Magazin

Kém-szépirodalom – Árulás

John le Carré az angol kortárs szépirodalom nagy alakjának számít. Művei közül a Karla-trilógia a leghíresebb, és annak is az első kötete, az Árulás: hihető kémvilág a bizonytalan hit határain ingadozó alakokkal, gúnyos le Carré-stílusban.

„Alacsony, tömzsi és legalábbis középkorú ember, ama londoni szelídeknek egy példánya, akik bizonyára nem öröklik a földet; a lába kurta, a járását senki sem nevezné energikusnak, az öltözéke drága, de sehogy sem áll rajta, és csuromvizes.” Ő a bánatos és alázatos George Smiley, a kémregény-irodalom legpompásabb figurája, felülmúlva azt a másik britet is. És ő az, akinek meg kell küzdenie Karlával: az örökké távoli, elérhetetlen, mitikus hatalmú szovjet kémfőnökkel.

Le Carré (amúgy álnév) legnagyobb erényének a hihető kémvilág megteremtését tartják. Három dolog is közrejátszik ebben: a karakterek (mint Smiley, aki nem tűnik éppen szuperkémnek), a sztori mérete (semmi világmegmentés), és az a komplikált hírszerzési játék, aminek a szabályait vagy MI-5-ös és MI-6-os múltjából hozta magával az író, vagy csak kitalálta (ő maga az utóbbihoz ragaszkodik), de akárhogy is, valódinak tűnik. Le Carré alakjai kívülről hétköznapi figurák, azonban félelmetes szellemi erejük van. Egymás kijátszása, a szálak visszafejtése, a kombináció mesterei, félúton a cinizmus és a majdnem megható elkötelezettség között. És hát nem sok látványos hősiesség szorult beléjük. Smiley és emberei végigsétálnak a regényen, és nem tesznek egyetlen hirtelen mozdulatot sem. Ez a nyugalom a könyv egyedüli gyengéje is: kissé vontatott, és türelem kell hozzá.

Az Árulás szellemi játék. Le Carré meglehetősen egyéni modora és megfontolt lassúsága már az első fejezetnél elriaszt bárkit, akinek nem felel meg a könyv. És még csak nem is úgy szellemi játék, mint egy klasszikus krimi, amit elméletileg megfejthet az olvasó, ha ügyes, hanem utólagos-eltöprengős játék: megérteni, mi történt és miért. És főleg: kinek van igaza. Az áruló nem különbözik sokban társaitól, éppen csak egy kicsit vitte tovább a cinizmust és a nihilt, és csak egy kicsivel távolodott el attól a halvány erkölcstől, aminek meglétét Smiley és emberei maguknak sem vallanák be soha. Hogy ezek a kémregények szépirodalomnak számítanak – és azon belül is kiemelkedőnek –, az főleg ezeken a megviselt karaktereken múlik. John le Carré a maga gúnyos stílusában igazán erőteljesen teremtette meg a kétes hit határain ingadozó, külsőre nagyon hétköznapi kémeket.

Az Agave kiadó, mint oly sokszor, itt is hosszabb távú küldetést teljesít. Le Carré könyveiből néhány már megjelent korábban is más-más kiadóknál, de az Agave sorozata az első összefüggő, rendszeresen kiadott, méltó megjelenés. Az Árulás óta már megjelent a Karla-trilógia másik két kötete is (Hajsza és Csapda), és más könyvek is a szerzőtől. Idén novemberben kerül moziba a könyv filmváltozata, Smiley szerepében Gary Oldmannel és néhány hasonló nagy név mellékszereplésével (Colin Firth) – a trailer ígéretes, úgy tűnik, ráéreztek a könyv hangulatára.

Az Árulás után a kötetben egy rövid esszé is helyet kapott, ebben le Carré a híres szovjet ügynökről, Kim Philbyről ír, akinek a hatására kezdett bele a kémirodalomba.

 

John le Carré: Árulás (Tinker, Tailor, Soldier, Spy)
John le Carré: Philby: A kém, aki elárult egy generációt (Philby: The Spy Who Betrayed a Generation)
Agave Könyvek, 2009.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com