Papírfény

A hidegtől és a félelemtől fagytak meg – Dan Simmons: Terror

Dan Simmons: Terror

Az észak-nyugati átjáró keresésének leghírhedtebb expedíciójává vált John Franklin tragikus útja. Az éhezésről, a csontig hatoló fagyról, a skorbutról és egy fantasztikus szörnyről mesél Dan Simmons epikus regényében, a Terrorban, amelyből nemrég készült sorozat azonos címmel.

Monumentális vállalkozás volt Dan Simmons részéről regényt írni a HMS Terror és a HMS Erebus tragédiájáról. Az expedíció az angolszász irodalom egyik leggyakrabban feldolgozott témája, noha korábban jellemzően nem fikciós formában írtak róla (pl. Ken McGoogan: Fatal Passage). De az eseményből készült színdarab (Wilkie Collins: The Frozen Deep) vagy épp rádiójáték (Jo Shapcott: Erebus). Az író nem kímélte magát, a könyv végén részletezi az összes felhasznált irodalmat, ami önmagában csaknem négy oldal. A hatalmas kutatómunka érződik a kötet szinte minden oldalán. Az események, a személyek bemutatása, a leírások egyaránt részletgazdagok, mégis csak ritkán válnak öncélúvá.

Dan Simmons: TerrorA Franklin-expedíció 1845-ben indult el két hajóval, amelyek abban a korszakban a legmodernebbnek számítottak. Gőzhajtású géppel szerelték fel őket, amelyeket jégtöréskor kapcsoltak be, így még a vastagabb jégmezőkön is át tudtak jutni. A Terror hűen követi a valóságot addig, ameddig az ismert: utoljára a Baffin-öbölben látták a felfedezőket az indulás évében, júliusban. Később 150 éven át keresték a két hajó maradványait, míg végül 2014-ben, hét évvel azután, hogy Dan Simmons könyve megjelent, megtalálták az Erebus roncsait nem messze a Vilmos király-szigettől (amit az expedíció évében még félszigetnek hittek).

A hajóút egyébként hiába vallott összességében kudarcot, végül épp a megmentésére indított csapatok térképezték fel a térséget, és találták meg az észak-nyugati átjárót 1850-ben.

Különböző számítások szerint és néhány eszkimó elmondása alapján nagyjából 1849-ig életben maradt a két hajó legénysége. 1847 nyarának vége felé kapcsolódik be a Terror a hajósok életébe*. Ekkor már a második telüknek vágnak neki ugyanazon a ponton, ugyanis abban az évben szokatlanul hideg nyár volt az Északi-sarkon, és a két hajó körül nem olvadt fel a tengervíz egy jottányit sem.

A legénység tehát egy újabb kegyetlen, olykor -70 fokig süllyedő télnek nézett elébe, minimális kilátás nélkül, hogy a következő évben egyáltalán kiolvad majd a két hajó.

A fojtogató fagy, a kilátástalan magány és a megváltásként érkező, de sosem könnyű halál a könyv igazi főszereplője. Egy mesteri írói húzással Dan Simmons a félelmet megszemélyesíti: belőle alkotta meg a szerző a legénység által csak Terrornak nevezett szörnyet. A jegesmedvénél kétszer nagyobb, szinte láthatatlan, dögszagot árasztó rémség egyesével gyilkolja az expedíció részt vevőit. A fokozódó félelemben a hajó maga is megelevenedik: „Mélyebbre ereszkedni a hajóban olyan, mintha az ember a saját testébe vagy elméjébe hatolna be mélyebben. … A hajó gyomra az ember hasa. Ott van eltárolva az élelem és az összes szükséges tápanyag. … Még lejjebb, a fenékben, ahová a kapitány tart, a belek és a vesék vannak, a víztartályok és a szénkészlet nagy része.”

Egy másik remek döntés a szerző részéről, hogy gyakran megemlíti az irodalmi előzményeit. „Furcsa kis ember az illető. Ha az emlékezetem jól szolgál, Poe-nak hívják. Nagyon melankolikus és morbid dolgokat ír, egy csipetnyi egészségtelen hátborzongatással” – mondja az egyik karakter a regényben, és mintha magáról a Terrorról beszélne. Poe ráadásul az amerikai irodalomban Stephen King egyik legfontosabb elődje volt, maga King pedig olyan komoly hatással volt Simmonsra, hogy olykor az volt az érzésem, a regényt igazából maga King írta álnéven. Terjedelmében is kifejezetten hajaz az írólegenda legfontosabb műveire: ez teszi lehetővé, hogy az Azhoz vagy a Végítélethez hasonlóan Simmons is ráérősen elidőzzön bizonyos részletek felett, úgymint a skorbut, a mérgező konzervek vagy épp a múlt jelenre ható háttértörténetei. És voltaképpen ezekből áll össze az a félelmetes, de lehengerlő hangulat, ami miatt oldalak százain át lehetetlen a könyv.

Hiába azonban a számtalan erőfeszítés, azt éreztem, hogy a potenciális eseménytelenség, ami egy ilyen helyzet feldolgozásakor a dramaturgiára nehezedik, számos egyéb ponton agyonnyomja a könyvet. Halálról, betegségről, fagyról és éhezésről olvasni akkor is megterhelő, ha az ember csak rövid ideig teszi. A legrosszabb mégis a reménytelenség, ami az olvasó számára az első pillanattól egyértelmű. A trükk az, hogy amikor már minden elveszett, akkor az író csavar egyet a valóságon, és bármilyen elképzelhetetlen, klasszikus európai happy enddel zárja a történetet. És ettől egy pillanatig sem éreztem rosszul magam.

Sőt, az eszkimó mitológia beemelésével vált igazán színessé Dan Simmons epikus gótikus horrorja, a Terror.

A könyvhöz képest a sorozat jóval feszesebb lett, bizonyos szempontból épp olyan, amilyennek talán a regénynek is lennie kellett volna. A fordulatok a mozgóképen sokkal nagyobbat ütnek, mert hatásvadászabb módon tálalták őket. És persze számos ponton el is túlozták az alapul szolgáló írást – nem tértek el, csak minden erősebb, hangsúlyosabb, de meglepő módon nem véresebb. Torzítás továbbá, hogy a hajón vannak állatok: a macska még csak-csak elfogadható, de a nagytestű kutya hozzáadása a történethez teljesen érthetetlen. Ezzel együtt az azonosság is kifejezetten erős – nekem ugyanaz nem tetszett a regényben, mint a sorozatban, és fordítva: a végtelen szenvedés, ami az expedíció résztvevőinek, majd nekem, mint olvasónak és nézőnek egyaránt kijutott.

 

Dan Simmons: Terror

Agave Könyvek, 2018
Fordította: Farkas Veronika

*Helyesbítés: az évszámot július 5-én átjavítottuk.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya