Papírfény

Egérút a pokolból – Art Spiegelman: A teljes Maus

Új kiadást kapott az első és eddig egyetlen Pulitzer-díjas képregény, ami antropomorf állatokkal meséli el a huszadik század legtraumatikusabb eseményét.

Enyhén szólva is necces vállalkozás volt egy képregényben állatokként ábrázolni a holokauszt résztvevőit, pláne a hetvenes évek végén, amikor Art Spiegelman meginterjúztatta az auschwitzi haláltábort túlélő lengyel zsidó apját. A visszaemlékezés és a múlt feldolgozása ekkor még gyerekcipőben járt, Claude Lanzmann mérföldkőnek számító tízórás dokumentumfilmjét, a Shoah-t is csak 1985-ben mutatták be, az olyan játékfilmes alapművekre, mint a Schindler listája és Az élet szép pedig még egy bő évtizedet kellett várni. A Maus megjelenése után Spiegelman egyszer meg is kapta a kérdést, hogy nem gondolta-e ízléstelennek képregényt készíteni a holokausztról, mire ő azt válaszolta:

„Nem, azt gondoltam, hogy Auschwitz volt ízléstelen.”

A képregények először folytatásokban jelentek meg Spiegelman magazinjában a nyolcvanas évek elején, a pozitív kritikai fogadtatást követően pedig 1986-ban kiadták az első hat fejezetet (Maus I.: Egy túlélő története – Apám eret vág a történelmen), majd a történet második felét is (Maus II.: És itt kezdődtek az én megpróbáltatásaim). Természetesen akadtak olyanok, akiket felháborított a németek, amerikaiak, lengyelek és zsidók külön állatfajként való ábrázolása, de Spiegelman képregényének sikerességét jól bizonyítja a 1992-es Pulitzer-díj és a nemzetközi népszerűség (több mint 30 nyelvre fordították le). A macskák és egerek mindig is az etnikai alapú megkülönböztetést szimbolizálták Spiegelmannál, ám a szerző először az amerikai rasszizmust próbálta ilyen módon ábrázolni a hetvenes évek elején, amikor felkérték, hogy rajzoljon pár oldalt a Funny Animals című képregénygyűjteménybe. Az inspirációt azok a régi rajzfilmek és karikatúrák adták, amelyek majomszerű lényeknek ábrázolták a feketéket, azonban

időközben a szerző rájött, hogy egy sokkal közelebbi élmény feldolgozására is alkalmasak lehetnek az állatként ábrázolt emberek.

Az egér metafora ráadásul jobban passzolt a zsidók helyzetére a második világháború idején, hiszen Hitler előszeretettel nevezte őket élősködőknek, a korabeli karikatúrák és a propagandafilmek pedig rendszeresen patkányokhoz hasonlították őket – még Miki egér is a zsidók jelképének lett beállítva. „A zsidó kétségtelenül egy faj, de nem emberi” – mondta Hitler, és ezzel az idézettel nyit a Maus első része. A dehumanizáció elengedhetetlen a népirtáshoz, hiszen a tömeges gyilkossághoz a végrehajtóknak el kell hinniük, hogy nem embertársaikkal végeznek, hanem valamilyen alantas fajjal. Azonban

Spiegelman képregényében az egerek nagyon is emberiek, a sokszor hallott történetük pedig most is ugyanannyira megrázó, mint a nyolcvanas-kilencvenes években volt.

A Maus nem egyszerű holokauszt-elmesélés, hanem egy megdöbbentően önreflexív képregény, ami részben annak is köszönhető, hogy Spiegelman párhuzamosan írta és jelentette meg a részleteket, ezért folyamatosan tudott reagálni az olvasók visszajelzéseire. Iszonyú felelősség kívülállóként írni egy ilyen felfoghatatlan szörnyűségről, Spiegelman pedig meg se próbálja titkolni az ezzel kapcsolatos félelmeit, ami még több réteget ad a történetnek: nemcsak magáról a holokausztról szól, hanem arról is, hogyan viszonyulunk hozzá.

Mivel a második világháború visszaemlékezésként jelenik meg, és a képregény cselekménye az interjúk készítése közben játszódik, Spiegelman apjához kötődő ambivalens viszonya áll a történet középpontjában. Ha nem lenne már önmagában provokatív a holokauszt képregényesítése, Spiegelman apja egy két lábon járó zsugori zsidó sztereotípia volt, aki önzőségével és rigolyáival az őrületbe kergette a környezetét. Az író egy ponton reflektál is arra a problémára, hogy pont egy ilyen zsidót tesz meg a hősének, de ez a kontraszt csak tovább erősít a történet hatásán: kevésbé kéne sajnálnunk valakit az átélt borzalmakért, csak azért, mert antipatikus figura?

A holokauszt borzalmainak ábrázolhatatlanságát a szerző nemcsak azzal küszöböli ki, hogy antropomorf állatokká változtatja az embereket, hanem a rajzstílus minimalizmusával is. A Mausban nincsenek színek és a rajzok is szkeccsszerűek, de ez nem jelenti azt, hogy ne adnának hozzá sokat a történethez Spiegelman vizuális megoldásai. Ennél nagyobb részletgazdagságra nincs szükség, már csak a szörnyűségek befogadhatósága szempontjából sem.

A rajzstílus ugyan kíméletes, de a történet nem:

nincsenek kiemelt hősök vagy szentimentális pillanatok, ellenben a pokol legmélyebb bugyraiba nyerhetünk betekintést. Mivel az elmúlt évtizedekben sokan és sokféleképpen dolgozták fel a holokauszt történetét, a Maus mai szemmel olvasva már nem tölti be az eredeti feladatát, vagyis a népirtás megismertetését a világgal, viszont Spiegelman egyedi stílusa miatt egy pillanatig sem érződik történelemleckének. Azért is örök érvényű képregény, mert nemcsak a holokausztról szól, hanem arról az életösztönről is, amit még a legembertelenebb körülmények sem tudnak elpusztítani.

 

Art Spiegelman: A teljes Maus

Libri Kiadó, 2018
Fordította: Feig András

Rácz Viktória

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben és az ELTE filmtudomány mesterszakán diplomázott 2019-ben. Jelenleg több portálra és nyomtatott újságba is ír kritikákat. A midcult elkötelezett híve, szereti a szatirikus hangvételű alkotásokat, a dialógusközpontú filmeket és Taika Waititit.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya