Vámpírfilmből annyi van, hogy ember a talpán, aki újat tud mutatni. Az Underworld alkotóinak sikerült – bár igencsak rezeg a léc.
Az Underworld receptje igazán egyszerű, el tudom képzelni, hogy Len Wiseman rendező meg a haverjai egy sörözgetős-kártyázós este dobták össze az egészet. Vegyük a jól bevált vámpírokat – velük sosem lehet nagyot bukni –, eresszük össze őket a kissé B-kategóriásabb, de jó rémisztő vérfarkasokkal, aztán adjuk hozzájuk a Penge pörgős ritmusát, fejeljük meg dark gothic hangulattal, és ha még egy Rómeó és Júlia-szerű szálat is beleszőhetünk valahogy, biztos megeszi a közönség.
Jól számoltak: megettük. Finom volt.
