Magazin Papírfény

A noir-hős, aki nem kapott filmszerepet – Dashiell Hammett: A tizedik nyom

A tizedik nyom

A tizedik nyomDashiell Hammett a krimiirodalom Frankensteinje, teremtménye az ikonikussá vált hard-boiled detektív. Összegyúrta nyomozói tapasztalatból, alkoholból és cinizmusból, majd addig edzette az élet sokak számára láthatatlan kegyetlenségének lángjaiban, amíg végérvényesen meg nem keményedett – amíg hajlíthatatlanná nem vált.

A tizedik nyom az 1920-as évek San Franciscójának alvilági köreiben játszódó elbeszélések gyűjteménye. A narrátor a rajongók által Continental Opként emlegetett névtelen nyomozó, aki a Kontinentális Detektívügynökségnél dolgozik, és igazi hard-boiled figura. Gépies és érzéketlen: sem az ökölharctól, sem a pisztolypárbajtól nem riad vissza, ugyanakkor óvatos és megfontolt, soha nem veszíti el a fejét. Külseje nem éppen megnyerő, alacsony és kövér, zömök testalkatú. Vagyis semmi esetre sem az a Humphrey Bogart-típus, akit a film noir-okból ismerünk – pedig emlékezetünk automatikusan az ő arcát rendeli hozzá Hammett Sam Spade nevű karakteréhez (aki az Opnál jóval híresebbé vált), akárcsak a nagymester első számú követőjeként ismert Raymond Chandler Philip Marlowe-jának figurájához.

Az Opot soha nem vihetné pusztulásba holmi femme fatale. Nem enged a csábításnak, pusztán az elveit és a nagyon is pontos intuícióját követi, miközben nyomoz – így sikerül mindig nyeregben maradnia. Ahogyan A tizedik nyom végén utószóként olvasható kitűnő elemzésében Steven Marcus is megállapítja: az Op egy minden racionalitást nélkülöző világban próbál boldogulni, ahol nem a logika, hanem a rátermettség és az emberek rejtett szándékainak felismeréséhez szükséges érzék vezetheti el a bűntény megoldásához. És persze, ha a helyzet megkívánja, a törvény kikerülése sem jelenthet akadályt.

A tizedik nyom
John Huston: A máltai sólyom, 1941

Hammett regényei és elbeszélései alapján számos film készült (A cingár férfi, A cingár férfi nyomában, A cingár férfi újabb esete, A máltai sólyom, Az üvegkulcs), és maga is számos forgatókönyvet írt (Őrség a Rajnán). Az Op viszont úgy tűnik, nem való a mozivászonra. A filmkészítők Hammett alakjai közül egyértelműen Sam Spade-et (A máltai sólyom), Ned Beaumont-t (Az üvegkulcs), és a Charles-házaspárt (A cingár férfi-filmek) részesítik előnyben, a legtöbb adaptációban ők bukkannak fel. Az Op egyedül a The Dain Curse című tévésorozatban jelenik meg, és ebben a remekműnek nem mondható alkotásban is James Coburn alakítja, aki korántsem passzol a Hammett által megrajzolt, eredeti Continental Op karakteréhez (miközben A tizedik nyomot olvastam, az én fejemben az Opot végig James Cagney alakította). Hogy ennek mi az oka, csak találgatni lehet: akkoriban talán ennyire bizalmatlan volt Hollywood a szépfiúnak semmiképpen sem nevezhető karakterekkel szemben.

Dashiell Hammett az 1930-as évek közepéig tartó írói karrierje során nem csak újszerű nyomozófigurájával járult hozzá a krimi műfajához. Jelenetei bekebelezik az olvasót őrületes tempójukkal és hirtelen fordulataikkal. Utánozhatatlanul frappáns, szikár stílusú párbeszédei olykor megnevettetnek, máskor elgondolkodtatnak. A tizedik nyom novellái igazi irodalmi kincsek, az Op pedig valóságos legenda, még ha nem is találkozhatunk vele a manapság minden ajándékboltban kapható fekete-fehér, vintage moziplakátokon.

 

 

Magyar Vivien

Ez a szerző még nem töltött fel információt. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com