Papírfény

A filmkritikus(nő) is ember – Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Bakos Gyöngyi író

Nem csalás, nem ámítás és nem üres marketingfogás: Bakos Gyöngyi első (kis)regénye tokostul berúgja a honi prózairodalom ajtaját. A Nyolcszáz utca gyalog sűrű, mégis könnyed. Földhözragadt, mégis felemelő. Nincs története, hiszen az életben minket érő benyomások csapongása sem elmesélhető.

A Magvető Kiadó nem vacakol. Ha már a járvány úgy hozta, hogy nagyreményű ifjú szerzőjének első műve néhány hónap csúszással jelenhetett meg, akkor tutira megy. A Nyolcszáz utca gyalog fülszövege e szavakkal tolja az olvasó képébe, hogy ez itt, kérem, rögtön egy mestermű: Bakos Gyöngyi első kötete szó szerint erős irodalmi indulás…”

És valóban.

A harmincas szerzőnő debütáló munkája mozgalmas, miközben folyton töpreng.

Egyszerű, hétköznapi dolgokon agyal, miközben roppant szórakoztató is. Bravúrját ráadásul úgy éri el, hogy főhőse folyamatos belső monológot folytat, sőt, gyakran vitázik is önmagával.

Nyolcszáz utca gyalog borítóA névtelen főszereplő – az elbeszélő – filmelmélet-filmtörténetet tanul az egyetemen, és Bergmanból írja a szakdolgozatát. Egy másik időpillanatban aztán azt is megtudjuk, hogy másodállásban sajtóvetítésekre jár és filmkritikákat ír. Gondolatai, érzései nagyrészt három férfi – Bé, Görög, és Dénes – körül forognak. Meg egy korán elvesztett, eleve problémás édesapa hiánya körül. És néhány mondat erejéig szó van benne a megfejthetetlen Ingmar Bergmanról. Mindössze ennyi, amit társaságban elmondanék e regény történéseiről. Ami úgy elmesélhető, hogy ne beszéljük túl.

Lényege, varázsa viszont nehezen megfogható. Hogy mást ne mondjak, nincs története. Nyomokban sincs. Benyomások, szándékosan leegyszerűsített vagy épp elhallgatott érzések vannak. Mindennapi dolgok vannak, szokatlan fénytörésben. Karcos, (ön)ironikus és keserű eszmefuttatások sorjáznak benne például a szobanövények gondozásáról, a vörösbor koleszterincsökkentő hatásáról, a befőttesüvegek lecsavarhatatlan tetejéről, étkezési zavarokról. És egy vetélésről. Budapest mellett pedig olyan csodálatos városokban bolyongunk, mint Prága, Stockholm, Velence és Párizs. Ide-oda repkedünk térben és időben, a szeszélyes és csapongó (női) emlékezetnek engedelmeskedve. Pontosabban: sétálunk, futunk, úszunk. Majd’ nyolcszáz európai utcán át.

A kötet kilenc fejezetből áll, melyek Ingmar Bergman filmjeiről kapták nevüket, ám többletjelentéssel nem ruházzák fel a szöveget. Nem határozzák meg sem a szerkezetet, sem a témát. A magyar-svéd címek inkább egyfajta lebegő, hangulati ernyőként borulnak a százoldalas műre. Atmoszférája mellett pedig

leginkább a regény hangütése rabul ejtő.

Az élet dolgai, a szerelem gyötrelmei és a felnőttlét keservei a szentimentalizmust messze elkerülve tárulnak elénk. A szenvtelen, érzelemmentes fogalmazásmód viszont gyakran meghökkentő hatást kelt.

Főként, ha érzékeny témák kerülnek terítékre. Mint például a szexualitás, és annak sokszor túlmisztifikált női olvasata. Amiről a honi irodalom szépen és mélyen hallgat. Nem így Bakos. Ő kimondja. Keményen, őszintén. Ilyenkor aztán robbannak a humorbombák.

A férfiolvasó pedig egyszerre csap a homlokára és érez megnyugvást.

A testiség nem csak neki természetes. Nemcsak az ő hétköznapi életének fontos része, hanem egy értelmiségi nő, egy filmkritikus(nő) életének is.

A Nyolcszáz utca gyalog kapcsán lehet Szerb Antalozni meg Esterházy Péterezni, sőt, még Krúdy Gyulázni is, de teljesen felesleges. Bakos Gyöngyi regénye kiérlelt munka, de korántsem kimódolt. A szerző a nagy elődök leleményeiből inspirálódva megkapó saját stílust dolgozott ki. Az apró megfigyelésekből létrejövő, töredezett szöveg néhány mondatos kisebb egységekből áll. És ezek a mondatok a legtalányosabbak. Pár szavasak, főként igék alkotják őket, és hihetetlenül pontosak. Ezek a kopogó mondatok létünk állandó kételyeit és valóságunk roppant viszonylagosságát fejezik ki.

Tartalom

A kötet Visnyai Zoltán által tervezett borítója tökéletes összhangban van belbecsével. Kezdésként számos általános asszociációt hív elő kontrasztos, dinamikus megjelenésével, intenzív színhasználatával. A szöveg ismeretében pedig már egyértelmű, hogy ez a célratörő minimalizmus finom többletjelentést kölcsönöz a műnek. Tartalom és forma egységének mintapéldája.

Felszínes ismeretek, de akár egy rövidke leírás alapján azt mondhatnám, hogy mit érdekel engem (vagy bárkit) egy harmincas bölcsész élete, szerelmei, vívódásai. Aki másodállásban filmkritikus. De miután elolvastam, nem mondom. És nem csak azért, mert történetesen másodállásban én is filmkritikus vagyok, még ha már nem is harmincas. Hanem azért nem mondom, mert

a Nyolcszáz utca gyalog annyira jól van megírva.

Annyira érzékenyen és érzékletesen.

És bátor. Mer szakítani számtalan bebetonozott irodalmi kánonnal, meg a tabukkal. Mer szókimondó lenni úgy, hogy nem öncélú. Hiteles és jólesően arcpirító. Életszagúan széteső. Minimalista tudatregény. Olyan, mint mikor napokig vagy csak órákig csaponganak a gondolataim, száguldoznak az emlékeim. Egyik hülye impulzus a másik szavába vágva követel magának figyelmet. Tőlem. Ezt tette velem Bakos Gyöngyi első (kis)regénye. Ami jó. Bitang jó.

 

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Magvető Kiadó, 2020

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter a szombathelyi BDF-en végzett mozgókép- és médiakultúra szakon. 25 éve foglalkozik filmekkel. Specializációja a sci-fi, a szerzői filmek, a zsánermozik szerzői változatai és a bizarr műfajkevercsek. Szívesen bíbelődik rebellis, besorolhatatlan alkotók műveivel. Kinematográfus istensége Tarkovszkij és nagyra tartja Enyedi Ildikó művészetét.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés