Csak akkor lehetünk boldogok, ha minden ember egyenlő – hirdetik a XX. századi híres disztópiák eltorzult államai. Az erőszakkal kiépített egyenlőség világában mindenki azonos vágyakkal rendelkezik, amelyek kivétel nélkül az államnak való megfelelésre irányulnak.
A világirodalom négy legelismertebb disztópiáját megíró szerző: Zamjatyin, Huxley, Orwell és Bradbury jövőképét egyaránt összeköti az uralkodó hatalomnak az egyén felszámolására irányuló, mindenre kiterjedő mechanizmusának bemutatása, valamint Ádám és Éva bibliai kísértéstörténetének megidézése. Világukban a tökéleteshez közeli, racionalizált, elgépiesedett társadalom tengeti érzelmektől mentes, szürke hétköznapjait, amíg az embertelen közegben a mélyen elfojtott ösztönök meg nem rengetik a hétköznapok alapjait. Történeteik a bibliai édenkert morális alapkérdését feszegetik: a tudatlanul leélt, de boldog élet vagy a szabad akarat fontosabb-e az emberiség számára? Élet-e egyáltalán az öntudatlan vegetáció? A Paradicsomból való kiűzetés akárcsak Ádám esetében, valamennyi fenti író művében is a férfi-nő viszony megjelenésével, vele együtt a tiltott ösztönök kiélésének a vágyával kezdődik. A Mi, a Szép új világ, az 1984 és a Fahrenheit 451 főhősének is megvan a maga Évája, aki elvezeti őt a békés tudatlanságból a gyanakváson át a megvilágosodás, majd a vezeklés felé.
A disztópiák legidézettebb műve a George Orwell tollából származó 1984, amit teljes joggal vesz körül az irodalmárok, kritikusok és egyszerű olvasók nagyrabecsülése. Valódi mestermű, és nemcsak azért, mert aprólékosan kidolgozott karakterek mozognak egy végtelenül részletesen bemutatott világban, hanem azért is, mert az orwelli állam alapgondolata – a tökéletes, mindent lefedő ellenőrzés – bámulatos erővel hatja át a mű egészét. Főhősét és a történet helyszínéül szolgáló Egyes leszállópálya nevű tartomány valamennyi lakóját nemcsak az állam beépített emberei figyelik meg, hanem a mindent látó teleképek, a mindenütt jelen lévő rejtett mikrofonok is, de sokkal fontosabb, hogy a polgárok – a duplagondol révén – önmagukat is ellenőrzik. Rideg önérdekek által vezérelt világ adja az esemény hátterét, ahol semmiben sem lehetünk bizonyosak. A karhatalom nemcsak büntet, hanem bűnre is csábít: csapdákat állít, manipulál és tesztel, így Orwell birodalmában soha, sehol sem lehetünk biztonságban. Nemcsak a jelent és a jövőt uralja a rendszer, hanem a múltat is: az állam a történelemhamisítás révén az éppen aktuális változásoknak megfelelően alakítja a történelem valamennyi archív anyagát a mai ideológiának megfelelő forrássá. A totális kontroll alól nincs kiút, de a regény hőse, Winston, mégis megpróbálja megtalálni egy emberségesebb életút lehetőségét.
Az 1984 felteszi nekünk, az olvasóknak a kérdést, vajon az egyén képes-e változtatni egy társadalom sorsán. Vajon lehet-e reményünk egy, a remények kiölésére szakosodott világban? Van-e, elérhető-e egy barátságosabb jövő, ahol többre számíthat az ember az olajízű gintől és a kátrányízű cigarettától kísért mindennapoknál? Orwell könyve olyan lendületes olvasmány, amely a nyomasztó hangulat közepette is eléri, hogy visszafojtott lélegzettel szorítsunk a velejéig romlott jövő ellen küzdő Winstonért. Féltjük őt, reménykedünk sikeréért, alkalomszerűen vele együtt oldódunk fel az őszinte szerelem szépségében, és vele együtt éljük át a jövő hétköznapjainak kiábrándító hangulatát, a mindennapos drámákat.
Az 1984 nemcsak a téma rajongói számára alapmű, hanem a 20. századi világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotása is egyben, mindenki számára kötelező darab. Sikerét és megkerülhetetlenségét számtalan kiadás, izgalmasnál izgalmasabb parafrázisok, színvonalas zenei és filmes adaptációk is jelzik. Olvasása után végképp belénk ivódik a gondolat, hogy nem ilyen jövőt akarunk magunknak. Hogy nem akarjuk megfosztani a világot az alapvető értékeitől. Hogy nem akarjuk szeretni a Nagy Testvért.
George Orwell: 1984
Európa Könyvkiadó
