A Felhőatlasz írója egy újabb, korszakokon átívelő, történetszilánkokból összeálló utazásra invitálja az olvasóit. A Csontórák sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a misztikumra, amely áthatja és titkon irányítja az eseményeket.
Világgá szökött kamaszlány, pár óra elvesztett emlékezet és egy váratlan családi tragédia.
A rejtélyes című Csontórák egyetlen nő életútját követi végig a nyolcvanas évektől egészen a távoli, sötét jövőig. Holly Sykest megismerhetjük lázadó szerelmes kiskamaszként, majd újra és újra belé botlunk élete különböző szakaszaiban más emberek szemén keresztül látva őt. Szinte lélekvándorlóként látogatjuk meg a későbbi fejezetek fő alakjait. Így átéljük, hogy milyen érzés nőket megvető, szélhámos egyetemistaként választani a pénz és a szerelem között, háborús újságíróként a békétől szenvedni, öniróniától megmérgezett bestselleríróként magányosan utazgatni a világban. Végezetül, mielőtt ismét visszatérnénk olvasóként Holly testébe, különös és több életet is megtapasztalt lelkek színfalak mögötti metafizikai háborújába is belepillanthatunk.
Átejtett női és férfiszívek, egy eldurvult átverés és egy síparadicsomi affér az alvilággal.
David Mitchell ismét a jól bevált töredékes szerkezetet választotta, mint korábbi könyveiben is. Újfent megcsillogtathatta azt a képességét, hogy játszódjon bármilyen korban, helyszínen és szereplővel a regénye, ő korhűen tud azonosulni bárki nézőpontjával, miközben egyszerre több műfajt is egy regénybe sűrít. Annyi stílust sző bele monumentális alkotásába, hogy valamelyik irányzat biztosan az olvasó szívébe talál.
A szórakoztató, könnyed hangvétel pillanatok alatt csap át rideg thrillerbe,
hogy ne lankadhasson sohasem a figyelmünk, és nyugtalanul figyeljük az apró jeleket, amelyekből kirajzolódik egy halandók számára érzékelhetetlen háború.
Riadalom egy esküvőn, vérengzés a Közel-Keleten és egy váratlan jóslat.
Holly életének kiragadott darabkái nem feltétlenül mindig a legizgalmasabb momentumoknak tűnnek elsőre, mégsem véletlenül abban a pár napban vagy órában térünk vissza hozzá. A színfalak mögött zajló nagyobb folyamatok szempontjából elengedhetetlen, hogy a legkisebb részleteket is lássuk. Az elmeséletlen évek okozta balladai homály ellenére is összeköthetőek az időben kallódó pontok, így hiányérzet nélkül sodródunk új országokba és évtizedekbe.
Múló siker és népszerűség, túlzásba vitt bosszú és egy elolvasatlan verseskötet.
Terjedelmessége miatt minden karakterrel lesz időnk azonosulni, még ha tudjuk is, hogy nem érdemelnék meg mindannyian a szimpátiánkat. Érdekes Mitchell önreflexiója a kiüresedett életű író személyében, amellyel egyben gúnyt is űz magából. Igazán kár, hogy a hosszú, belemerülő olvasásokat néha megakasztják a bődületes fordítási bakik, de ez nem az eredeti mű hibája.
Egy elzárt lélek, út a sötétségben és egy aranyalma.
Átitatja a sejtelmesség a Csontórák lapjait, de Mitchell hosszú ideig leheletfinoman adagolta a misztikumot. Szinte észre sem vehető, és az olvasónak is káprázatnak tűnik a földhözragadt oldalak között a villanásnyi rejtélyesség. Ez pedig csak a könyv előnyére válik, mert a remekül kidolgozott részek után kissé tucat-misztikummá válnak az elmélkedésre sarkalló magyarázatok a rendhagyó jelenségekre.
Az izgalomfaktort növelő nagy háború körvonalai nem is igazán rémisztőek a valódi világhoz képest,
az összecsapó felek veszélyessége elhanyagolható ahhoz a pusztításhoz képest, amelyre az emberiség képes. Ez a rémisztő jövőkép pedig nem különleges, de annál valószínűbb. Pont ez teszi nyomasztóvá és feszült hangulatúvá az utolsó fejezetet.
Ökoszisztémai világégés, önkényes militaristák és a kordon ledőlése.
David Mitchell: Csontórák
Európa Könyvkiadó, 2019
Fordította: Pék Zoltán
