Ha már végignézted a Jessica Jones netflixes sorozat záróévadát és hiányérzeted támad, itt az idő felütni az Alias képregénysorozatot.
Mivel felnőtt életemben elég sokat foglalkoztam adaptációkkal, ezért sok különböző megoldást láttam már arra, hogyan próbálnak egyik médiumból a másikba átemelni egy történetet. Legtöbbször egészen jól sikerülnek, de igen sokszor elvész az adaptáció során valami. Ezt a valamit nehéz megfogalmazni, hiszen sokszor leginkább valamiféle hangulat, érzés, amit az olvasás vagy akár egy videojátékkal való játék ad. Legyen az A Gyűrűk Ura vagy a Final Fantasy, igen sokszor hallhatjuk, hogy az adaptáció csak árnyéka az eredeti műnek.
A Jessica Jones-képregények esetében életemben először nem volt hiányérzetem. Ami azért is meglepő, mert a sorozatot néztem először, hiszen nem vagyok nagy képregényolvasó. Amikor a Gyűrűk Urát elolvastam a film megnézése után, az adaptációkra rá sem akartam nézni többet. A Jessica Jones–sorozat azonban úgy tűnik, tökéletesen elkapta a képregények hangulatát, sőt, tökéletes kiegészítéseként fogható fel.
Bár az Alias képregénysorozatban nemigen találkozunk azokkal a történetekkel, amelyeket az Netflixes program bemutatott (ami valójában egy igen jó tulajdonsága a sorozatnak), a kötetek folytatásként vagy előzményként is felfoghatók. A művészien megrajzolt képi világ, a megtört életek, amelyeket Jessica akarva-akaratlanul is bevonz a saját életébe tökéletesen ismerősek, mégis új izgalmakat ígérnek. Persze az ex-szuperhősnőt itt is kénytelenek vagyunk szánni, nemcsak saját tragédiái, hanem
ügyetlen, heves természete miatt is, amelynek köszönhetően sokszor bajba kerül.
Ami miatt a Marvel-rajongóknak még inkább érdekes lehet a képregény: ebben a világban nem léteznek a filmstúdiók, amelyek feldarabolják a különböző karakterek és történetek feletti tulajdonlást. Itt a Marvel-univerzum még tökéletes integrációban van, és fel-fel tűnnek ismerős karakterek hosszabb vagy rövidebb időre. Ráadásul némelyikük egészen kompromittáló szituációban. Amerika Kapitány például egészen húzós helyzetbe kerül az egyik részben, a Hangyára pedig teljesen más szemszögből nézhetünk néhány rész után – mondhatni, nem annyira hasonlít a karaktere a filmbéli, Paul Rudd által alakított srácra, annál talán még kicsit komplexebbnek is tűnik.
Érdemes tudni, hogy a tizennyolcas karika a könyvek esetében is érvényes. Jones száját itt sem mossa ki szappannal senki, hálószobája szintén egész forgalmas és továbbra sem veti meg a cigit és az alkoholt sem. Maguk a történetek is súlyos társadalmi és pszichológiai témákat dolgoznak fel, tehát semmiképpen nem mondhatók könnyű olvasmánynak. Rasszizmus, elnyomás, kisvárosi előítéletek keserítik meg egyes szereplők életét. Leginkább talán a mutánsnak csúfolt tinilány története fogott meg az összes közül, hiszen hatalmas súllyal szemlélteti, mennyire befolyásolja a fiatalok életét a környezet, amelyben felnőnek, és milyen könnyen tönkre is teheti.
Annyi ellenvetésem van – és ezt talán csak a képregény mint formátum hozza ki belőlem –, hogy számomra ezek a történetek elég kurták, és legtöbbször nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, ahogyan ezt a sorozatban megszoktam. De ez egy valódi képregény-laikus pennájából nem is túl releváns panasz.
Minden Marvel- és Jessica Jones-rajongónak kötelező olvasmány az Alias-képregénysorozat, amelynek első kötetei magyarul is elérhetőek a könyvesboltokban.
