Magazin Papírfény

Ultimo – Alessandro Baricco: Történet

Alessandro Baricco

Alessandro Baricco: TörténetAz olasz írófejedelem legzseniálisabb regényéről van szó, egy olyan regényről, mely megint csak egy élet történetét mutatja be, de ezúttal kortörténeti bemutatót is tart az automobilok nagy korszakáról, a második világháború ép ésszel felfoghatatlan borzalmairól, emellett mégis mesél a szerelemről és a metaforákba hajló utakról, melyek kifejezik az emberi létezés lényegét.

Baricco regényeiben a név kötelez: Libero Parri elhatározza, hogy kiszabadul az állattartás béklyója alól és garázst nyit egy olyan helyen és olyan korban, amikor még nincsenek is automobilok – legalábbis csak elvétve. Az ő fia Ultimo, akit aranyfüst borít. Baricco nem áll sok magyarázattal olvasói elé, s látszólag nem is tulajdonít ennek túlságosan nagy jelentőséget, mégis mindvégig visszatérő motívum Ultimo különlegessége, amely leginkább egy égi áldáshoz hasonlatos.

Ultimo Parri apjától tanulja meg a legfontosabbat, mely elkíséri élete végéig, és akkor is támaszául szolgál, amikor a háború zajában sorban vesznek el körülötte. Pedig ez a tanítás egy fajta eltévedés végeredménye, mely során a ködben végtelenül köröznek egy városka háztömbje körül. Ám ekkor fogalmazódik meg Ultimóban egy életrevaló felismerés: „És most először, hogy megsejtette, még ha homályosan is: minden mozgás a mozdulatlanság felé törekszik, és csak az a mozgás szép, amely önmagunkhoz vezet el.”

A regényben női és férfi szólamok váltakoznak, Ultimo életét végigkövetjük születésétől, de felnőttkori szerelme, Jelizaveta életébe is többször visszakapcsolódunk. Ráadásul ezek a szólamok helyenként felülírják egymást, ha igaztalanná nem is téve az előző szólamot, mindenképpen új értelmezésre kényszerítve. A legemlékezetesebb szólam a háború leírása. Baricco kegyetlenül részletekbe menően mutatja be azt, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a háborúban nincs jó vagy rossz oldal, csak önmagukból kifordult emberek. S ezek az emberek sosem lesznek igazán olyanok, mint mások, akiket nem érintett meg az iszony. De akár a ködben való eltévedés, akár a háború vagy a szerelem vihara, az látszik egyedül fontosnak Ultimo számára, hogy megértse életútját, az utak segítségével, és teremtsen egy valamilyenféle rendet a világban.

Alessandro Baricco

Baricco írásai közül számomra az első helyen áll a Történet, ugyanis lenyűgöz, hogy tud ennyire elvont és egyben részletekbe menően precíz, ennyire komplex és mégis kiüresítően egyszerű lenni egy és ugyanaz a regény.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com