Nincs kategorizálva

Sikert igen, de pénzt nem hozott Karel Gottnak a Maja, a méhecske kalandjai rajzfilm dala

Bár a Maja, a méhecske kalandjai című, még a múlt század hetvenes éveiben készült rajzfilmsorozat dala lett Karel Gott legnépszerűbb slágere Németországban, a „prágai csalogány” szinte semmi pénzt nem keresett vele.

Az énekes nemrégiben egy prágai beszélgetésen elárulta, hogy véletlenül lett a mára rendkívül népszerűvé vált dal előadója, és mivel akkoriban nem is gondolt átütő sikerre, eszébe sem jutott, hogy a szerződésben pénzügyi jogokat is rögzíttessen magának. „Lényegében csak a félórás éneklésért kaptam némi honoráriumot” – idézte a 72 éves prágai énekes szavait az iDnes című vezető cseh internetes hírportál.

Gott elmesélte, hogy a hetvenes évek elején egy müncheni látogatása során véletlenül összefutott barátjával, Karel Svoboda cseh zeneszerzővel, aki a Maja, a méhecske kalandjai című rajzfilm zenéjét szerezte, és éppen befejezte munkáját. „Megkérdezte tőlem, mit csinálok délután. Azt válaszoltam, hogy szabad vagyok, menjünk el egy kávéra valahová” – idézte fel Gott karrierjének egyik legfontosabb napját.

Kávéház helyett azonban délután a stúdióban kötöttek ki, ahol Svoboda bemutatta neki az általa írt filmzenét, majd szó szót követett, és „egy röpke félóra alatt magnóra énekeltem a dal német szövegét”. “Valóban, egy félóra alatt készen voltunk” – jegyezte meg a neves cseh énekes. A dal rövid időn belül hihetetlen népszerűségre tett szert Németországban, és Gottnak ma nincs olyan fellépése, ahol a német közönség ne ismételtetné meg vele ezt a dalt.

„Biztos, hogy szép bevételektől estem el, de nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem sajnálom – állítja az énekes. – Nincs jobb és szebb honorárium annál, ha az egész hatalmas terem velem együtt énekel. És ez már lassan negyven éve így van. Ez a legismertebb slágerem, számomra ez a legnagyobb elismerés.”

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com