Papírfény

Halálig tartó hivatás – Anthony McCarten: A két pápa

Anthony McCarten csak úgy lubickol az életrajzi regényekben és forgatókönyvekben, írt már Stephen Hawkingról, Freddie Mercuryról és Winston Churchillről is. A két pápában a keresztény egyház egyik legkülönösebb helyzetét vizsgálja, amely már hét éve, jelenleg is fennáll. Ahogy a cím is mondja: két pápánk van egyszerre. De ha a pápa Istentől eredően tévedhetetlen, mi történik akkor, ha két ennyire egymással egyet nem értő férfi viseli Róma püspökének címét?

Ha valaki egyszer felült Szent Péter trónjára, onnan önszántából nem állhat fel. Amikor a konklávé pápát választ, ő a címet haláláig megőrzi – sőt, azzal csak erősíti a szolgálatáról kialakuló képet, ha öregen, betegen is végzi a feladatát. A történelmünk során olykor mégis megtörtént, hogy két pápa regnált egyszerre (egyszer három is), s habár legtöbbször politikai okok álltak egy-egy ilyen helyzet hátterében, az is előfordult, hogy az egyházfő maga kérte valamilyen okból, hogy püspökei mentsék fel a szolgálat alól. Manapság is egy ilyen különleges időszakot élünk: a Vatikánban két pápa él egymás mellett.

Le merném fogadni, hogy A két pápáról a legtöbben először filmként hallanak. Nem is csoda: azon túl, hogy a 2019-2020-as díjszezonban is sokat emlegették, tényleg a tavalyi év egyik meglepetése volt. „Jonathan Pryce és Anthony Hopkins jutalomjátéka” – ahogy mi is írtuk. Fernando Meirelles rendező Anthony McCarten azonos című könyve alapján készítette a filmet, amely nálunk az Agave Könyvek gondozásában jelent meg, és azon is a látványos netflixes matrica virít.

Anthony McCarten nagyon otthonosan mozog életrajzi témákban.

A két pápa mellett a Winston Churchillről szóló A legsötétebb óra könyvváltozatát is ő jegyzi, de ő írta a Bohém rapszódia és a A mindenség elmélete forgatókönyvét is. A két pápa abban különleges, hogy nem egyetlen életrajzot kap, aki kezébe fogja, hanem rögtön kettőt is.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy akit azért vonz a könyv, mert látta a filmet (vagy csak megfogja, hogy filmet készítettek belőle), egy kicsit talán csalódhat. McCarten könyve ugyanis nem a film leirata, nem elmés párbeszédekből áll – hiába játszott olyan jót Pryce és Hopkins. A két pápa ténylegesen életrajzi regény, még akkor is, ha ezúttal két (sokszor meglepő párhuzamokat felvonultató) életútról beszélünk. Egyáltalán nem száraz, de nem is kelt forgatókönyves hatást.

A szerző, amellett, hogy elénk tárja a jelenlegi és az őt megelőző pápa életét, a pápaság intézményével is megismerteti az olvasót. Kellő hangsúlyt helyez arra, hogy megértsük, miért volt különleges XVI. Benedek döntése, amelyre a Vatikán történetében hétszáz éve nem volt példa. A regény újra és újra visszatér a pápa lemondásának egyik legsúlyosabb hozadékához: a pápai tévedhetetlenség megkérdőjeleződéséhez is.

Az I. vatikáni zsinat 1870-ben hitigazságként mondta ki: a pápa Isten kegyelméből tévedhetetlen. Mi a helyzet azonban, ha egyszerre két pápánk is van, akiknek eltér egymástól a véleménye? Ferencről és Benedekről igazán nem állítható, hogy mindenben egy húron pendülnek. Hiába ül azonban Ferenc Szent Péter trónján, hiába fogadott elődje Silenzio incarnatót, mégis ismert, hogy nézeteik nem egyeznek. S habár Benedek már nem nyilatkozik hitéleti kérdésekben, mégis pápa emeritus, és máig sokan vannak a Vatikánban, akik az ő igazában hisznek.

Mégis mihez kezdjen egy egyház, amelyben egyszerre két tévedhetetlen hang is van?

McCarten ezt a kérdést nem válaszolhatja meg (nincs rá földi vagy égi felhatalmazása), de nem is ez volt célja. Ehelyett egy földrészeken átívelő utazásra invitál minket, hogy bemutasson nekünk két fiatalembert: Joseph Ratzingert és Jorge Bergogliót. A későbbi XVI. Benedek pápát, illetve a későbbi Ferenc pápát. Megismerteti velünk a „tévedhetetlenek” mögött álló embereket, azokat, akiket a világ püspökei maguk fölé emeltek. Egészen a gyerekkorukig utaztat minket vissza, és részleteiben mutatja be, hogyan lettek papok, hogyan tették magukévá a keresztény hitet, illetve hogyan váltak esélyessé a pápai tisztségre.

XVI. Benedek pápa emeritus és Ferenc pápa. Forrás: AFP

A szerző ezt a két életutat egyetlen izgalmas narratívába gyúrja. A regény egyik részét Ferencnek szenteli, a másikat Benedeknek, de olykor el-elkalandozik. Egy-egy anekdota erejéig eltér az időrendtől, megragad egy részletet, hogy felnagyítsa, vagy megáll, hogy érzékeltesse: kettejük sorsa az adott pillanatban találkozik. McCarten egyszerre távolságtartó és intim, hol rideg tényekkel és adatokkal, hol finom humorral kommunikál.

Felfesti, hogy a két egyházférfinak mennyire hasonló a története. Egyikük a náci Németországból jött, másikuk a szinte egyfolytában vérben gázoló Argentínából. Végigvezet azon, hogyan lettek a fiúkból papnövendékek, majd papok, s hogyan emelkedtek egyre magasabbra az egyház hierarchiájában. Bemutatja az erényeiket és a bűneiket is, illetve azt, miként fejlődtek a hitünkben, mit tanultak és hogyan változtak a nézeteik. A filmváltozathoz képest ez az élmény teljesebb, hiszen az elsősorban Ferencre koncentrált.

Azonban mindennél jobban megérteti velünk a két leendő pápa kétségeit, hogy mennyire vonakodtak attól a hatalomtól, amelyet nem hajszoltak, mégis elnyertek.

Ratzinger „lehulló guillotine”-ként jellemezte a 2005-ös konklávét, amely nyaktiló akkor még elkerülte ugyan Bergogliót, csak azért, hogy nyolc évvel később őrá is „lesújtson”.

Anthony McCarten profi tárgyilagossággal kezeli az életutakat, még akkor is, amikor az emlegetett bűnökhöz vagy a papi tetteik kritikáihoz ér. Hagyja, hogy a tettek súlya ránk nehezedjen, ugyanakkor megengedi azt is, hogy mind Ferenccel, mind Benedekkel együttérezzünk. Ugyanakkor legyen akármilyen távolságtartó a regénye, akkor, amikor valláskritikára kerül sor (akár Bergoglio argentínai ügyeit nézzük, akár a VatiLeaks szivárogtatási botrányt), az érződik, hogy a szerző a reformerek felé hajlik. Nem titkolja Ferenc múltjának foltjait, nyíltan kritizálja az ő és az alatta dolgozó pápai hivatalok tetteit, de mégiscsak az általa vallott iránnyal ért egyet. Nem elfogult, de olyan kényes kérdésekben, amelyekben maga a Vatikán is megosztott a két pápa között, ez mégiscsak óvatlanság.

Ahogy A két pápa rámutat, a kereszténység napjainkban válságban van – a könyv kiváló eszköz arra, hogy történelmi kontextusba helyezhessük ezt. Hogy lássuk, milyen elképzelések születtek a kezelésére, és legfőképpen azt, hogy bármelyik pápáról is legyen szó, a döntéseket egy ember hozza meg a legjobb belátásra szerint. Reformista vagy konzervatív, mérsékelt vagy liberális – bármilyen is legyen Jézus Krisztus helytartója, a hitből és a hitért cselekszik. McCarten kötete ebbe a hitbe enged mély bepillantást.

 

Anthony McCarten: A két pápa

Agave Könyvek, 2019.
Fordította: Farkas Veronika

Avatar

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya