Papírfény

Egységben az erő? – Superman és Batman: Supergirl

Supergirl Supermannel és Batmannel közös története már 2008-ban a Képes Kiadó jóvoltából megjelent idehaza, most azonban – a kriptoni lány első, 1959-es megjelenésével kiegészítve – a DC Comics Nagy képregénygyűjteményében keményfedeles kiadást kapott. 

Jó ötlet-e összeereszteni a képregényrajongókat megosztó legkultikusabb ikonokat? A kérdés szinte költői, hiszen az Igazság Ligájának 1960-as megjelenése óta szinte állandó az együttműködésük. Korábban már Marv Wolfman és George Pérez is egy lapra terelte a két hőst a Crisis On Infinite Earths című limitált kiadású képregénysorozatban, később Frank Millernél és John Byrne-nél is megjelentek együtt, de Jeph Loeb az, aki igazán összeszoktatta őket. Első közös történetük Loeb tollából 2003 augusztusában jelent meg, és a szerző 2005-ös kiválása után is, egészen 2011-ig futott.

Nyilvánvalóan üzletileg remek a gondolat: egyszerre mindkét rajongótábor megnyerése igazi kasszarobbantásnak tűnik. De vajon koherens tud-e lenni egy, a Superman fekete-fehér és Batman szürke összes árnyalatában játszó világát vegyítő történet? Szerintem semmiképpen sem. Olvasom a történetet, de idegen számomra, mert sem Clark Kent, sem Bruce Wayne meséjébe nem igazán illeszkedik. Sokaknak talán pont az lehet érdekes, hogy kedvenceiket a megszokott közegükből kiragadva látják, de én pont azt szeretem, ha nem új, ismeretlen, sokszor gyökértelen történéseknek vagyok szemtanúja, hanem egy már ismert univerzumba illeszkedő újabb részlet beépülésének. A DC-nek – bár mindent elkövetnek, hogy bizonyítsák ennek ellenkezőjét – változatlanul kevésbé megy az univerzumépítés, mint a Marvelnek,  és a tény, hogy az istálló történetének első ötven éve alatt felhalmozódott kontinuitási problémákat párhuzamos univerzumok bedobásával oldotta meg, enyhén szólva is kiábrándító.

Pontosan az univerzumépítés hiányosságai miatt nem tudtam kedvelni az Abszolút hatalom című füzetet. Ott kezdődik, hogy bár a történet végére helyreáll a rend, a sztori nagy részében annak lehetünk szemtanúi, milyenek lennének kedvenc hőseink diktátorként. Az Abszolút hatalom azoknak a rajongóknak okozhat örömet, akik szeretnek minél több hőst munka közben látni, ez a történet ugyanis igazi sztárparádé, amiben az egész DC Univerzumból merítenek a szerzők: a Szuperhősök Légiója, az Amerikai Igazság Ligája és a Szabadságharcosok csapata mellett feltűnnek a DC vadnyugati és II. világháborús hősei is. Az ilyen mértékű intertextualitás számomra kifejezetten erőltetettnek hat, fogalmam sincs, mi a jó abban, ha egy történetben van Superman és Tomahawk. Sajnos az energia nagy része az enumerációra megy el, a történet szilánkokból épül fel, és nélkülöz mindenfajta igazi mélységet.

Sokkal jobban sikerült a valamivel korábban született Supergirl: Egy lány a Kripton bolygóról,

melynek történései közvetlenül megelőzik az Abszolút hatalom eseményeit. Mintha ennél a sztorinál Jeph Loebnek még lett volna kedve az építkezéshez: sokkal többet tudunk meg a két hős belső világáról, sokkal részletesebben felépített az egész világ, éppen ezért sokkal jobban követhető és sokkal inkább élvezhető az egész mese. Az egyetlen dolog, amiben az Abszolút hatalom jobb tudott lenni elődjénél, a rajzok. Carlos Pacheco stílusa jóval nyersebb, egy-egy képnél egyenesen mangás jegyeket mutat – Michael Turner klasszikusabb, kidolgozottabb, mondjuk ki, szebb alakjai sokkal kellemesebb látványt nyújtanak. Sajnos azonban ez az egyetlen terület, ahol Turner munkája felülkerekedett, mert a panelkezelés terén már elmarad Pachecótól. Míg az Abszolút hatalom már-már unalmasnak mondható konzervatív linearitásban meséli el a sztorit, addig Pacheco a keretek folyamatos variálásával jóval dinamikusabb és izgalmasabb tálalást kínál az olvasóknak.

A DC Comics Nagy képregénygyűjteményében született új kiadás nemcsak új fordítás, de kényelmesebben olvasható, nagyobb szövegbuborékokat és – a már megszokott módon – címlapgyűjteményt is kínál, ami mindenképpen előrelépést jelent az előző megjelenéshez képest.

A DC Comics Nagy képregénygyűjteménye egy ezüstkoros sztorival is meglepte a rajongókat. Az Action Comics 252. számában 1959 májusában megjelent történet elmeséli Supergirl eredettörténetét: hogy hogyan érkezett a Földre, milyen viszony fűzi az acélemberhez, és milyen képességei vannak. A történet igazi csemege, az olyan mondatok, mint a „Mind meghalunk! Jaj!” vagy az „Ez a feladat Supermannek való!” felébresztik az emberben a sosem ismert világ iránti nosztalgiát – egyszerűen imádni való!

Az eredeileg 2013. május 2-án megjelent cikket a DC Comics Nagy képregénygyűjteménye új kiadása kapcsán 2018. január 16-án frissítette a szerző.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya