Magazin Papírfény

Asztrofizikus leszel vagy családapa? – Blake Crouch: Sötét anyag

Blake Crouch: Sötét anyag (Dark Matter)

Blake CrouchÉrezted már úgy, hogy rosszul döntöttél? Hogy mégis inkább a másik utat kellett volna választanod? Mit tennél, ha lehetőséged nyílna a változtatásra? Blake Crouch új regénye elég sötét anyag, de rólunk és mindennapi döntéseinkről szól.

A Sötét anyagról nehéz spoilerek nélkül írni, azokkal viszont nem érdemes. Blake Crouch ugyanis a többek között műfaji sokszínűsége miatt dicsért Wayward Pinestrilógia után bebizonyította, hogy akkor is pörgős, a cselekményt az első oldaltól az utolsóig dinamikus mozgásban tartó történetet tud alkotni, ha nem öt-hat, hanem egyszerre csak két zsánert (thrillert és sci-fit) párosít. Sőt, a végeredmény egy még kiforrottabb írót sejtet a még mindig csak 38 éves Crouch személyében.

Az alapszituáció meglehetősen hasonlít Ethan Burke azóta tévében is bemutatott történetéhez: egy ember magához tér egy olyan világban, ami látszólag nem az övé. Ismerik, sőt szeretik őt, de neki fogalma sincs róla, hogy kik veszik körül. Talán valamilyen súlyos baleset érte? Vagy megőrült? Netán egy bizarr színjátékba csöppent, ahol mindenki megpróbálja elhitetni vele, hogy nem az, akinek gondolja magát? Mi a fene történik Jason Dessennel?

Blake Crouch: Sötét anyag (Dark Matter)

 

Nagyjából ennyire fogódzó nélkül vagyunk mi, olvasók is, holott ezelőtt azért kapunk némi betekintést főhősünk életébe. Megtudjuk róla, hogy egy mérsékelten boldog házasságban él, van egy 15 éves fia, és rendszerint eszébe jut a gondolat, hogy vajon mire vihette volna a tudományos életben, ha nem a családot választja. Ugyanis nagy zseninek tartották. Korszakalkotónak. Csak aztán jött Daniela, megszületett Charlie, a tudomány meg háttérbe szorult.

Pedig a kvantummechanika és asztrofizika világában számtalan felfedezésre váró terület vár még a Jason Dessenhez hasonló nagy elmékre. A mai napig vitatott ugyanis, hogy például lehetséges-e egy élőlényt a szuperpozíció állapotába hozni. Képes-e egy ember a multiverzum párhuzamos dimenziói között utazgatni? Ki lehet-e iktatni Schrödinger macskája elméletéből a beavatkozásnak számító megfigyelés aktusát? És vajon tovább olvassa-e a kedves olvasó ezt a cikket, ha még sok elméleti fizikai kifejezés szerepel benne?

Blake Crouch: Sötét anyag (Dark Matter)Ne rettenjen el senki, akinek fogalma sincs, miről van szó az előző bekezdésben! Noha kétségtelen, hogy némi releváns előzetes ismerettel hamarabb érthetővé válik a Sötét anyag története (már amennyire emberi elme képes felfogni végtelen számú párhuzamos világ létezését), Crouch azokra is gondolt, akik most találkoznak először a témával: laikusok számára is érthető, hétköznapi nyelven, és roppant izgalmasan vezet be a tudomány ezen szegletébe. Persze csak annyira, amennyire az események megértése szempontjából erre szükség van.

Pedig az író által alkalmazott, sűrítő, információkat halmozottan (de nem túlnyújtottan) tartalmazó nyelvezet lehetővé tenné, hogy hosszas tudományos értekezésbe kezdjen egy témáról, vagy részletesen elidőzzön egy környezet- vagy jellemrajzon. De Crouch hál’ Istennek tisztában van azzal, hogy a 21. századi szórakoztató irodalomban nem jut fél oldal egy helyszín, szereplő vagy épp egy elmélet bemutatására – csak úgy, ha cselekménybe ágyazza a mondanivalóját. Ez biztosítja végül a lendületes cselekményvezetést, mellyel folyamatosan adagolja az újabbnál újabb izgalmakat az olvasóknak.

És hogy még Hollywood-kompatibilisebb legyen a dolog (lévén a Sony már az előzetes tervek láttán megvásárolta a Sötét anyag megfilmesítésének jogait), az egész történet középpontjában, az események mozgatórugójaként mi is állhatna más, mint a szerelem, melynek misztikuma párhuzamba állítható a tudomány és az univerzum adta végtelenséggel. Blake Crouchnál azonban még ez sem hajlik giccsbe, mint ahogy az a szinte elmaradhatatlan regény végi merengés sem, ami a „többek vagyunk-e mi, emberek, a döntéseink összegénél, vagy ez minden, ami meghatároz minket” kérdéskört feszegeti. És hogy mi erre a válasz, azt mindenki magának döntse el! Csak jól döntsön, különben…

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com