalitás és irracionalitás között hánykolódó valóságból mindvégig fontos motívum marad életműve során (pl. Münchausen báró kalandjai, Doktor Parnassus és a képzelet birodalma), és később is gyakran a szürrealista látásmód álomszerűségével párosul. A Monty Python-animációk tipikus kollázselvű képi szerkesztése (össze nem illő tárgyak, testrészek kombinálása és funkciójuk megváltoztatása) már a Storytime-ra is jellemző. Gilliam gyakori játéka a méretarányokkal és a perspektívával (amelyet filmjeiben a torzító hatású, nagylátószögű objektívek gyakori használatával ér el, lásd a Budapest Rooftop Cinema jóvoltában szerdán újranézhető Brazil) már a hatalmas palotában eltörpülő apró csótány és a képeslapok gigantikusra nagyított madárkájának képében megjelenik.

A papírkivágásos technika korlátaiból a rendező úgy kovácsol előnyt, hogy leegyszerűsített, de látványos, hirtelen és gyors mozgásokat alkalmaz, akárcsak későbbi alkotásaiban. Nem hiányoznak a nyitófilmből a narrátorhangok és az önreflexív inzertek sem (utóbbit itt is hasonlóan frappánsan alkalmazza a rendező, mint a Gyalog Galopp főcíme alatt). Megjelennek humorforrásként a rajzfilmes hangeffektek, és az abszurdra vagy fekete humorra építő jelenetek. Gilliam eklektikus vizuális stílusának legjellemzőbb jegyei, a részletgazdag, barokk-rokokó díszítőelemekkel zsúfolt hátterek és a viktoriánus korból származó vintage fényképekből kivágott darabkák szintén rendre jelen vannak első rövidfilmjében. Nem csoda, hogy a rendező soha nem szakad el teljesen az animációtól: ahogyan a Storytime is bizonyítja, ez volt az a terep, amely lehetőséget adott neki, hogy kiépítse különös és egyedi képzeletbirodalmát.

Magyar Vivien

Ez a szerző még nem töltött fel információt. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com