Magazin Papírfény

Drámai izgalom – Tolvajok városa

Ben Affleck második rendezése talán még az elsőt (Hideg nyomon, 2007) is felülmúlta. A Tolvajok városa (2010) hossza ellenére pergő, eseménydús film. Nem úgy, mint az alapjául szolgáló könyv…

A könyvről eleinte ugyanis korántsem mondhatók el ugyanezen jelzők . Persze, az akciók pörögnek, de mi más is lenne a dolguk? Biztos vagyok benne, hogy a könyv egyszerre megkönnyítette és megnehezítette Ben Affleck dolgát. Könnyítés, hiszen árnyaltan részletezi a karaktereket, a szituációkat és egyáltalán a Városban zajló élet lelki oldalát. Másrészről azonban kínlódást jelenthetett annak kitalálása, hogy melyik részből mennyi kerüljön a filmbe, és mennyi mindent húzzanak ki belőle.

Az alapsztori pedig nagyon jó: Doug McRay és haverjai ügyes Charlestown-i bankrablók, akik egyik munkájuk alkalmával – tőlük szokatlan módon – túszt ejtenek. Egy nőt visznek magukkal, akit Doug az első pillanattól kezdve kiszúr magának. Kezdődhetnek tehát a bonyodalmak: tétova kapcsolat azzal, akivel nem kéne, új munkák keresése, nagy „bulik” megszervezése, mindeközben rejtőzködés az FBI elől, illetve a Városi élet nagy kérdéseinek és önmagának elemzése.

A könyv egyetlen hibája pont ez utóbbiból fakad, Chuck Hogan sajnos nem egyensúlyozott jól az akció és a lelkizés határán, így kicsit átbillent a túlzott elemzés oldalára. Ha ebből csak egy egészen kicsit visszavenne és az önelemzés nem lassítaná ilyen mértékben a cselekmény folyamát, minden tökéletes lenne. Persze bizonyos fokig érthető ez a leheletnyit eltúlzott lelki háttér, hiszen így tudjuk kellőképp átélni a cselekmény hátterét adó drámát, mely a Város rosszfiúinak bonyolult, sivár és bűnnel teli életét mutatja be. Azt a más világot, melyet a közép- és felső réteg tagjai nem is láthatnak, azt, amely az előkelő étterem általuk alig, vagy egyáltalán nem ismert pincéjében dübörög. Míg fent kristálypoharak csendülnek, lent a sörös korsók verődnek össze és a kifinomult társalgás helyett egyszerű, nyers párbeszédek zajlanak. Itt fogannak meg az olyan tervek, melyek a cselekmény mozgatórugóit – a bankrablásokat – részletezik, itt tűnnek el a bűnjelek, és itt fenyegetőzik az „alvilágot” is sakkban tartó „rosszfiú”.

Hozzá kell tennem, hogy a sok leírás alkalmával remek karaktereket ismerhetünk meg. Hogan részletesen mutatja be Charlestown fiait, a nőt, aki az áldozat szerepét kapta és az FBI ügynököt, aki szintén nem tartozik az átlagos öltönyös fickók közé. A két főszereplő, Doug és Clair egyszerre alkotnak jó párost és szimbolizálják a két világ közötti híd hídfőit, melyek csak félig tartoznak saját oldalukhoz, félig pedig a másik felé húznak. A „jó” és a „rossz” kapcsolatát tovább fűszerezi a szituáció, melyben a férfi megismeri a nőt és az abszurd tény, hogy az egész kapcsolatnak nem is szabadna léteznie.

Az író művének végére talál bele a helyes arányokba; a történet koronájaként szolgáló bűntény közben az akció, a végén pedig a dráma éri el a katarzist, a „nagy meló” egyszerre izgalmas és drámai. Ahogy maga a könyv is.

Chuck Hogan: The Town – Tolvajok városa
Könyvmolyképző Kiadó, 2010

Avatar

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya