A szépség és a szörnyeteg története több mint hetven éve bűvöli el a mozinézőket – a több száz éves szerelmi történetet legutóbb a Disney azonos című adaptációjában láthattuk viszont. Musical, középkori mese, modernkori New York-i thriller: íme a szépség és a szörnyeteg arcai.
Az eredetileg európai népmesét először Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve írta le 1740-ben, őt követte 1756-ban Jeanne-Marie Le Prince de Beaumont, aki történetében sokat egyszerűsített a cselekményen, mely így sokkal jobban közelített egy ősi mesetípushoz. Talán pont ez az, ami miatt ez a verzió lett a legnépszerűbb, ez képezte aztán az alapját számos feldolgozásnak – többek között az 1991-es verziónak is, és az első filmes adaptációnak is, amit 1946-ban Jean Cocteau készített. Belle szerepében Josette Day varázsolta el a nézőket, a szörnyet pedig nem kisebb sztár keltette életre, mint Jean Marais. A szép és a szörnyeteg igazi francia klasszikus, amit ma is élvezet nézni.
A következő adaptációt az oroszok készítették. Az Alenkiy tsvetochek című animációs film Szergej Akszakov meséjén alapul, ami kísértetiesen hasonlít Villeneuve és Beaumont történetéhez. A Lev Atamanov rendezte mese az orosz animáció csodaszép darabja: szépen kidolgozott, sokszor egészen festményszerű rajzaival, érzékeny történetével igazi kuriózum a feldolgozások között.
https://www.youtube.com/watch?v=8O8UcNfHLyI
1962-ben már az amerikaiakon volt a sor. A Universal népszerű horrorjai közé jól illeszkedett a herceg története, aki éjjelente vérfarkassá változott. A filmet Edward L. Cahn rendezte, a címszereplőket Joyce Taylor és Mark Damon alakították. A szörny ma már megmosolyogtató maszkját ugyanaz a Jack Pierce készítette, akinek a klasszikus Frankenstein monstrumát is köszönhetjük.
https://www.youtube.com/watch?v=h0h2XmcuDUA
1987-ben Eugene Marner rendezésében egy igen együgyű musicalben dolgozták fel a történetet. A szépség szerepét ezúttal Rebecca De Mornay kapta, a szörnyetegként pedig a Hairben korábban sokkal meggyőzőbben daloló John Savage énekelt elég szörnyűségesen. A zenéért – ami egyébként itt-ott egész fülbemászó – Lori McKelvey felelt.
Ugyanebben az évben egy sokkal sikeresebb és modernebb adaptáció is elkészült. A Ron Koslow készítette tévéfilmsorozat négy évadot és 55 részt ért meg. A szépséget Linda Hamilton, a szörnyet pedig – aki szerelme elnyerése után sem változik vissza jóképű herceggé – Ron Perlman alakította. Az eddig mindig korhű keretek között feldolgozott történet most a modern és pezsgő New Yorkba került át és teljesen új értelmezést adott a történetnek, mely dualizmusok egész sorára épül. A széria óriási siker lett, a TV Guide magazin 2004-ben és 2007-ben is minden idők legjobb sorozatai közé választotta.
A tévésorozat megint erősen a köztudatba hozta a témát, így nem volt meglepő, hogy hamarosan, 1991-ben újabb feldolgozás érkezett, ezúttal a Disney-től. Az adaptáció óriási siker lett, Alan Menken zenéjéért begyűjtött két Oscar-díjat és nem véletlenül kapott jelölést – animációként egyetlenként – a legjobb film aranyszobráért is. A fülbemászó dallamoknak, a szívet melengető mesének és a meseszép rajzoknak köszönhetően nem egy generáció kedvence lett a mindmáig legismertebb verzió.
https://www.youtube.com/watch?v=KVOAC7gczX0
A Disney sikerét követő közel két évtizedben bár több feldolgozás is született, ezek egyike sem volt igazán sikeres. Legkorábban az animációs utánérzések jelentek meg. A The American Film Investment Corporation 1992-ben, Masakazu Higuchi 1993-ban állt elő a saját, nem túl emlékezetes verziójával. Ezt követően is számos rajzfilm készült – a legtöbbjük a Disney-féle verzióhoz nyúlt vissza.
2005-ben David Lister Blood of Beasts címen is ismert filmje a viking érába helyezte a történetet – szintén nem túl nagy sikerrel. Érdekes, hogy a rendező annyira megkedvelte a témát, hogy 2009-ben újabb verziót forgatott belőle – de a trollos-boszorkányos fantasy sem nyerte el a közönség tetszését.
A 2008-as Spike, a történet modern változatát az Edinburgh Nemzetközi Filmfesztiválon a fesztivál legjobbjai közé választották, mégsem lett siker: Robert Beaucage filmjének az IMDb közönsége még 4 pontot sem adott. Egy másik modern feldolgozás, a Csúf szerelem, a maga közel 6-os értékelésével már egyenesen sikeresnek mondható. Daniel Barnz New Yorkba helyezte a szerelmesek történetét, amiben Alex Pettyfer a szörny, Vanessa Hudgens a szépség szerepében látható. A szörny közel sem szörnyűséges, a történet azonban az ezredforduló külcsínt igencsak éltető társadalmában új jelentésrétegekkel bővült.
A Csúf szerelem által elindított nyomvonalon haladt tovább az 1987-es sorozat rebootja. A The CW csatorna az eredeti tévésorozat producereivel készítette el az ismét New York kulisszái között játszódó sorozatot, mely négy évet élt, 2012 és 2016 között futott. A szépséget ezúttal a Smallville-ből ismerős Kristin Kreuk alakította, a szörnyet Jay Ryan. A szépség és a szörnyeteg elhagyja a misztikus elemeket és sci-fi körítést ad a történetnek: a közel sem olyan csúf szörnyeteg egy katonai kísérlet eredménye.
Közel hetven évvel az első film után a franciák ismét hozzányúltak a történethez: 2014 Christophe Gans készített meseszép adaptációt Vincent Cassellel és Lea Seydoux-val a főszerepben. Az ismét korhű környezetbe helyezett cselekmény az egyik legszebb és az egyik legkomolyabb feldolgozás, ami valaha készült. Gans Sandra Vo-Anh-nal közös forgatókönyvében komoly háttértörténetekkel gazdagította a karaktereket, ezáltal sokkal összetettebb, mélyebb filmet sikerült készítenie, mint elődeinek.
A sort a legújabb Disney adaptáció zárja, A szépség és a szörnyeteg az 1991-es rajzfilm élőszereplős újraalkotása. Rendkívül látványos, a gyerekkort idéző feldolgozás ez, ami méltó – bár feltehetően csak ideiglenes – lezárása egy hetvenéves történetnek.
A szépség és a szörnyeteg új adaptációja kapcsán kiemelten foglalkozunk ezzel a filmeseket hetven éve foglalkoztató történettel. Kattints ide még több A szépség és a szörnyeteg tartalomért.
