Fókuszban Papírfény

„Nincs fizika, nincs idő, igazából nincs semmi sem” – Blake Crouch: Hamis emlékek

Blake Crouch: Hamis emlékek

Blake Crouch nem tud hibázni. Új könyve, a Hamis emlékek ismét a sci-fi szerelmeseinek szól az emberi agy csalóka működéséről, az idő szubjektív érzékeléséről és egy világot megváltoztató felfedezésről.

Barry Sutton egy New York-i zsaru, aki egy vadonatúj, HESZ névre hallgató betegség után nyomoz, eleinte természetesen inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Barry azonban nem adja fel, és hamarosan olyan szálakat göngyölít fel a Hamis Emlék Szindróma (ezt takarja a betűszó) kapcsán, melyeknek akarva-akaratlanul ő is részévé válik. A betegségben szenvedők ugyanis egyik napról a másikra arra ébrednek, hogy eddigi életük csak megfakult emlékként él bennük, egy soha meg nem élt élet képei viszont annál valóságosabbnak, élettel telibbnek hatnak számukra. Barry pedig valószínűleg sok mindent megadna, ha lecserélhetné a múltját, melyben lánya meghalt, felesége elhagyta, ő maga pedig magányos emberi roncsként tengeti mindennapjait.

Blake Crouch: Hamis emlékekBarryjével párhuzamosan megismerjük a híres neurobiológus, Helena történetét is, ami 11 évvel korábban indul, és amelyben egy olyan, tudományos áttörés ígéretével kecsegtető gép létrehozása áll középpontban, mely Alzheimer-kórban szenvedőknek segítene emlékeik leképezésében és elraktározásában, még mielőtt teljesen elveszítenék azokat. A rengeteg pénzt és hatalmas infrastruktúrát igénylő vállalkozásba egy Marcus Slade nevű techmilliárdosnak köszönhetően vághat bele Helena, ám hamar kiderül, hogy Slade egy kicsit máshogy tekint a megvalósulni látszó projektre.

Két történet, két idővonal és látszólag nulla kapcsolat a kettő között. Persze csak akkor, ha elfogadjuk, hogy az idő lineárisan halad, nem pedig

egy pillanatban történik minden, amit múltnak, jelennek és jövőnek hívunk.

Ez utóbbi gondolat – mely kvantumelméleti alapokon nyugszik, és remek feldolgozását láthattuk már többek között a Dark című sorozatban – Crouch könyvének egyik kulcsa. Az idő relatív és/vagy szubjektív érzékelése teszi lehetővé ugyanis a Mark Zuckerbergről, Elon Muskról és némiképp Hókuszpókról mintázott Slade-nek, hogy Helena eredetileg orvosi célokra tervezett gépét másokkal is használtassa. Egészséges emberekkel, akik nem csupán emlékezni szeretnének múltjukra, hanem akár szívesen újra is élnék azt.

Így jutunk el a regény nagyobb részét képező, idősíkokkal és emberi elmével játszadozó részéhez, mely kissé feloldja ugyan a kezdeti rejtélyességet, mégsem válik unalmassá vagy tucattermékké:

a Hamis emlékek időparadoxonos sci-fi, ami fölött jó darabig nem jár majd el az idő!

És ehhez nagyban hozzátesz a forma is. Crouch ugyanis a fenti történetszálakat párhuzamosan építi fel, ráadásul meglehetősen rövid fejezetekben: olvasunk pár oldalt a hamis emlékeik miatt öngyilkosságba menekülő emberekről és az utánuk nyomozó Barryről, majd néhányat az óceán közepén lévő, egykori fúrótornyon felállított kutatóközpontról, ahova Helena tart a legnagyobb titokban, és így tovább. A történet tehát az első oldalaktól kezdve pörög, nincs mellébeszélés.

Ezt, a cselekményt néhány oldalanként megtörő szerkesztést ráadásul egy már-már szemtelennek nevezhető fejezetismétlős technikával is megspékelte az író, melynek köszönhetően úgy él a szó szerinti ismétlés eszközével, hogy azért senki nem vetheti meg, egyúttal az olvasóban is felkelti a déjà vu érzését, amit főhőse is érez. És ha ez nem lenne elég, még a lezárást is olyan sejtelmesen körkörösséget sugárzóra veszi (ahogy azt az eredeti címként adott Recursion szó is mutatja), ami annyira nem konkrét, mint például a Sátántangóban, de hogy olvasóként fejben tovább játsszuk a megpendített szálat, az egészen biztos.

Blake Crouch a Hamis emlékek (Recursion) bemutatóján
Blake Crouch a Hamis emlékek (Recursion) bemutatóján

Külön érdekesség, hogy a magyar fordítás mintha igyekezne rájátszani az időmanipulálásra: a múlt időben írt szövegkörnyezetben olykor előbukkannak jelen idejű mondatok, melyeknek azonban nyoma sincs az eredetiben. Sajnos azonban ezek felbukkanása annyira esetleges és rövid terjedelmű, hogy inkább tekinthetőek fordítási hibának, mint tudatos érték-hozzáadásnak a fordító részéről.

Furcsa időkezeléssel persze találkozhattunk már az író korábbi, Véres arany című kalandregényében, mint ahogy az erősen tudományos, kvantumfizikát boncolgató hard sci-fi műfaj sem áll tőle messze (Sötét anyag), ám ilyen komplex és mégis roppant szórakoztató egyvelegét a kettőnek itt olvashatjuk először. A Hamis emlékek tényleg az első pillanatban beszippant, és nem ereszt, míg végig nem rohansz mind a kerek 300 oldalán.

 

Blake Crouch: Hamis emlékek

Agave Könyvek, 2019
Fordította: Farkas Veronika

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..