Magazin Papírfény

A lét és a semmi – Dave Eggers: A Kör

Tom Hanks és Emma Watson

 

Képzelj el egy világot, amelyben minden a közösségi média része. Nem kell többé unalmas perceket töltened azzal, hogy oldalakra regisztrálsz, jelszavakat memorizálsz (mert ugye a „mindenhova ugyanaz a jelszavam” az egyik legnagyobb biztonsági rés, amit ember elkövethet az online világban), bankszámlaszámokat keresgélsz stb. Ráadásul nem kell többé tartanod az anonim kommentelőktől, hiszen aki a Körbe regisztrál, az csak saját, fényképes irattal hitelesített nevén teheti azt meg. Személyi igazolvány, bankszámla adatok, esetleg ujjlenyomat, és máris kész a szuperbiztonságos „ValóÉn” profil, amivel MINDENHOVA regisztrálva vagyunk. Ja, hogy mindez hasonlít a külsős oldalakra tett „Bejelentkezés Facebookkal” gomb, a Google pénztárca (Wallet) és az ujjlenyomat leolvasása után feloldódó mobiltelefonok szerelemgyerekére?

Biztos csak véletlen…

Mae Holland, Eggers könyvének huszonéves főhőse is azt hitte, hogy ez a cég maga a mennyország. Egészen addig, amíg fel nem vették oda – onnantól fogva ugyanis egyre biztosabb volt benne, hogy valóban az. Az első napon a kezébe nyomtak egy még piacra sem dobott high-tech telefont, ellátták az életfunkcióit és sok minden mást folyamatosan figyelő okosórával, és leültették néhány óriási érintőképernyős monitor elé, hogy azokon dolgozhasson – ügyfélszolgálatosként. Cserébe csak annyit kértek, hogy teljesítsen jól, és rendszeresen tartsa a kapcsolatot feletteseivel.

Aztán egy idő után már mást is kértek. Meg aztán még valamit, még valamit és újabb néhány dolgot, úgyhogy Mae végül úgy döntött, beköltözik a céges campus dolgozói számára fenntartott egyik lakásba ahelyett, hogy munkába utazgatással töltené a munkára is fordítható drága idejét. Mae napjai tehát egyre átláthatóbbak lettek: egyre többet dolgozott, egyre több lépését dokumentálták, amikor pedig úgy döntött, önként magára aggat egy 0-24-ben közvetítő kamerát, pillanatok alatt a cég arcává vált. De vajon tud-e azonosulni egy ember a teljes átláthatósággal?

Képzelj el egy világot, amelyben

rossz szemmel néznek rád, ha valamit nem dokumentálsz

és osztasz meg a mindent átfogó közösségi hálón. Amelyben ha valamit magánügyként kezelsz, ne adj’ Isten titokban tartasz, azzal bűnt követsz el, hiszen a cég mindent tudni akar rólad. Illetve bocsánat, nem is a cég, hanem – a vállalatot irányító három fickó, a megszállottságot (Eamon Bailey), tudást (Ty Gospodinov) és a mindent magába olvasztani akaró hatalmat (Tom Stenton) megtestesítő sötét „szentháromság” szerint – az embereknek van joguk szó szerint mindent tudni a másikról.

George Orwell 1984 meme

Mae egyre inkább azonosul a fenti látásmóddal, hiába próbálja családja, volt barátja, sőt, még egy a céges campuson mászkáló, de senki által nem ismert rejtélyes idegen is megmagyarázni neki, hogy

az embereknek joguk van a magánélethez, a titkokhoz.

Mae épp azon fáradozik, hogy mindenki számára kötelezővé (sic!) tegye a ValóÉnt, hiszen számára az online lét vált a létezés egyetlen valamirevaló formájává. Az emögött álló gondolati háttér – noha nem teszi a művet egzisztencialista értekezéssé – érdekes párhuzamokat mutat Jean-Paul Sartre A lét és a semmi című főművével, különösen annak „önmagában-való” és „önmagáért-való” létezést taglaló tézisével.

Eggers ugyanakkor csak elejti ezeket a gondolatokat – na meg olykor megfejeli őket egy-két kicsit szájbarágós, de szemléletes példával –, és az olvasóra bízza, hogy mindebből mennyit tesz magáévá. Ő egyszerűen csak továbbszövi fordulatos, filmszerű váltásokkal dolgozó regényét, melyben átkötő szövegek és terjengős leírások egyáltalán nem, vagy csak nagyon elvétve kapnak helyet. Nem csoda tehát, hogy Hollywood megfilmesítendő alapanyagot látott A Körben, melynek filmadaptációját hamarosan be is mutatják Tom Hanks és Emma Watson főszereplésével.

És ha valakinek a könyv olvasása során Orwell 1984 című klasszikusa – ami egyébként újra a bestseller listák élén szerepel –, na meg az arról egy ideje terjedő meme jutna eszébe, miszerint az író azt nem kézikönyvnek, hanem elrettentésnek szánta, az vésse az eszébe, hogy A Kör is csupán fikció. Ugyanakkor az Apple épp most épít egy, a könyvben szereplőhöz kísértetiesen hasonló kör alakú campust, a Facebookra feltöltött képeid soha nem törlődnek a szerverről, a Google pedig szinte kizárólag az érdeklődésednek megfelelő hirdetésekkel bombáz…

És ez nem fikció.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!