Papírfény

Túlságosan becsületes – Anthony McCarten: A legsötétebb óra

A legsötétebb óra kábé a harmincháromezredik könyv Churchillről: csak az emeli ki a többi közül, hogy film készült belőle.

„A legsötétebb óra az egyik legjobb politikai dráma” – írtuk a Gary Oldman főszereplésével készült, sokszoros Oscar-esélyes filmről: egy elszánt, de korántsem hibátlan (sőt igencsak esendő) ember nő fel benne egy irgalmatlan feladathoz. A film persze sztori; narratíva, azért készült, hogy megérintsen. A film alapjául szolgáló mű, Anthony McCarten szintén A legsötétebb óra című populáris történelmi könyve sokkal szárazabb élmény.

Anthony McCarten elismert író és forgatókönyv-író, BAFTA-nyertes; A mindenség elmélete forgatókönyvéért és most A legsötétebb óra forgatókönyvéért is Oscar-jelölést kapott. Ezzel a népszerűsítő irodalom kategóriájába tartozó művével két célt tűzött ki maga elé: egyrészt eseményről eseményre bemutatja Churchill első miniszterelnöki hónapját, másrészt egy új elmélet mellett érvel, miszerint Churchill egy ideig igenis hajlandó volt fontolóra venni a békekötést Hitlerrel.

Gyönyörűség ez a film a történésznek, de gyönyörűség a mozijárónak is – és különösen Gary Oldman kedvelőinek. És másodikvilágháború-rajongóknak, London-rajongóknak, az angol arisztokrácia rajongóinak. És mindenkinek, aki szereti egy filmben az eleganciát” – lelkendeztünk a filmről. A könyv is tartogathatna (másfajta, irodalmi természetű) izgalmakat, de olyannyira az eseményleírásra összpontosít, hogy semmi sincs benne az atmoszférából, az eleganciából, és nem is dramatizálja az eseményeket.

Utóbbi persze erény egy olyan könyvnél, ami a történelmi valóságot kívánja leírni. És éppen ezért a könyv is „gyönyörűség a történésznek”; két este alatt el is olvastam. Igaz, nem valami mély elemzés; Churchill életrajzát még a Wikipedia is jóval részletesebben közli, és a kérdéses napok történetéről is találni (bőven) alaposabb írásokat – elvégre is Churchill egyike a legtöbbet elemzett történelmi személyiségeknek. Mégis: A legsötétebb óra ügyesen összegez, és

ha nem is az írásminőség, de legalább az események sodró lendülete fenntartja az olvasó figyelmét.

Miközben a könyv az alaposság helyett az érthető bemutatásra összpontosít, egy-két helyen igen ügyesen elemzi Churchill retorikáját, igényesen prezentálja a sorsfordító napok históriáját, és amennyire teheti anélkül, hogy ezer oldalra rúgjon, igyekszik még Churchill életének hatásait is kimutatni azokra a napokra és döntésekre. De mindezzel együtt két szék között a pad alá esik: sem valódi történelmi elemzés, sem narratíva nem válik belőle.

Márpedig a könyv fő ígérete – ha már a filmből szedett reklámborító hirdeti – az, hogy narratívába fűzi össze a Churchill első miniszterelnöki hónapja alatt lezajló eseményeket. „Kezében egy szál tollal, maga mellett pedig egyetlen gyors- és gépírónővel hogyan is változtathatná meg a közhangulatot, és önthetne lelkesedést aggódó honfitársaiba?” – kérdi a fülszöveg. Ám A legsötétebb óra túlságosan is becsületes ahhoz, hogy összefüggéseket vagy folyamatot költsön a valóságban kaotikus események köré, így aztán adós marad egy megfogható narratívával és egy csöppet sem hasonlít a filmre (ami persze nagyon is narratív és karaktervezérelt).

Szívesen kontrasztba állítom e téren a szintén Oscar-szenzáció Az Argo-akció alapjául szolgáló könyvvel. Antonio Mendez és Matt Baglio azonos című könyve „megkapó egyvelege a profi álcamester kulisszatitkainak és egy idegfeszítő mentőakció kidolgozásának, majd végrehajtásának” – írtuk kritikánkban –; „kissé száraznak látszik, de izzik, mint a lőporos hordó”. Ezt az izzást A legsötétebb óra nem képes eléri, pedig a lehetőség meglenne rá.

Gary Oldman a filmben

Súlyos panasz emellett, hogy A legsötétebb óra magyar nyelvi minősége gyenge. Összecsapottság érződik rajta: az angol eredeti mondatszerkezetei ütköznek ki, magyartalan struktúrák, fura szóhasználat, nehézkesség – a mondatoknak van ugyan értelme, de olyan benyomást tesz az egész, mintha az első fordítási fázis eredménye lenne, még azelőtt, hogy a fordítónak alkalma nyílt volna átfésülni és magyarosítani a nyersen maradt mondatokat.

A legsötétebb óra így érdekes lehet azok számára, akik érdeklődnek ugyan a korszak iránt, de egy gyors összefoglalónál többre nem kíváncsiak (és elviselik a magyar nyelvi minőséget), de valójában csak az emeli ki a korszakról szóló millió másik írás közül, hogy történetesen film készült belőle – miközben maga a könyv csöppet sem hasonlít saját adaptációjára.

 

Anthony McCarten: A legsötétebb óra

Agave 2018
Fordította: Farkas Veronika

***

A Filmtekercs idén is Oscar-hetet tart: írunk és beszélgetünk, elemzünk és drukkolunk. Kövesd az Oscart a Filmtekerccsel!

És szurkolj velünk a Testről és lélekről Oscarjának március 4-én az Anker’tben!

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..