Papírfény

Egy elsőkönyves Woolf-olvasó vallomásai – Mrs. Dalloway

A 20. századi modern próza egyik nagy megteremtője, az itthon kevésbé ismert és forgatott Virginia Woolf egyik központi műve jelent meg 2012-ben az Európa jóvoltából immáron sokadik kiadásban. Az egyhangú, kissé unalmas korábbi borítóval ellentétben a mostani Mrs. Dalloway sokkal színesebb és hangulatosabb, könnyen hordozhatjuk magunkkal a városban akár zsebkönyvként is, a kérdés így már csak az, hogy megéri-e ennyiszer újra megjelentetni ezt a múlt századi írónőt.

Mielőtt nekikezdtem volna az olvasásnak, és a könyv első felében is végig ez foglalkoztatott. Pontosabban, hogy észreveszem-e a regényen, hogy a múlt század első felében íródott. A nyelvezetén, a stílusán, a felvetett problémákon, bármin. Magyarországon valamiért nem hallani túl sokat Woolfról, itthon nincs benne a „kánonban” (a középiskolaiban egész biztosan nincs). Aztán nem hivatalos körökben, baráti társaságokban sem nagyon hallani olyasmit, hogy „hé, éppen most olvastam egy könyvet Virginia Wolftól, és képzeld, eszméletlen volt!” Vagy éppen „ilyen rosszat még soha, de komolyan.” Ilyenkor az ember hajlamos azt feltételezni, hogy az adott író művei felett már igencsak eljárt az idő, és legfeljebb a téma akadémiai szakértőinek kíváncsiságára tarthat igényt. Vagy például azt, hogy ha mégis belevág az olvasásba, akkor az előtte álló néhány nap az iskolai szenvedés-kötelezők élményvilágába röpíti, ahonnan kényszeredetten menekülni szeretne, de végül azért sem teszi, mert ha egyszer már belekezdett, akkor nem hagyja félbe. Ráadásul számomra ezt a viszonylagos kétkedést még az is tetézte, hogy azért mégis csak arról a Virginia Woolfról van szó, akinek műveiből/életéből Az órák című könyv és film született – merthogy itthon azért erről lehetett hallani. Akkor pedig nehéz, fárasztó és (kicsit sem lebecsülendő) női világproblémákkal teletűzdelt 250 oldal vár.

Ehhez képest egészen meglepetésként ért a könyv vitalitása, elevensége és részletgazdagsága. Mindehhez valószínűleg nagymértékben hozzájárul Tandori Dezső kiváló fordítómunkája és a magyarhoz is illő többszörösen összetett mondatok ritmikus hullámzása. A szereplők gondolatainak csapongása, az egyéni tudatok környezetet is elborító kilengései mint egy folyam hömpölyögnek ezekben a mondatszerkezetekben a mű egészén keresztül. A legmeglepőbb hatása azonban az írói mindentudásnak van. A könyvben ugyanis Mrs. Dalloway-en kívül Mr. Dalloway, a fiatalkori barát, Peter Walsh, vagy a velük kapcsolatba kerülő szereplők cikázó gondolatait is megismerjük. Olyan, mintha a fizikai valóság nem is igazán létezne, csak a sodródó, kitágult tudatok, amelyek úgy adogatják át egymásnak a stafétát, ahogy éppen egymás mágneses terének közelébe kerülnek. Ezek az észrevétlen, hangsúlytalan váltások tudják megmutatni, mindannyian mennyire a saját elméjükben tudnak csak otthon lenni, mennyire idegen számukra a másik. Az igazság, a realitás itt nem kitapintható, mert azt elnyeli a szubjektív nézőpont, az események öncélú értelmezése, gyakran az önbecsapás. Mind a hangok és látószögek azonban Woolf személyiségének egy-egy részeként is értelmezhetők, ahogy a különböző vágyak, korok és világok benne ütköznek, és ahogy ezek a kritikusan és iróniával szemlélt 1920-as évek angol főúri világának írott és íratlan szabályaitól sújtva képletesen megjelenhetnek. Woolf ugyanis ki is figurázza korának háború utáni imperialista pökhendiségét, és az előkelő viselkedés és gondolkodás természetellenesen bénító kereteit.

Mire véget ért a Mrs. Dalloway, már izgatottan vártam, hol vágja el a szálakat az írónő. Vajon melyik szereplő meddig tud eljutni gondolataiban, merre járnak majd egyesek? A könyv letétele után pedig a melankóliából és az enyhe honvágyból megbizonyosodtam afelől, hogy Virginia Wolfnak még ma is helye lehet a magyar polcokon.

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Európa Könyvkiadó, 2012

    

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..