A késő nyolcvanas évek a modern anime bölcsője: ekkor készült az Akira, ekkor indult el Miyazaki a Nauszikával és Mamoru Oshii a Patlaborral, és ekkor született meg az egyik legrendhagyóbb, és mindenképp a legmeghatóbb anime is, a Szentjánosbogarak temetője.
Beszéljenek helyettem mások. „Egy emlékművet sikerült az alkotóknak létrehozniuk, ami örökmécsesként kell, hogy pislákoljon minden ember lelkében” – mondja egy fórumozó az Xpressen. „Férfiasan bevallom, hogy nem egy helyen könnyeztem meg a filmet” – ismeri be ugyanott egy másik. „A film bővelkedik emlékezetes és katartikus pillanatokban” – kritika innen. „Mindenképpen a valaha is készített legjobb háborús filmek egyike” – Roger Egbert, Chicago Sun Times, és egy másik neves kritikus, Ernest Rister: „a Schindler listájával egy szinten értékelhető”. „Minden idők egyik legmegrázóbb háborús filmje”, véli a DVDExtra. „Nagyon hálás vagyok a megtiszteltetésért, hogy láthattam ezt a filmet” – kommentár az IMDb-n. „A háború alatti élet ilyen szívbemarkoló megjelenítésére még élőszereplős filmek közül sem sok volt képes … Igazi unikum” – VOX, 2008 novembere.
Impozáns? Meg sem közelíti a valóságot.