Papírfény

Az Úr sötét anyagai-trilógia

az_arany_iranytuAz Úr sötét anyagait problémás lenne besorolni a fantasyn belüli kategóriákba. Gyermek-fantasynak indult, de a vége már felnőtteknek való. Olykor igen erős írói készségek csillannak meg benne, de összességében inkább a Harry Potter-szinthez tartozik, semmint magasabbra. Misztikus, spirituális, és propagandisztikusan ateista. Kaotikus, mint egy csillámfelület: a számos csillogó színtől képtelenség észrevenni valódi anyagát, ám tagadhatatlanul – nagyon szép.

Nem tudom, mire készült Philip Pullman, amikor 1995-ben elkezdte írni az Északi fényt. Korábbi pályájából kiindulva vélhetően gyerekkönyvként képzelte el. Az Északi fény valóban inkább kiskamaszoknak való, mint idősebbeknek: izgalmas, jól megírt mese, erős háttérvilággal, remek fantáziával. Ennél magasabbra azonban még nem mutat a kis Lyra kalandjainak története. Hanem a második, vaskosabb kötet, A titokzatos kés már a felnőtt fantasy irányába tett lépés a párhuzamos valóságokkal, a szereplők sorra kibontakozó problémáival, mesebeli világból komoly fantáziauniverzummá fejlődik. Valami olyasmi történik a második kötetben, mint amikor Harry Potterék gimis kalandjai közé egyszercsak betolakodik a politika, a minisztériumok meg a sajtó: a mese alapokra lel a saját valóságunkban.

A harmadik, ötszáz oldalas, késő-rowlingi vastagságú A borostyán látcső már egyértelműen a komoly fantasy-irodalom szintjére pályázik. Kivirágzik, egységesebb lesz a trilógia, ami eddig háttér-festmény volt, az mélységet nyer, térré válik. A befejezés a legérettebb fantáziaalkotások minőségét idézi: szívszorító, teljes, emlékezetes.

A könyvek írásszínvonala magas – a Harry Potter-sorozatnál, mellyel muszáj összehasonlítani, mindenképp magasabb. A fordítás dicséretet érdemel, kivéve a harmadik kötet néhány furcsaságát (pl. „kísértet” a második könyv „fantomjai” helyett). A daimónok ötlete és megvalósítása egyszerűen pompás, irodalmi értékkel is bír. A párhuzamos világok fantáziadúsak, a mulefák – kerekeken gördülő ormányos jószágok – világa és faja Douglas Adams Útikalauz-műveit juttatta eszembe, s ez óriási dicséret részemről. Lyra világa, melyben a történet indul, egyike a legkimunkáltabbaknak, amihez másodvonalbeli fantasyban eddig szerencsém volt.

Éppen ezért igaz, hogy az összetett történelem, intézményrendszer, a különböző fajok és népek éles kontrasztban állnak a cselekmény meseszínvonalával. Az Úr sötét anyagai-trilógia fő problémája számomra az események és a világkép közötti távolság. (Mármint a propaganda-ateizmus mellett, de arról később szólok.) Lyra, Will és a többiek történetét szándékosan a „kaland” szóval írtam le eddig, mert egy ifjúsági regény vagy film cselekményére emlékeztet, semmi köze sincs egy Hollókirály furmányosságához, egy Setét torony-sorozat eposzához, A Gyűrűk Urát, minden fantasyk etalonját pedig távcsővel sem nézheti. A sztori tizenkettő és tizenhét év között érdekes. Hanem a cselekmény színpada, az már egészen más tészta: (vulgár-)teológiai megalapozottságú, határozott erkölcsi- és világképpel rendelkező épület. A mondanivaló megfontolt, kimunkált, alapos. Megértéséhez esélye sincs annak, aki legalább minimális műveltségi szinten nincs tisztában a vallásos világnézet és az evilágiság közötti filozófiai harccal. Mert Philip Pullman bevallottan propagandaművet írt: „Isten nincs, a mennyországot ezen a világon kell felépítenünk”.

A „propaganda” szónak a volt keleti blokkban sötét jelentése van, de én a nyugati értelemben használtam az imént. Philip Pullman humanizmusa megragadóan őszinte, és éppúgy nevelni kívánja vele az olvasóit, mint a leglelkiismeretesebb hittanár. Jóllehet a meggyőzés finom szövetébe időnként durva szálak is keverednek: az egyházak ellen például abból áll minden érve, hogy azok elnyomják az emberi lelket (jóllehet ez az érv a művelt emberek köréből, reális vélekedésből már rég lesüllyedt a legsötétebb netes fórumok, a monomániás megszállottság mélyére), és feltűnően nincs egyetlen rokonszenves, vagy legalább elfogadható hívő alak sem a három könyvben (de még daimónjaik, lényegüket kifejező kísérőik is mind ocsmányak: békák, gyíkok, bogarak). E tekintetben az író még a boszorkányégető kora-újkorban él, épp csak az ellentétes oldalt juttatja hatalomra a műveiben.

VIII. Orbán pápa mondta Richelieu bíborosról: „Ha van Isten, Richelieu bíborosnak sok mindenért kell felelnie. Ha nincs… nos, akkor sikeres ember volt.” Éppígy Philip Pullman és Az Úr sötét anyagai-trilógia: ha van Isten, az író készülhet egy alapos fejmosásra, ha viszont nincs, akkor Az Úr sötét anyagai egy érdemes fantasy – ha nem is a műfaj élvonalában.

Szólnom kell még a kiadásról. Az első teljes hazai kiadás 2002-2003-ban jelent meg, igényes, keménykötéses formában, a Magyar Könyvklubtól (korábbról, 1997-ből, ugyaninnen származik egy Északi fény is). Most az Alexandra kiadó Az arany iránytű filmen felbuzdulva újra megjelentette a három könyvet. Az új trilógia minden ízében reklámanyag, minden borító a filmre utal, a papírkötés gyenge, egyáltalán nem méltó darabok még a díszdoboz ellenére sem. Aki teheti, keresse meg (akár antikváriumban) a régebbi kiadást.

Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai: Északi fény/Az arany iránytű, A titokzatos kés, A borostyán látcső
Magyar Könyvklub, 1997, 2002-2003
Alexandra kiadó, 2008

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya