Papírfény

Ki mint vet, úgy hal meg – Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Hogyan ütnek vissza az évtizedekkel korábban elkövetett bűncselekmények? Dennis Lehane regénye, a Titokzatos folyó és a belőle készült Clint Eastwood-film ezekre a kérdésekre ad nyomasztó válaszokat.

Dennis Lehane az utóbbi időben számos szerzeményével vívta ki az olvasók és a filmszerető közönség figyelmét. Viharsziget című regényéből Martin Scorsese készített feszült mozit, de ő maga is bejáratos a filmek és sorozatok világába. Közreműködött például a Drót illetve a Boardwalk Empire című sorozatokban is. A Titokzatos folyót (Mystic River) 2003-ban vitte vászonra Clint Eastwood, olyan tehetségek közreműködésével, mint Tim Robbins, Sean Penn, Kevin Bacon és Lawrence Fishburne.

A film meglehetősen hűen dolgozta fel a könyv eseményeit, apróbb rövidítések, illetve bizonyos epizodikus mozzanatok maradtak csak ki. Ennek ellenére, akit magával ragadott a film légköre, annak éppúgy érdemes próbát tennie a regénnyel, mint aki teljesen laikusként áll a történethez.

Boston utcáin járunk, ahol három gyermek (Sean, Jimmy és Dave) játszadozik mit sem sejtve. Dave-et egy alkalommal rendőrruhás bűnözők rabolják el és több napon keresztül molesztálják egy pincében. Bár a tettesek elnyerik méltó büntetésüket, az események évtizedek múltán is kísértik Dave-et. Egy napon viszont újabb tragédia következik be, amikor az addigra már börtönviselt Jimmy lányát ismeretlenek brutálisan meggyilkolják. A nyomozóvá lett Sean igyekszik felderíteni az ügyet, miközben a múlt árnyai tovább kísértik a három egykori barát életét. A környékbéli Mystic River folyó nemsokára sötét titkok hullámsírjává válik.

Lehane fokozatosan építkezik és mintha a végzet vezetné a szereplőit, végig érződik a sors és a véletlenek jelentősége. Bár néha  előre sejthetjük a történéseket, azok elementáris kegyetlensége mégis képes sokkolni az olvasót. A szerző emellett megfelelő bepillantást képes adni a karakterek elméjébe, gondolkodásába, fájdalmaiba és vágyaiba. Ez elsősorban a harag és a gyász feldolgozásának (vagy éppen fel nem dolgozásának) ábrázolásához nyújt segítséget, és ebben a film nyilvánvalóan nem képes felvenni a versenyt a regénnyel (annak ellenére, hogy a színészi játék is kitűnően alátámasztja ugyanezt). A regény további sajátjai még a helyenként nagyon találó, máskor viszont kissé erőltetett pop-kulturális utalások, amiket Eastwood igyekezett minimalizálni.

A film viszont torkon ragadta a szereplők jellemét.

Nincsenek fekete-fehér karakterek, mindenki emberi mivoltából adódóan cselekszik jól vagy rosszul. Ez már csak azért is fontos, mert a történet különböző szálai jórészt a három főszereplő, illetve a hozzátartozóik mentén halad előre, ami nehezen működne erőtlenül kidolgozott karakterek esetében. Ennek ellenére a regény tempója lehetett volna valamivel feszesebb, amit maga Eastwood is érzett, ezért a film határozottabb iramot diktál. A könyv bizonyos apróbb mozzanatai (főleg az első felében) egyszerűen kihagyhatóak vagy leegyszerűsíthetőek. Pedig éppen a regény első fele felel a későbbi katartikus befejezés meglapozásáért, ami sallangok nélkül működik igazán. A hangulat is sajátos, az első perctől az utolsóig nyomasztó, de ez a légkör lehetne még egy picit erőteljesebb.

Ugyanakkor mind a regény, mind a film profin tereli el vagy rá a gyanút egyes karakterekre, folyamatos kételyben hagyva ezzel a közönséget, valós erkölcsi dilemmákat vázolva fel. Felhatalmazhat-e például bárkit is egy ilyen kegyetlen gyilkosság az önbíráskodásra? Magyarázható-e a bestialitás a múlt traumáival?

A Titokzatos folyó mind könyvben, mind filmen megrázó ábrázolása a karmának. Akik a valamivel feszesebb tempót kedvelik, azokat Eastwood mozija fogja jobban szórakoztatni. Az igazi akciódömpinges thrillerek rajongóinak viszont nem ez lesz a kedvenc műve. A regény és a film is inkább a sejtelmesebben és lassabban építkezős történetek kedvelőinek tesz kedvére, de ők garantáltan nem fognak csalódni (újra) elolvasva vagy megnézve a Titokzatos folyót. Talán kicsit máshogyan fognak állni a véletlenekhez is.

 

Dennis Lehane: A titokzatos folyó

Agave, 2018
Fordította: Pék Zoltán

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés