Papírfény

Minden mesében van egy csepp igazság – Andrzej Sapkowski: Vaják I: Az utolsó kívánság

Andrzej Sapkowski dark fantasy regényfolyama, a Vaják (The Witcher) és annak első felvonása, Az utolsó kívánság rengeteg apró történet szimbiózisa, így pedig rengeteg csepp igazságot tartalmaz, csordultig van vele. 

A tavaly Henry Cavill főszereplésével útjára indított Netflix-adaptáció kapcsán már meséltem Sapkowski örökségéről, jelen esetben viszont érdemes elöljáróban kitérni a ciklus megjelenési körülményeire. Geralt 1986-ban kezdte ténykedését a Fantastyka címet viselő lengyel sci-fi magazin hasábjain. Sapkowski mindössze a harmadik helyet nyerte meg a folyóirat által meghirdetett versenyen a Vaják című novellájával. Ezután megtoldotta három rövid történettel a szörnyvadász kalandjait és egy csokorba szedte ugyanezen címet viselő gyűjteményében. Ez persze nem azt jelentette, hogy a lengyel író kifogyott volna az ötletből, vagy alább hagyott volna a lelkesedés, sőt. Két évvel később megjelent A végzet kardja, az első novellagyűjteménye, amely Geralt további harcait mesélte el. Sapkowski ezután ráncfelvarrást hajtott végre legelső történetein, kiegészítette és néhol megnyeste, a Vaják címet pedig lecserélte Az utolsó kívánságra, amely megjelenési év ide vagy oda, a legenda első állomása.

És amely rögtön egy szenvedélyes numerával indít Melitele templomának falai között. Ríviai Geralt és Iola kimerülten zuhannak álomba. A vaják Vizimában küzd egy vehemens strigával, hogy visszaváltoztassa őt hétköznapi királylánnyá. A küldetés és az álom után, ismét Melitele templomában Nenneke, a neves papnő arra próbálja rávenni a vajákot, hogy végezzenek el rajta egy transzot, ami megmutatná a sebesült férfinek a jövőjét. Geralt elutasítja és elmeséli egykori harcát egy Nivellen nevű, elátkozott herceggel, aki medvefejével és varázserejével tartja kétségben a környező falvakat. A továbbiakban a sormintát követve, hol a jelen, hol pedig a közelmúlt történéseit ismerjük meg, 

Epizodikus szerkesztését és könnyed tagolását tekintve Az utolsó kívánság egy mezei fantasynek tűnik, amelyben van egy éppen megoldandó probléma és a hős, aki ezt megteszi. Valójában ez az elv Sapkowski írói erényének minősül. 

Hiszen ezt a történetadagot utólag nevezte ki a Vaják regényfolyam előzményévé. Geralt első kalandjait egy rakás novella megírása után kerettörténetbe ágyazta, így Az utolsó kívánságot két szegmensként kell értelmeznünk: a flashbackként megélt küldetésekre, és az azokat előhívó, köztük logikai és narratív kapcsolódást teremtő fejezetekre. Ezek A belső hangok, amelyek bővebb rálátást engednek a Szürke farkas motivációira, jellemére és életére, amelyek meglepően összetettek, nemcsak saját környezetében, de tágabb kontextusban is szemlélve. Mindezek pedig indokot adnak szurkolásra – az író nem intézi el annyival, hogy ő a jófiú és kész. 

Nyoma sincs a tolkien-i fantasy pro- és antagonista típusnak. 

Geralt kezéhez vér tapad, nem is kevés, de erkölcsösségét még akkor sem igazán lehet kifogásolni, amikor tucatszámra öli az embert Blaviken piacterén. Sajátos, de érthető értékrendet követ, magyarán csak azokat mészárolja le, akik megérdemlik, sőt, a szörnyek között is különbséget tesz, ami vaják létére kissé ellentmondásos. Jaj az emberbőrbe bújt szörnyetegeknek, viszont segítségére siet a szörnyeteg bőrébe bújt (értsd: elátkozott) embereknek. Ilyen a már említett Nivellen is, aki torz külseje ellenére csak egy gyámoltalan gyerek szerelem és társaság után epekedve. Ellentétben az őt hajadon képében manipuláló vámpírral. Mondanom sem kell, hogy mi lett a veszedelmes bőregér jussa. 

Bizonyos szempontból Az utolsó kívánság kiszámítható, hiszen senki sem lehet komolyabb ellenfele Geraltnak, a névtelen Kontinens megannyi veszélye azonban nem mindig a várt helyről érkezik. 

A kismillió mágikus lény és faj lakta vidéket ugyanis épp annyira, ha nem jobban veszélyezteti az emberiség embertelensége, mint a széleskörű európai (szláv, skandináv) folklór inspirálta bestiák. Az utolsó kívánság egyik legnagyobb dilemmája (s majdan az egyik fő üzenete), hogy a világon „nincsen jó vagy rossz, csak döntések és azoknak következményei”. A fehér hajú harcos eszerint nem is hajlik részre, még akkor sem, ha a kisebbik rosszat kellene választania, hiszen az maga az ember. A tündéket elűző, anyaföldjüket kisajátító és puszta politikai hatalomszerzésre felhasználó ember. 

A Vizimát rettegésben tartó striga, Foltest király és húgának vérfertőzésben fogant, elátkozott lánya, aki tizedeli a város lakosságát. A király tanácsosa, Ostrit pedig meg akarja akadályozni a vajákot, hogy levegye róla az átkot, hiszen így a város előbb vagy utóbb Foltest ellen fordul, a gyengesége miatt. Geralt ezt elutasítja és magát Ostritot használja szörnycsalinak. Hozzáállásával rászolgált arra, hogy a korabeli kritika egy afféle apolitikus hőst faragjon belőle, aki Sapkowski történeteiben a lengyel rendszerváltás környékének kvázi szimbólumává vált. 

Az utolsó kívánság, sötét színezete ellenére, mégsem éjfekete siratóének.

Az író elsősorban a vaják sztoikus jellemét, illetve az őt hűségesen támogató, kissé flúgos Kökörcsin nevű trubadúrt használja a fanyar humorának csillogtatására. Ez utóbbi olyan a Vaják világának, mint Tyrion a Trónok harcáénak, aki a romló környezetének gondjaiból táplálkozva kölcsönöz derűt az olvasónak. Egy bizonyos Yennefer nevű varázslónő révén pedig olykor még a ’80-as évek erotikus könyveinek kedvelői is kaphatnak kedvükre való adalékanyagot. 

A komolyabb és könnyedebb hangvétel között előszeretettel lavírozó Sapkowski legfőbb sikere persze mégis a high fantasy műneméhez kötődik. Egy viszonylag csöpp világot tölt meg egy nagyon is szerteágazó mitológiával. Kaer Morthen, a vajákok fészke, ahol Geralt azzá vált, ami, legalább annyira érdekes, mint magának a hősnek a mutációi és természetfeletti képességei. Itt tanulta meg a különböző Jelek erejét, amelyek segítséget nyújtanak neki a csatákban, hol pajzsot vonva köré, hol pedig lelassítva támadóját. Itt tanulta meg azt is, hogy milyen bájitalokkal képes kiaknázni mutálódott testének szerveit, macskaszerű szemét, amellyel a sötétben is tökéletesen lát, denevérszerű hallását, amellyel minden neszt észlelni tud. Elsősorban az ő életútján keresztül ismerjük meg a névtelen Kontinens számtalan rejtélyét. Ő az, aki tolmácsolja a nilfgaardi dialektusban beszélők szavait, a törpök nyelvének lényegre törő káromkodásait, a tündebeszéd bölcs és magasztos, olykor szótlan gondolatait és persze az emberek hazug tetteit. 

A mesékben rejlő igazságot, amit elsőre tán nem veszünk észre, egy kis odafigyeléssel mégis tetten érhetjük. 

Az utolsó kívánság első és korai fejezet lévén még keveset árul el tetemes potenciáljából. Misztikumát erősen táplálják a mindenkori legendák, népi hiedelmek, de ugyanennyire a mindennapi élet filozófiája: a nincs fény sötétség nélkül. Rengeteget ígér, nem csak a fantasy szerelmeseinek, de még nem teregeti ki a lapjait. Csak éppen annyit, hogy kedvünk legyen Ríviai Geralt nyomába szegődni varázslatos és brutális kalandjai során.

 

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

GABO Kiadó, 2019
Fordította: Kellermann Viktória

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.