Papírfény

Amikor a filmek pszichológushoz mennek – A vászon és a dívány találkozása

Ritkán látott jelenségfilmmel és pszichoanalízissel egyaránt foglalkozó könyv jelent meg magyarul, magyar szerzőktőlmagyar sajátosságokkal, magyar szakmai eredményekkel. A vászon és a dívány találkozása. Tanulmányok filmről, pszichoanalízisről kapcsán van minek örülni. 

Magyarországon minden filmművészeti-filmszakmai könyv megjelenése fontos alkalom, a kis felvevőpiac miatt ugyanis csak gondosan megválasztott témában éri meg a kiadóknak befektetni. Ezt az erősen kilátástalan ügyet karolta fel például a kifejezetten filmes szakkönyvekkel foglalkozó Francia Új Hullám Kiadó, de az Apertúra, a filmes egyetemi központok kiadói, újabban pedig a Metropolis is saját kiadványokkal jelentkezik. Egyszer-egyszer pedig a nagyobb cégek is előrukkolnak pár érdekes darabbal (mint legutóbb például Lichter Péter könyve a Gondolatnál, erről hamarosan kritikával jelentkezünk – a szerk.).

További rizikófaktort jelent, ha masszív filmelméletről, filmes határterületről vagy interdiszciplináris megközelítésmódról van szó, mert rosszabb esetben nem az adott két (vagy több) halmazhoz tartozók (művelők, érdeklődők) unióját érdekelheti a kötet, hanem csak azok metszetét. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ilyen esetekben nem egy, hanem több szerző tanulmánya képes csak átfogóan, sokszínűen bemutatni a kutatási terület csapásirányait, vagyis a tág szakmai megjelölésen és felosztáson kívül nincs átfogó specifikusabb koncepció, máris megkapjuk a kvázi-lehetetlen vállalkozás képletét.

A vászon és a dívány találkozása. Tanulmányok filmről, pszichoanalízisről című könyv tehát többszörös hátrányt kell, hogy leküzdjön, hiszen egyrészt filmelméleti-, másrészt pszichoanalitikus szakkönyv. Filmelméleti, amelynek nyomtatott formája legendásan nem rentábilis, és az egyetemi filmszakmai központokon kívül elvétve talál olvasóközönségre; valamint pszichoanalitikus, amelynek csak könnyen fogyasztható slágertermékei lesznek sikeresek. A szerkesztői elgondolásokról mindenesetre adhat egy sejtést, hogy a kiadó, amely vállalta ennek a finoman szólva is bizonytalan sorsú kötetnek a megjelentetését, nevezetesen az Oriold, alapvetően pszichológiai és pszichiátriai szakmai könyvek kiadásával foglalkozik, ezzel pedig nagyjából be is mérhetjük a (remélt?) potenciális célközönséget.

A vászon és a dívány találkozása ennek ellenére a két tudományterület közötti „ÉS”-re helyezi a hangsúlyt,

és a 2006 óta kétévente megrendezett pécsi Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia előadásaiból válogat. A legtöbb tanulmány pedig meg is felel a szerkesztői kritériumnak, bár az kérdéses, hogy bizonyos motívumok filmekben való kimutatása (pl. Szombati Ágnes tanulmánya) mennyire gazdagítja egyaránt mindkét területet, ahogy azt a kötetet felvezető Kovács András Bálint-tanulmány is kifejti. De ugyanez a kérdés például a terápiás céllal használt filmek esetében is felmerül. A cél jelen esetben egyértelműen a film és a pszichoanalízis mindennemű kapcsolódási pontjának, találkozási területének, (magyar) múltjának és jelenének ismeretterjesztő bemutatása volt.

David Cronenberg: Karambol

A tanulmánykötet – melynek írásait egyaránt jegyzik gyakorló pszichoanalitikusok, filmelmélettel foglalkozó szakemberek és filmalkotók is – a művészetpszichológia területeinek klasszikus felosztása szerint tagolódik, nevezetesen

külön fejezet foglalkozik a filmalkotó és az alkotás folyamatának lelki mechanizmusaival, a filmalkotások elemzésével, valamint a filmbefogadás, a néző pszichés jellegzetességeivel is.

Ennél persze több fejezetből áll a könyv: a szerkesztők figyeltek rá, hogy az elméleti alapvetésekkel (Freud álomelmélete, a lacani szubjektum), a filmtörténeti jelentőségi művekkel (Sweet Movie, Rettegett Iván) vagy a kortárs alkotásokkal foglalkozó tanulmányok (Álmosvölgy legendája, Melankólia) külön szekciót kapjanak, ahogy például a könyvet lezáró új pszichoanalitikus irányvonalak is külön egységet képvisel (az új médiumok mindent átalakító szerepéről).

Egy ilyen összegző, áttekintő műből nyilván nehéz pár tanulmányt kiemelni, mégis fontos megemlíteni Király Hajnal írását, amely a kortárs magyar filmek vizualitásával foglalkozik; Janisch Attila dolgozatát, amely a rendező tudatos (de tudattalanul ható) döntési lehetőségeit taglalja; illetve Fecskó-Pirisi Edina és Erdélyi Ildikó tanulmányát a pszichodramatikus  csoportokban használt filmek lélektani jelentőségéről.

Nacho Vigalondo: Időbűnök

Mindez azt is jelenti, hogy a könnyen áttekinthető és forgatható kötet (formájából következően) inkább egy-egy tanulmány felkeresésének, egy érdekes elemzés átolvasásának kedvez. Hosszabb távon pedig az olvasó számára eddig ismeretlen filmalkotásokat vagy elméleti vonulatokat mutathat be, amelyek további olvasásra és filmnézésre sarkallhatnak.

Pejoratív kifejezéssel élve „tankönyvszerű” lett a végeredmény,

de jelen esetben ez egy ismeretterjesztő, hatalmas elméleti és gyakorlati területet átfogó, film- és pszichológia szakon egyaránt alkalmazható könyvtől elkerülhetetlen is volt. Egyetlen szépséghibája ennek, hogy a tanulmányok többsége már olvasható (online is) vagy az Apertúrában vagy az ex-Thalassa Imágóban vagy más szerkesztett tanulmánykötetben, ami eléggé biztonsági játékot mutat. Akiket érdekelhet a kötet, valószínűleg már találkoztak is párral. De így összegyűjtve, 500 oldalon, sűrűn egymás után még biztos nem olvasta őket senki.

Mindenesetre, ha a filmelmélet vagy a pszichoanalízis számára önmagában nem is, a pszichoanalitikusan informált filmelméletnek mindenképpen hiánypótló a könyv. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mennyire ritkaságszámba megy a pszichoanalitikus filmelméletek (egyébként máig virágzó) szakirodalmának magyar nyelvű megjelentetése – leginkább a fentebb vázolt okok miatt. A magyar szerzők, filmben gondolkodók és kutatók erőfeszítéseinek bemutatása talán az előbbi előtt is megnyitja majd a kapukat.

 

Fecskó-Pirisi Edina – Lénárd Kata – Papp-Zipernovszky Orsolya (szerk.): A vászon és a dívány találkozása. Tanulmányok filmről, pszichoanalízisről

Oriold és Társai Kiadó, 2018

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..