Oscar 2015: Az #OscarSoWhite jelenség

Az idei Oscar-jelöltek kihirdetését követően két nagy felháborodási hullám indult el az internetezők között. Az egyik – kevésbé nagyszabású – A Lego kaland kimaradását nehezményezte, a másik pedig az #OscarSoWhite hashtaggel próbálta meg felhívni a figyelmet arra, hogy a jelöltek között mindössze három fekete bőrű található.

Mindez azt jelenti, hogy 1999 óta most a legnagyobb a fehér művészek aránya a jelöltek listáján. Akkor még ennél is rosszabb volt a helyzet, hiszen csupán az Elizabeth operatőrét, Remi Adefarasint jelölték, de a szobrot végül Janusz Kaminski kapta a Ryan közlegény megmentéséért.

Nehéz, sőt, nem is szabad nagy következtetéseket levonni ezekből a számokból, de tény, hogy meglepő a fekete művészek ilyen mértékű „nélkülözöttsége” az idei felhozatalban. A dolog azért is kimondottan érdekes, ugyanis tavaly hét kategóriában is volt fekete jelölt (férfi főszereplő, férfi mellékszereplő, női mellékszereplő, rendező, dal, film, adaptált forgatókönyv), ráadásul három közülük meg is nyerte a díjat: Lupita Nyong’o a legjobb női mellékszereplőnek, Steve McQueen producerként a legjobb filmnek, John Ridley pedig a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó szobrot zsebelhette be. Külön érdekesség, hogy mindhárman a 12 év rabszolgaságnak köszönhetik az elismerést. Ezzel szemben idén csupán a legjobb betétdal (Selma – Common & John Legend: Glory) és a legjobb film (Selma – Oprah Winfrey, társproducer) kategóriájában láthatunk színes bőrű jelöltet.

Ugyanakkor az #OscarSoWhite jelenség mögött leginkább az sejthető, hogy az egyébként legjobb film díjára jelölt Selma egyetlen szereplőjét sem nominálták. A Martin Luther King Jr. nevéhez köthető, idén ötven éve a választójogok kibővítéséért tartott menetelést feldolgozó film, a fekete egyenjogúság témájával ugyan valamennyire kompenzálja a „fehér túlsúlyt”, de David Oyelowo, Cuba Gooding Jr. és Carmen Ejogo hiányát nem tudta elfedni az erre érzékeny filmrajongók elől. A Time magazin a rendező, Ava DuVernay és a főszereplő, David Oyelowo jelölésének hiányát a formától való agresszív elfordulásnak nevezte, és a fehér férfidominancia megerősítését véli benne felfedezni.

Hogy mit is jelent ez? Tizenöt jelölt a legjobb forgatókönyv kategóriákban fehér férfi (a Holtodiglan írója, Gillian Flynn az egyetlen nő), a nyolc lehetséges legjobb film közül hét egy fehér férfi küzdelmeiről szól, a színészi alakításokért járó elismerésekre pedig kizárólag fehér színészek pályáznak, ami az elmúlt évek tükrében valóban különösen hat, de rasszizmust kiáltani mégiscsak túlzás lenne, főként mivel a 87 éves Harry Belafonte kapja a humanitárius ügyek képviselőjének járó Jean Hersholt díjat.

Érdekességképpen pedig íme egy gyűjtemény az első színes bőrű jelöltekről: