Magazin Papírfény

A világ végére és onnan vissza – Alessandro Baricco: Selyem

Selyem 2007

Alessandro BAricco: SelyemAlessandro Baricco a kortárs olasz irodalom meghatározó alakja, regényei több filmrendezőt is megihlettek, akik bátor kísérletet tettek arra, hogy az író történeteit mozgóképpé alakítsák. Hiszen a történet a lényeg, legalábbis ezt sugallja Baricco, de amikor olvassuk a sorait, tudjuk, hogy ez nem így van. Ezek a sorok csak így, éppen így, csak ebben a formában működnek ennyire szárnyaló és egyszerre letaglózó módon. Vajon ezt a François Girard, a Selyem című film rendezője nem tudta?

„Ez nem egy regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap – írja Baricco saját írásáról. S ezek a rövid mondatok valóban összefoglalják egy regény teljes szövegét, egy regényét, amely hosszú élettörténetet mesél el egy cseppet sem hosszan. S talán ez a legnagyobb zsenialitása az olasz írónak, hogy mondatai olyan érzékletesek, hogy egy kérdéssel, egy másfél soros leírással egy teljes világot nyitnak meg olvasójuk előtt, ráadásul – a Selyem esetében – egy egzotikus világot.

1996-ban jelent meg a regény, mely a nemzetközi sikert hozta el Baricco számára (magyarul is először a Selyem jelent meg nálunk 1997-ben a Helikon gondozásában), bár addigra már több jelentős írással büszkélkedhetett, mint a Harag-várak (1991), vagy a Novecento (1994). S a világhír filmadaptációval is járt: Francois Girard rendezésében.

A Selyem főszereplője a kisvárosi Hervé Joncour, aki a katonapályát hátrahagyva a környék selyemhernyó beszerzője lesz. S mintha Afrika nem lenne elég messze, egyik évben arra kényszerül, hogy az akkoriban megközelíthetetlen Japánba utazzon. Hervé Joncournak szerelme van itthon, ám megérinthetetlen szeretője lesz a távoli Japánban. Ez a kapcsolat érzéki, mint a selyem. De hiába könnyű az anyaga, nehéz sebet ejt. „Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani” – folytatja Baricco saját művének bemutatását. S valóban. Nem csupán a szerelemről van szó, hanem az élet lényegének mélységeiről, csakhogy feltűnően rövid és elegáns mondatokban. Ez a stílus köszön vissza Vértelenül című 2002-es írásában, csakhogy ott a hangsúly a szerelemről a vérontás motívumára tevődik át.

Talán ez a legizgalmasabb Baricco kisregényében, a vérontás megjelenése. Amikor az egyéni sors, a vágy hirtelen átrendeződik, háttérbe vonul. Az általános érvényű igazság és emberség törvényei mögé húzódik vissza a személyes fájdalom.

Selyem 2007

Francois Girard azonos című filmjében Baricco stílusa elvész, csupán a történet marad, s ugyan szép a film, nem sikerül olyan mélységeket és bravúrokat felmutatnia, mint ahogy azt az olasz író tette.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com