Ha lenne egy kamasz lánygyerekem, nagy dilemmában lennék: örülnék-e, ha meglátnám a kezében Amy Schumer könyvét, vagy inkább megpróbálnám lebeszélni róla? Mert egyrészt Amy nagyon jó példát mutat arra, hogy hogyan kell egy nőnek bátran kiállnia magáért. Hogy hogyan kell önbizalommal, ésszel és humorral kikerülni a társadalom által a nők útjába vetett csapdákat. Másrészt viszont…
… Amy egy trágár, közönséges nőszemély, akinek folyton a szex meg kaja körül járnak a gondolatai, és csomó mindenben nem szeretném, ha példát venne róla a lányom. Minden sikere és erénye ellenére nem nagyon hiszem, hogy a könyve vagy a humoros, filmes, standupos karrierje elég lenne ahhoz, hogy fényesen égő fáklyává váljon, amelynek fénye korszakokon ível át.
Mire a lányom valóban kamasz lesz, valószínűleg senki sem fogja már tudni, ki volt az az Amy Schumer.
Na jó, ez most csúnya volt, valószínűleg egy lesz azok közül a celebek közül, akik azért celebek, mert egyszer celebek voltak.
Mindenesetre azt szeretném, hogy az én lányom ennél mélyebb, érettebb, kevésbé sérült személyiség legyen, mint Amy. A könyve alapján ugyanis épp elég sérülést szedett össze életében. Persze, azok a rossz dolgok, amik az ő életének a koloncai, mindenkivel előfordulnak, előfordulhatnak – ő csak abban különbözik a „mindenki”-től, hogy az ő eszköze a feldolgozásukra a humor. Illetve az, hogy híres ember léte dacára nem fél ezekkel foglalkozni nyilvánosan. Például ebben a könyvében.
Igen, A deréktetovált lány alapvetően nem egy vicces könyv. Amy Schumernek van humora, és nem fél használni – de ez csak a könyv olvasmányossá tételéhez szükséges eszköz. Schumer nem nagypályás író – viszont nagyon jól ért ahhoz, hogy hogyan lehet a feszültséget, a komor dolgokat humorral feloldani. És szükség is van arra a pár mosolyra fejezetenként, mert amúgy eléggé nehéz témákat hoz fel. Milyen együtt élni a szklerózis multiplexben szenvedő, egyre tehetetlenebb apával? Milyen együtt élni egy a lányainak egy alternatív valóságot bemutató, egyszerre több családot tönkretevő anyával? Hogyan szabadult ki Amy a bántalmazó kapcsolatából? Annak kapcsán, hogy megöltek két fiatalt Amy filmjének a vetítésén, egy fejezet szól arról is, hogyan élte ezt meg, és mit gondol a szabad fegyvertartásról. A leghosszabb fejezet pedig a standup-komikusi pálya nehézségeiről szól – és ne higgyük, hogy ez a szakma belülről a mókáról és kacagásról szól…
Szóval egyáltalán nem vicces témák, sőt, kifejezetten komolyak, komorak. Persze, vannak fejezetek, amik csak arra valók, hogy egy kicsit megismerjük Amyt – egy-egy részlet az ifjúkori naplójából, felnőttkori kommentárokkal kiegészítve, „20 dolog amit nem tudtál rólam” és „15 dolog ami boldoggá tesz”-jellegű, emlékkönyvekből meg blogos kihívásokból ismerős játékos önmutogatások meg vicces listák. De egyáltalán nem ezeken van a hangsúly. És meg kell mondani, egyben ezek a legkevésbé jól sikerült részek.
Mert ezekben Amy haverkodni próbál velünk, de ez valahogy olyan kínos.
Beleolvasni egy tinilány naplójába, beszólogatni neki felnőtt fejjel – még ha saját maga mutogatja is azt a naplót, hát, inkább kínosan ciki, mint szórakoztató élmény.
Mindenesetre ezeken az inkább gagyi kategóriába eső jópofizásokon túl van tartalom is a könyvben, és az bőven olyan, hogy megéri elolvasni. Ahogy írtam, nem a humora miatt, hanem mert komoly témákról szól, és meglehetősen komoly véleményeket fogalmaz meg. Amikkel aztán – magunkban – még vitatkozni is lehet, aztán a vita eredményétől függően még jobban lehet utálni és/vagy szeretni Amy Schumert.
Mert, ahogy a személye és humora megosztó, úgy az ebben a könyvben felfedett gondolatai és eszközei is azok. Például kiakad a szexista és hímsoviniszta társadalmon – ugyanakkor gátlástalanul kihasználja, és a saját szexualitás vonzerejét meg a saját szexista vicceit veti be a sikerért és a szeretetért, nemcsak a standupjaiban, de ebben a könyvében, sőt annak címlapján is. És láthatólag semmi kivetnivalót nem érez ebben.
Persze, aki Amy rajongója, az nem fog ezen fennakadni; annál inkább örülni fog a fejezetek végén a pocsék minőségű, fekete-fehér, és a végére nyomott kicsit jobb, színes képeknek. Furák ezek a képek, mert ezek is kukkolós élményt adnak egy család, egy lány életébe, aki ugyan éppen egy híres komikus, de amúgy akár a szomszédlány is lehetne. Szerintem fontosabb lett volna némelyik kép helyett egy tartalomjegyzék: a könyv fejezetei ugyanis egymástól teljesen különálló sztorik, más-más témát dolgoznak fel, ugyanakkor előfordul, hogy hivatkozás van egyikből a másikra, hogy erről vagy arról ebben meg abban a fejezetben van szó bővebben.
Mindenesetre tényleg nem tudom, odaadnám-e egy rám bízott kamaszlány kezébe ezt a könyvet. Nagyon érdekes és fontos témákról szól benne Amy Schumer, bátran – ugyanakkor nem túl logikusan, és néha nem túl szimpatikusan. Szóval, talán valahogy azzal a jó tanáccsal, „használati utasítással” látnám el a fiatal, példaképet kereső olvasót: a bátorságáról és az erejéről vegyél példát, ne az eszéről és ne az erkölcséről!
Amy Schumer: A deréktetovált lány
Agave kiadó, 2017
Fordította: Molnár Berta Eleonóra
