Nincs kategorizálva

Véres gyémánt

Meglehetős buta demagógia volna a részemről, ha azt állítanám, hogy a Nyugat bűnös módon megfeledkezik Afrika szenvedéseiről, hisz’ egy évben százszor annyi vígjáték jelenik meg az elkényeztetett amerikai tinikirálynők problémácskáiról, mint ahány filmdráma a minden értelemben fekete kontinens valódi tragédiáiról. (Noha, mint a legtöbb buta demagógia esetében, emögött is ott az igazság.) A Véres gyémánt dicséretesen választott témát, és éppen csak egy kicsit késett le arról, hogy feljavítsa a hiteles afrikai történetek statisztikáját.

A kilencvenes években a konfliktusgyémánt volt számos afrikai hadúr fő csereeszköze. Mondani sem kell, nem éppen élelmet vásároltak rajta az éhezőknek (akkor talán humanitárius gyémántnak hívták volna őket): a rabszolgaként tartott áldozatok kitermelték a gyémántot, belehaltak vagy sem, a gyémánton a hadúr fegyvert vett, és a végén egy kis jegygyűrűhöz annyi vér tapadt, amennyit a boldog tulajdonos főműsoridőben sem lát a tévében. De a világ, minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis javítható, és még a csúnya gonosz multikat sem a sátán irányítja: a globális felháborodásnak köszönhetően nagyjából az ezredfordulótól a nyugat nagy gyémántkereskedői már nem vesznek át konfliktusgyémántot.

A Véres gyémánt tehát lemaradt. A kilencvenes években kellett volna leforgatni. Igaz, akkortájt Leonardo DiCaprio még nem zseniális színésznek számított, hanem nyálas tinibálványnak, márpedig a Véres gyémántban már zseniális színészi mivoltában látható. Djimon Hounsou, a Gladiátor hű társa sem volt még sehol.

Régen láttam a moziban a filmet, mégis emlékszem egy epizódra: az egyik szereplő kijelenti, hogy ha az amerikai jegyespárok tudnák, mennyi vér áztatta a véres gyémántot, nem vennék meg. A nézőtéren cinikus nevetés futott át. Nem értettem ezt a cinizmust akkor sem és most sem: talán azt hiszi bárki, hogy az átlagos, jámbor polgár, akár Amerikában, akár a fejlett világ többi részén, képes lenne viselni azt a gyűrűt? Azt hiszi bárki – bármilyen divatos dolog is utálni Amerikát –, hogy lelkiismeret nem létezik? Azért vették meg a párok, a férjek, a szeretők a konfliktusgyémántokat, mert nem tudták, honnan-hogyan került oda. Ha hallották, hát nem figyeltek rá. Senki sem rágta a szájukba; nem készült Véres gyémánt a kilencvenes években. 2006-ban igen. Tessék megbecsülni.

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya