Ki hallgat manapság hangjátékokat? Fazakas Péter friss műve, az Őfelsége magánnyomozója a kalandos történetének és aprólékos kidolgozottságának köszönhetően meghozhatja a kedvet ehhez a félig elfeledett műfajhoz.
Fazakas Péter rendező azután, hogy tévéfilm felélesztésében is részt vállalt (Szabadság – különjárat, Árulók), most a szintén halottnak hitt hangjátékok műfajába lehelt új életet. Ugyan az utóbbi évtizedekben is készülnek hangjátékok a rádió számára, ám ezek többsége elsikkad a Kossuth Rádió kora délutáni műsorsávjában. Semmiképpen nem számítanak releváns kulturális tényezőnek még akkor sem, ha igényes és értékes műalkotások, hiszen a rádióhallgatás ma már messze nem a legnépszerűbb kultúrafogyasztási forma. A médiafogyasztási szokások átalakulásával, a podcastek, hangoskönyvek és a millió vizuális konkurens előretörésével a rádió egyszerűen nem az ideális platform a közönség elérésére – hiába hallgathatóak vissza a műsorok a mediaklikk.hu-n, ha az emberek nem is tudnak a létezésükről.
Nos, a négy részes Őfelsége magánnyomozója egyelőre forradalmat nem csinál, hiszen ugyanitt kapott helyet, de az őt megtámogató médiakampány miatt legalább kitört a teljes ismeretlenségből. Ennek részeként „sajtóvetítést” is tartottak belőle. Vagyis hát sajtólejátszást – ennek a tevékenységnek még neve sincs, hiszen nem is nagyon létezik. Vicces látványt nyújthattunk, amint vagy magunk elé meredve vagy csukott szemmel hallgattuk a felvételt egy félig elsötétített kávézóban – olyan élmény volt, mint egy klubkoncert. Vagy ilyen lehetett, amikor ötven éve összegyűlt a rokonság, és közösen hallgatta meg A Szabó család aktuális epizódját.
A többség elszokott már ettől a közösségi rádiózástól, vagy soha nem is volt benne része, pedig legalább annyira kellemes élmény, mint együtt elmenni színházba, koncertre vagy moziba.
Szerencsére az Őfelsége magánnyomozója nemcsak az úttörő jellege miatt, hanem saját jogán is említést érdemel. Bogdán István 1977-es krimimeséje saját bevallása szerint Fazakas Péter gyerekkori kedvence – hozzá hasonlóan valószínűleg a mai negyvenes generációnak is kellemes emlékei vannak a hibrid műfajú, kalandos történetről. Az Őfelsége magánnyomozójában a kitalált nevek (Filamér, Kajetán, Agápia), az államberendezkedés (királyság), a varázsló, a sárkány és a karikaturisztikus ellenség a meséket idézik, míg a magánnyomozó főszereplő, a kütyük, az akciójelenetek és persze a bűnügyek a krimik jellegzetes kellékei. Fazakas a negyvenéves sztorit kissé felfrissítette, amely tovább mélyítette a történet időn kívüliségét – az új Őfelsége magánnyomozójára ugyanúgy rácsodálkozhatnak az eredeti meseregény mára felnőtt rajongói, mint a mostani gyerekek.
Az Őfelsége magánnyomozójában az a legjobb, hogy rengeteg popkulturális referenciát tartalmaz, amelyeket viszont egyedi módon kever össze, miközben végig a saját hangján szól. A főhős, Filamér magánnyomozó igazi James Bond-féle alak, hűvösen vonzó, kemény, flegma és magányos, aki ráadásul kedves M-nek (haha!) nevezi az őt segítő mesterséges intelligenciát. Eközben képzett távol-keleti harcművész, aki úgy kommentálja a verekedéseit, mint a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes. Ha ez még nem volna elég, a történet helyszíne egy kitalált ország, a Ludóciai Királyság, amely azonban a francia Riviérát idézi – ez pedig a bűnügyi szállal (a királyt megdönteni készülő puccsal) kiegészülve olyan műveket juttathat eszünkbe, mint a Fogjunk tolvajt.
Mindezt feldobja még némi magyaros íz, plusz a bejátszott rádióadás-részletek révén a hangjáték folyamatos önreflexiója, ami több szinten is szórakoztatóvá teszi az Őfelsége magánnyomozóját.
Ám a remek alapanyag csak az egyik tényezője az Őfelsége magánnyomozója rádiós sikerének – Fazakas Péter azonban minden szükséges összetevőre alaposan odafigyelt. A műfajból adódóan kizárólag a hangokra támaszkodhatott – a remekül megválasztott szinkronhangok (főleg a főszereplő Szikszai Rémusz), a gazdag zajok és zörejek pedig tökéletesen átélhetővé teszik a kalandokban és akciójelenetekben gazdag történetet. Az élményt Tövisházi Ambrus zenéje koronázza meg, ami a játékosságának köszönhetően egyszerre modern és meseszerű – pont, mint az Őfelsége magánnyomozója.
De vajon vissza lehet-e hozni a rádiójátékokat a köztudatba? Fazakas magánnyomozója egyelőre inkább magány-nyomozó, de hátha ezentúl többen kedvet kapnak a műfajhoz az alkotók és a közönség köréből egyaránt.
Az Őfelsége magánnyomozója négy részben visszahallgatható a mediaklikk.hu-n.
