Papírfény

A szilmarilok eredettörténete – Elveszett mesék könyve

elveszett mesek konyveA Tolkien Társaság szintetizáló törekvéseinek köszönhetően szövegkritikai munka után, egységes terminológiával, új, átdolgozott kiadásban jelennek meg az író kis- és nagy művei, A szilmariloktól A Gyűrűk Urán át A hobbitig. A Jackson-filmek világsikere nyomán, a főművek általános közismertségének köszönhetően a mitológiai jellegű életmű egyéb, kisebb olvasókörnek, úgymond a Tolkien-ínyenceknek szánt művei előtt is megnyílik a kiadás útja. Ilyen a tizenkét kötetes Középfölde históriája sorozat is, melynek első része az Elveszett mesék könyve.

A magyar alapanyag azonban már ebben az esetben is készen állt, hiszen az 1996-ban egyszer már megjelent elveszett mesék kapcsán Tandori Dezső fordítását kellett a kánonhoz igazítani és kiegészíteni. Az akkori kiadást végül nem követték a folytatások – talán pont a regényes forma hiánya, valamint az inkább szakértők és Középfölde világával komolyan foglalkozók figyelmére igényt tartó szövegek jellege miatt. Mert azon kívül, hogy a nagyközönség kevéssé kíváncsi egy jegyzetekkel, magyarázatokkal sűrűn ellátott mitológiai történetfüzérre, jelen esetben a fordítás, a verses betétek magyarra ültetésének, az óangol és egyéb germán elnevezések, leírások visszaadásának nehézségei is különösen nagy fejtörést okoznak mind a fordítóknak, mind a kiadóknak. A korábban említett egységesítési szándék és az alapművek ismertsége azonban most talán „folytatásossá” teszi az új kiadást.

Ellenben ne higgye senki, hogy ezekkel a mondatokkal bárkit is el akarnánk ijeszteni az elveszett meséktől, az ugyanis sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint ami a fenti okfejtésből következik. Az immáron egy kötetben megjelent írások lényegében A szilmarilok genealógiájára világítanak rá. Köztudott ugyanis, hogy J. R. R. Tolkien írói-teremtői fantáziájának a papír nem, csak a szerteágazó történetek összefésülhetetlensége szabhatott határt. Az egyes szövegeket meghaladva a cél egy hatalmas és komplett világ létrehozása lett, kezdve annak mitológiai eredetével. A nagy munka évtizedeken át alakult, közben megjelent A hobbit és A Gyűrűk Ura is, a régi meséket pedig ezek fényében újra- és újra át kellett dolgozni, hogy a világ szövetei összhangban maradjanak. Az akkor már több szövegváltozatban létező mesék lehetetlennek tűnő egységbe rendezését és véglegesítését Tolkien halála végül megakadályozta, a gigászi küldetés befejezése pedig fiára, Christopher Tolkienre maradt.

Gondolin

Christopher Tolkien első akadályugrása volt A szilmarilok végső történeteinek kiválogatása és sorrendbe állítása, amely Tolkien halála után négy évvel jelent meg. A szívfájdítóan szép mű azonban minden erénye ellenére szubjektív nézőpontból építkezett, amelyben – bírálói szerint – nem lehet megkülönböztetni az apa művét a fiúétól. Ez pedig legalább is hagy némi keserű szájízt, tudván, hogy Tolkien egész életében képtelen volt összeállítani a könyv végleges formáját. A szilmarilok bár végig az alapmű marad, érthető az igény a teljes szövegek megismerésére az óidőkkel kapcsolatban is.

Az elveszett mesék könyve ezeket a kezdeti, több változatban létező történeteket ismerteti meg az olvasóval. Christopher Tolkien megtartva szerkesztői szerepét bevezeti és kommentárokkal látja el a történeteket, összefüggésekre, megfelelésekre mutat rá, és kiemeli a legfontosabb változtatásokat. Ezek a jegyzetelések azonban nem a mesék közben, hanem előtt és után olvashatók, ráadásul – és ez a legfontosabb – nem fullasztják unalmas vagy érdektelen magyarázkodásba a történeteket, így azok végig élvezhetőek és gördülékenyek maradnak. A szövegváltozatok mérsékelt, visszafogott összevetése tökéletes arra, hogy megismertessen a tolkieni világ keletkezésének, kialakulásának történetével, és a géniusz apa fantáziájának kibontakozásával.

Mint említettük, az Elveszett mesék könyve A szilmarilok keletkezéstörténetét mutatja be, így az összegyűjtött szövegek cselekményeinek alapvonalai megegyeznek az előbbiéivel. Itt a mesék még keretbe ágyazódnak, ezeket ugyanis egy ember, egy utazó hajós társaságában ismerjük meg, aki egy távoli, tündelakta szigetre vetődik. A tünde és az ember találkozása adja az évezredeket felölelő mesék apropóját, így ismerjük meg – az elsőszülöttek közvetítésével – a világ keletkezését, a Melkó elleni küzdelmeket, a noldák viszontagságait és az emberekéit. Még valóban meséken van itt a hangsúly, a távoli korok képei nagy öregek és bölcsek visszaemlékezéseiben jelennek meg. Sok helyszín, név, rokoni kapcsolat és motiváció még különbözik a végső formájától, de az egységes kozmogónia és a föld történetének idővonalai nagyjából a helyükre kerülnek. És már ezekben a korai változatokban is megvan az a magasztos nagyság és fennköltség, ami a kései eredetváltozatok és A Gyűrűk Ura sajátja.

Ulmo

Célját és küldetését tekintve viszont a Mesékben (amelyek írásába J. R. R. Tolkien valószínűleg nem véletlenül az első háború alatt, 1916 körül fogott, és amelyeket végül évtizedeken át formált) még inkább a nacionalistább, angliai nemzeti származástörténet fókusza a domináns. Eriol, a mesék hallgatója a nagy kontinensről Tol Eressëára érkezik, ami nem más, mint Anglia. A Magányos Sziget ekkor még nehezen megközelíthető az emberek számára, de egy későbbi expedíció miatt majd közelebb vontatják a Nagy Földekhez, ahol végül elfoglalja állandó helyét az emberek beözönlése után. Tolkien kezdeti történeteiben Anglia a régi idők, a meg-megmaradó csodák és varázslatos tájak szigete, amit korábban tündék laktak. A nagy nemzeti legendák és mítoszok megalkotására tett romantikus kísérlet egyértelműen kitűnik az első szövegváltozatokból, ez adja Tolkien írói gyökereit, és ebből marad meg a későbbi művekre az a fájdalmas-mélabús, elvágyódó hangulat, ami – és ezekből a szövegekből ez tisztán kivehető – a hazaszeretet. Az ókori görög, a germán és a keresztény mondavilág elemeiből táplálkozó és azokat gyakorlatilag szintetizáló Mesék azonban később egyetemesebb formákba kerülnek, és immár az egész emberiség isteni származásának történeteivé lesznek.

Mindezeket figyelembe véve az Elveszett mesék könyve bátran ajánlható minden Tolkien-rajongónak, vagy azoknak, akiknek A Gyűrűk Ura tetszett, és azoknak is, akiket a mondák és mitológiák érdekelnek. A Meséket és a hozzájuk fűződő magyarázatokat kis ráhangolódás után, előzetes ismeretek nélkül is könnyű megérteni, nem igényelnek nagy utánaolvasásokat – bár A szilmarilok ismerete mindenképp mélyebbé és érdekesebbé teheti az olvasást. Az Elveszett mesék könyve újabb bizonyítéka Tolkien zsenialitásának, és a kibontakozó, sokszor költői gondolatok alakulásába való bepillantás még tiszteletreméltóbbá és figyelmet érdemlővé teszi a nagy író munkásságát.

J. R. R. Tolkien: Elveszett mesék könyve (Középfölde históriája I-II.)
Cartaphilus Könyvkiadó, 2011

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..