Papírfény

A legjobb labirintus a mező – Eduardo Sacheri: Lúzerek éjszakája

Argentína legnépszerűbb írója, a Szemekbe zárt titkok szerzője visszatért a krimihez. A Lúzerek éjszakája ismét egy társadalmilag mélyen beágyazott történet, ezúttal a bankrablós zsánerben.

Ami a 2008-as pénzügyi válság során bekövetkezett Európában, szinte minden évtizedben előfordul Argentínában. A dél-amerikai ország modernkori történelme krízisek mentén halad, de a sok gazdasági összeomlás közül is kiemelkedik a 2001-es csőd, amikor egyik napról a másikra megtiltották a pénzfelvételt a bankokban. A Lúzerek éjszakája ebbe az időszakba viszi el az olvasóját.

Nehéz elképzelni, hogy egy évszázaddal ezelőtt még Argentína az Egyesült Államok reális kihívója volt a világgazdasági elsőségért vívott küzdelemben. A régi szép napok már csak az emlékezet szintjén élnek, a vidék azóta is folyamatosan pusztul. O’Connor egy elképzelt település a nagyon is valóságos Villegasban, ahol a gazdaság annyira lelassult, hogy szinte megállt – akárcsak az élet maga. Egy szilveszter este azonban a falu néhány, némi túlzással prominensnek mondott képviselője elhatározza, hogy megveszik a Magyarországon téesznek hívott ingatlant, és újra munkát adnak a lakosoknak. El is kezdik összeszedni a pénzt a befektetéshez, amelyet végül nagyjából tízen dobnak össze. A felettébb vegyes társaság tagja lesz egy benzinkút-tulajdonos, egykor sikeres focista, egy gumiműhely szerelője, sőt még egy útszéli tanya földművese is.

Csakhogy a kisbefektetők épp egy nappal azelőtt teszik be a bankba az összes megtakarított pénzüket, amikor beüt a krach. Az állam megtiltja, hogy bárki a minimálisnál nagyobb összeget kivegyen a bankból. A bennragadt pénz pedig szép lassan elinflálódik. A befektetők rájönnek, hogy a banktulajdonos becsapta őket, és azt a készpénzt, amit ők betettek, még aznap kiadta a helyi nagyvállalkozónak. Amikor azonban megtudják az illető rejtekhelyét,

elhatározzák, hogy kirabolják.

A lecsúszott figurákból betörőbrigád szerveződik.

Eduardo Sacheri nem tagadja le, hogy filmekből merít inspirációt – a főhős maga is filmrajongó. A Lúzerek éjszakája egy klasszikus filmes műfaj, a heist zsánerébe tartozik. Konkrétan meg is nevez egy klasszikust, amiből a rablók inspirációt merítenek (Hogyan kell egymilliót lopni? Audrey Hepburnnel és Peter O’Toole-lal). De ha ezt nem tenné, akkor is érződne a filmes hatás, ugyanis a regény döntő részben párbeszédekből áll, amelyeket csak elvétve szakítanak meg leíró részek, ezek is inkább merengések a múlton.

Az egész könyv sűrűn elválasztott jelenetekből áll, rövid fejezetek jellemzik, így kifejezetten gyors olvasásélményt biztosít.

Ez a tagolás megfigyelhető volt már Sacheri előző két regényén is, a már említett Szemekbe zárt titkokon és az Ilyen a boldogságon.

A Lúzerek éjszakája a felsoroltak közül inkább az előbbihez kötődik, ugyanis a társadalmi-gazdasági közeg kifejezetten nagy hangsúlyt kap. És mivel az európai 2008-as válság még élénken él az emlékezetben, ezért kifejezetten könnyű együttérezni a főhősökkel. A történet kasszafúrói pontosan azok a kisemberek, akik devizahiteleket vettek fel, akik a tízes évek brókerbotrányaiban elvesztették a megtakarításukat, és akiket az állam a makrogazdasági tényezők kiigazítása közben az út szélén felejtett. Sacheri azonban nem elégszik meg a felszínes elemzéssel, hősei lelkének mélyére néz. Karakterei hibáit nem rejtegeti el, az önsajnálatot, a gyávaságot, a lustaságot mind megemlíti. De a történet folyamán ezek az alkalom szülte kasszafúrók túllépnek az árnyékukon – és összességében erről szól a Lúzerek éjszakája. Azon, ahogy a kisember felnő a világhoz.

„A legjobb mező a labirintus, akárcsak a sivatag Borges novellájában. Ezt Seoane mondta, nem ő. Ő sosem olvasott Borgest” – utal a leghíresebb argentin íróra, és ez az egy mondat remekül összefoglalja Sacheri felfogását. Ő ugyanis tisztában van a térség irodalmi múltjával. „Olyan, mintha szándékosan alakulna így, mert amint Perlassi kiejti a száján, hogy egy jókora viharra várnak, O’Connorban kezdetét veszi minden idők legszárazabb ősze” – egyértelmű utalás Márquez Száz év magányára. Sacheri tudja, ismeri a múltat (maga is történész). De az értelmezéshez saját utat választott, amiben megmagyarázhatatlan módon, mégis sajátosan dél-amerikai stílusban keveredik az idealizált múlt, a kaotikus jelen, a kiszámíthatatlan jövő. Mindez pedig élvezetes, filmszerű, könnyen emészthető regényben ölt testet. Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy az adaptáció (amit ezúttal sajnos nem Juan José Campanella rendezi) hasonlóan jó lesz, mint a 2009-es Szemekbe zárt titkok volt.

 

Eduardo Sacheri: Lúzerek éjszakája

Agave Könyvek, 2018
Fordította: Smid Bernadett

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..