Az Alien-franchise négy részben is visszatérő főhőse, Ellen Ripley méltán válhatott a sci-fi-horror univerzum közismert, már-már popkulturális ikonjává, ám rajongóként úgy érzem, hogy a férfias műfajokban bizonyító hősnők úttörő alakjának árnyékában még számos izgalmas karakter vár arra, hogy bizonyos időközönként ideig-óráig rájuk irányítsuk a reflektorfényt. Következzék hát egy teljesen szubjektív, egyben elfogult rajongói lista az Alien-filmek első négy részének leginkább figyelemre méltó mellékalakjairól. Mert őket is lehet imádni!
(A lista alapvetően vezetéknevenkénti ABC-sorrendet követ.)
1. Ash (Ian Holm)
A Nostromo utasai alapvetően Ripley ellenpontozására szolgálnak (pl. rosszkor habozó kapitány, gyenge nő, testi erő), ám Ash feszültségforrásként is funkcionál. Ridley Scott következetesen építi fel a gyanút, hogy a tudományos tiszt éppúgy veszélyt jelent a legénységre, ahogy a xenomorph. A rendező ügyesen adagolja az információkat (pl. beugró a vontatóhajón), s mozgatja a karaktert (pl. vesztegzár-előírás megszegése), Ian Holm szenvtelen színészi alakítása pedig további baljós vonásokkal ruházza fel Ash alakját. A figura ridegségét haláláig nem is lehet igazán hová tenni. Ash az android-lét fordulatával válik aztán végképp izgalmas mellékszereplővé, hiszen éppen pusztulásakor mutat fel emberi vonásokat. Gyilkossági szándék közben hibásodik meg, utolsó szavaiból pedig kiérezni a haláltól való félelmet: „Miért hazudnám azt, hogy jók az esélyeitek… de együtt érzek veletek”. További érdekesség Ash-sel kapcsolatban, hogy ő az első karakter a franchise történetében, akit lenyűgöz a lény tisztasága.
2. Bishop (Lance Henriksen)
A széria történetének másik nevezetes androidja, aki két részben is szerephez jut. Bár Cameron egy tömörségében feszült jelenetben (arctámadó boncolása) meglebegteti annak lehetőségét, hogy Bishop ugyancsak a cég oldalán áll, a robot lényegében Ash ellenpontja. A technikai fejlesztéseknek köszönhetően jóval több emberi jellemvonással rendelkezik. Méltóságtudata például nem engedi, hogy szintetikusnak hívják. Az anyakirálynő támadása előtt örül Ripley dicséretének. S az élet értékével is tisztában van: felfogja a második hajó lehívásával vállalt kockázatot („Szintetikus vagyok, de nem hülye”), a harmadik részben pedig – már a szeméttelepen, romokban heverve – önként kéri végső kikapcsolását. A bolygó neve: Halál talán legszebb mellékszála, hogy miként érdemli ki Bishop a főhősnő bizalmát, s válik sérült, ámde hűséges házőrzőként Ripley kvázi-családjának egyenrangú tagjává.
3. Francis Aaron (Ralph Brown)
Az alacsony intelligenciahányadosa miatt „85-ösnek” gúnyolt börtönőr figyelemre érdemes drámai karakter. Egyrészt, mert Aaron munkája révén még a kitaszítottak között is kívülálló, másrészt mert a filmtörténet azon egyszerű kisember hőseit gazdagítja, akiknek tragédiája, hogy túl későn ismerik fel tévedésüket, s vállalják fel a rendszer – jelen esetben a Weyland-Yutani – elleni lázadást. A Michael Bishop Weyland elleni támadás egyébként is hamvába holt, kétségbeesett lépés, így a talpnyalástól sem visszariadó őr halála egyszerre tűnik a kései eszmélés miatti büntetésnek, valamint megváltásnak, hiszen a túlvilágon végre ténylegesen a börtöntelepi közösség részévé válik. Meglátásom szerint David Finchernek a harmadik rész kapcsán nincs túl sok adóssága a nézővel szemben, ezért csak elmormolni tudom, hogy az Aaronban rejlő tragédia csúcsra járatása a fináléban elmarad.
4. Dr. Jonathan Clemens (Charles Dance)
Talán a legszebb halált tudhatja magáénak Dr. Jonathan Clemens figurája a franchise történetében. A harmadik epizód fegyintézetének orvosa egykoron maga is rab volt: alkoholista és morfiumfüggő őstehetségként egy ízben tizenegy beteget juttatott a túlvilágra, mert elmérte a pácienseknek szánt fájdalomcsillapító mennyiséget. A hét évnyi büntetés letöltése után végül a börtönben maradt, tudva, hogy visszaminősített doktorként máshol úgysem kapna munkát. Clemens valóban végigjárja az üdvözülés útját: bűnbánatot tanúsít, megtisztul a káros szenvedélyektől, s végül egy beteg bizalmát is elnyeri. Ripley még élettörténetének feltárása után is megengedi neki, hogy a doktor fájdalomcsillapítót adjon be neki. Clemenst éppen a bűnbocsánat földi betetőzése után ragadja el a xenomorph, ez adja halálának kivételes szépségét. Nem mellesleg Clemens az egyetlen férfi a franchise történetében, akiről nemcsak sejtjük, hanem tudjuk is, hogy intim közelségbe került a hősnővel.
5. Leonard Dillon (Charles S. Dutton)
A harmadik rész elszabott athleta christijének leszármazottjai között olyan igazságosztó antihősöket találunk, mint például az Éli könyve címszereplője. A szeméttelepi jelenet, amelyben Ripley-t a rabok megpróbálják megerőszakolni, Dillon pedig felháborodott hévvel rendet tesz köztük, akár megidézendő példaként is lebeghetett a Hughes testvérek előtt. Akárhogy is, az afro-amerikai férfi A végső megoldás: Halál vallásos vonulatának egyik kulcsfigurája. Dillon gyilkosságért és nemi erőszakért került börtönbe, ám ott megtért, s – Clemens szavaival élve – „valamiféle apokaliptikus, fundamentalista, keresztény” felekezet papjává vált. A xenomorph elleni küzdelmében úgy érzem, egyszerre van jelen a Krisztus katonájaként való harc az ördögi ellen, a passzív rablétből való aktivitás, vagyis a szabadság visszanyerésének vágya, valamint néminemű munkásmozgalmi lázadás is. Így válhat Dillon mártírhalála az epizód egyik meghatározó momentumává, figurája pedig az alig ismert karakterszínész, Charles S. Dutton karrierjének egyik csúcspontjává.
6. Dr. Jonathan Gediman (Brad Dourif)
A kiátkozott negyedik epizód talán legérdekesebb alakja Dr. Jonathan Gediman, a megszállott tudós, akit a tökéletes lénynek vélt xenomorph teljességgel elvarázsol. Az idegen taníthatóságában hívő kutató egyszerre hordozza magában a tudományos-fantasztikumban rejlő drámát és horrort, de az alien iránti beteges vonzalma exploitationokból ismert vonásokat is felszínre hoz. Amikor a doktor a törhetetlen üveg túloldaláról utánozza a szörnyet, mozdulatait egyszerre vezérli a fejlettebb létforma elérhetősége iránti vágy és valamiféle perverz érzékiség. Sőt még fogságban töltött utolsó órája is különös rétegzettséget mutat: nemcsak az elevenszülő királynő, illetve Ripley és a hibrid érzelmi/származási köteléke ejti ámulatba, hanem valahol saját halála is. Úgy érzem, a doktor figurája képviseli azt a stiláris és hangulati összetettséget, amit Jean-Pierre Jeunet a film egész tekintetében sikertelenül próbált megalkotni.
7. Gorman hadnagy (William Hope)
Gorman hadnagy hasonló helyzetben van a második epizódban, mint Aaron a harmadikban: outsider figura vezetői pozícióban. Az alakulat ellenszenvét alapvetően fiatalságával, illetve tapasztalatlanságával érdemli ki, hiszen A bolygó neve: Halál küldetése csupán a tiszt második bevetése. Határozatlansága az egység lemorzsolódásához is vezet. Zöldfülűségének ironikus bizonyítéka visszavonulás közbeni elájulása. De Gorman végül hősként veszti életét: éppen az amazon Vasquez (Jenette Goldstein) megmentésére siet, amikor belátja és egyetlen eltökélt mozdulattal beláttatja társával tarthatatlan helyzetüket, s egy öngyilkos robbantással még elpusztít jó néhány xenomorphot. A figura fejlődési íve nem kidolgozott, de Gorman halála ékes bizonyíték arra, hogy James Cameron fénykorában milyen lélekkel tudta a meghatározó jeleneteken belül instruálni színészeit.
8. Dwayne Hicks tizedes (Michael Biehn)
A tizedes meg a többiek. Dwayne Hicks feletteséhez, Gormanhoz hasonlóan kilóg az alakulat tagjai közül, azzal a különbséggel, hogy a vélhetően sokat tapasztalt altiszt különcségével együtt is az egység szerves része. A férfi társaihoz képest meglepően szerény és higgadt – utóbbit helytállóan jelzi az a jellemformálóan humoros helyzet, amikor a bolygóra való rázós leszállást végigalussza. Hicks emellett nemcsak kiváló szervezési képességekkel rendelkezik, hanem kellő empátiával is viseltet a legénység tagjai iránt. Az első rész kapitányával, Dallas-szal ellentétben ő sosem veszít határozottságából, ily módon válhat Ripley vonzalmának alanyává – az érzés egyébként kölcsönös. „Ezt még ne vegye lánykérésnek” – hangzik a flört Hicks szájából, mikor egy nyomkövető órát ad ajándékba a hősnőnek, s James Cameron a továbbiakban is sablonos helyzetekben (pl. fegyverkezelés tanítása) építi tovább forró kását kerülgető kapcsolatukat. A romantikus szál meglebegtetése azonban nem válik kellemetlenné, mert a rendező közben párhuzamosan építgeti Ripley kvázi-családjának kialakulását. Ezért is szimpatikusak Hicks tizedes apáskodó rezdülései Newt felé. „Ne nyúlj hozzá, nem játék!” – dorgálja meg a kislányt, amikor a kezébe venne egy kézigránátot, később pedig óvatos atyai mozdulattal emeli fel Newt-ot a térképasztalra, hogy a kíváncsiskodó gyermek is lássa a terveket. Dwayne Hicks tehát A bolygó neve: Halál egyik komplex figurája, akinek éppúgy nem véletlenül lesz – a harmadik rész nyitányáig tartó – élet a jutalma, ahogy az őt alakító, erős jelenléttel bíró színésznek. Michael Biehn karrierje során háromszor játszott hangsúlyos szerepet a Cameron-életműben (Terminátor – A halálosztó, A mélység titka).
9. Hudson közlegény (Bill Paxton)
A kommunikációért felelős közlegény, aki éppen a higgadt kommunikációhoz nem ért. Hudson egy szüntelenül élcelődő szájhős, akit társaihoz hasonlóan a gőg jellemez – képtelen is felmérni bevetésük veszélyességi faktorát. A leszerelés előtt álló figurának egyetlen érdemesebb drámai pillanat jutott osztályrészül: a visszavonulást követően idegei kis híján felmondják a szolgálatot. A vaktában lövöldöző Hudsont azonban vétek lenne kihagyni a listáról, hiszen az eszelős Bill Paxton alakítja: az egyik olyan színész, akit egy alien, egy terminátor és egy predator is megölt. (Lance Henriksen az Alien vs. Predatornak hála végül szintén részesült e kegyben.)
10. Rebecca Jordan . a.k. a. Newt (Carrie Henn)
Egy leszakadt babafej a kedvenc játéka a hatéves kislánynak, aki a terraformáló kolóniát ért támadás egyetlen túlélője. A második rész alakulata a szellőzőjáratokban talál rá Rebecca Jordanre, a szüleit elveszítő, Newt-ként becézett gyermek a legrejtettebb zugokban épített magának otthont. Cameron szerencsére nem viszi el a Maugli-történetek irányába a kislányra felfűzött mellékszálat, Newt jelenlétét sokkal inkább Ripley anyai érzelmeinek felélesztésére használja fel. A történet folyamán elválaszthatatlan kötelék alakul ki a hősnő és a kislány között, Ripley még az életére is megesküszik, hogy megvédelmezi a csemetét. Mindeközben Newt karaktere is árnyalódik, izgalmas és egyben megrázó, hogy a tragédiák sora mennyiben sebesítette meg a lány gyermeki lelkét. „A mamám azt mondta, hogy nincsenek szörnyek, csak a mesékben… De vannak” – hangzik el a nyugtalanító érettséget jelző megállapítás Newt szájából. Nem mindennapi egybeesés, hogy a dermesztő szerepben brillírozó Carrie Henn soha többé nem vállalt szerepet egyetlen játékfilmben sem.
