Mire jó egy film műfaja? Hogy legyen a kritikusoknak és filmesztétáknak min csámcsognia, azt vizslatva, hogy az adott alkotás mennyire tartja be a játékszabályokat? Hogy a nézők el tudják dönteni, mire adják a pénzüket a moziban? A műfajiság messze nem egyszerű kérdés – ezt nyolc fejezeten keresztül bizonyítja a Chaplintől Pókemberig: Filmműfajok társadalomtörténete.
A Dr. Kárpáti György szerkesztette Filmanatómia-sorozat évek óta dolgozik azon, hogy a filmeket „lehozza a földre”. Közérthető, alapos és tartalmas tanulmányok segítségével járhatjuk körbe a filmipar különböző területeit a különböző kötetekben. Az eddig megjelent részek többnyire egy-egy zsáner alapján szerveződtek (például a vígjáték vagy a képregényfilmek köré), így a sorozat nyolcadik darabja bizonyos szempontból olyan, mintha összefoglalója is lenne a korábbi munkáknak.
A Chaplintől Pókemberig: Filmműfajok társadalomtörténete az alcímével igazán nem árul zsákbamacskát. Dr. Kárpáti György nyolc fejezetet szentel benne nyolc filmműfajnak, amelyeknek áttekinti a történetét és a helyét a társadalom szemében. A feldolgozott műfajok feléről már készült önálló tanulmánykötet a Filmanatómián belül, de ez persze nem azt jelenti, hogy azokat kiváltaná ez a gyűjtemény. Esettanulmányok és bensőséges vizsgálatok helyett átfogóbb olvasmányok várnak, amelyek végigveszik a vígjáték, a sci-fi, a fantasy, az akciófilm, a kalandfilm, a katasztrófafilm, a háborús film és a képregényfilm történetét a filmipar hajnalától (már ahol) napjainkig.
Azt hamar leszögezi a kötet, hogy a műfajokra osztás nem tökéletes módja a filmek osztályozásának.
Egyrészt, mert a néző, a mozi és a gyártó sokszor mást és mást ért rajta. Másrészt pedig azért, mert az idő előrehaladtával a zsánerek óhatatlanul keveredni kezdtek, ma már szinte alig találni vegytiszta műfajú alkotást. Így pedig még jobban előtérbe kerül a szubjektivitás, hiszen különböző kutatók is képesek eltérő kategóriákba sorolni ugyanazokat a filmeket – akkor mit tehetne szegény néző?
Természetesen nem arról van szó, hogy a kategorizálás meghaladott lenne. Ugyanakkor vissza-visszatérő elem (ami a diskurzust olykor kissé repetitívvé teszi), hogy a hibriditás terjedésével a filmek műfaji vizsgálata is nehezebb. Különösen olyan alkotások esetén, amelyek az elmúlt negyven-ötven évben jelentek meg – mint az akció- vagy katasztrófafilmek, amelyek zsánere korábban nem kristályosodott ki. Hiszen hol van már az az idő, amikor a mozi hajnalán csak a börleszket, a westernt és a fantasztikus filmet kellett megkülönböztetni? A kötet egyébként rávilágít, hogy ez az idő viszonylag hamar elmúlt.
A kötet kedvéért kiválasztott nyolc műfaj természetesen nem fedi le a lehetséges kategóriák egészét – az épp előbb említett western például nem kap önálló fejezetet. A vizsgálatot az teszi kifejezetten izgalmassá, ahogy az amerikai társadalom és néplélek hullámai közé helyezték azt. Hollywood bősége miatt főleg amerikai filmekkel foglalkozik ez a kötet is, európai vagy ázsiai alkotások akkor kapnak említést, ha azok kiemelkedő hatással voltak az USA közönségére vagy filmgyártására.
Ezen a lencsén keresztül még inkább érthetővé válik egy-egy zsáner alakulása, fejlődése. Minden fejezetben újabb és újabb alkotásokat vehetünk górcső alá, ezek pedig a műfajok evolúciójává állnak össze. Sikerek és bukások, újítók és múltban ragadók történeteit olvashatjuk.
A társadalom érdeklődésének alakulásán keresztül láthatjuk, hogyan vesztették el egyes alkotások teljesen a kapcsolatot a közönséggel, míg mások újabb szintekre emelték a filmipart.
Persze a neves alakokról sem feledkezik el a kötet. Hogyan talált vissza Errol Flynn újra és újra a kalandfilmekhez? Miért vált John Wayne az amerikai patriotizmus hősévé, holott katonaként nem jutott el háborúba? Ezek az önmagukban is érdekes anekdoták nemcsak kikacsintások a zsánertörténelem fejezetei közül, hanem értékes kiegészítői, kikerekítői azoknak.
A Filmanatómia-sorozat mindig az egyértelműségre, közérthetőségre törekszik, és ez azúttal sincs másképp. A tudományosan is értékes tanulmányokat a laikusok is kezükbe vehetik, egy elejétől a végéig érdekfeszítő kalandban lesz részük. Ha pedig valaki szeretne túllépni a kívülálló szerepkörén és mélyebben megérteni a felvázolt összefüggéseket, az ő kedvéért a boncolgatott zsánerek 30-30 megkerülhetetlen filmjét is összegyűjtötték a kötet végén.
Aki az elejétől követi a sorozatot, nem biztos, hogy ugyanannyi újdonságot talál a Chaplintől Pókemberigben, mint aki ezt veszi először kézbe Dr. Kárpáti György szerkesztései közül. A műfajok történetének összefoglalói azonban akkor sem fognak csalódást okozni, ha már korábban olvastuk az adott zsánerrel foglalkozó kötetet. A másik irányból nézve pedig a kötet kiváló „kapudrog”: könnyedsége révén rámutat, hogy egy ilyen elvontnak gondolt világ is tálalható érdekfeszítően. És innen érdemes továbblépni a néhol belemenősebb, célzottabb művekre is.
Dr. Kárpáti György: Chaplintől Pókemberig: Filmműfajok társadalomtörténete
Vertigo Média Kft., 2022
