Papírfény

Elmosódott határok – Egy galaxissal odébb

A sci-fi politológiája óta évről évre visszatérünk a legkülönfélébb sci-fi és fantasy világokba, hogy azokat ne csak az egyszerű rajongó, de egy tudós szakember szemével is megcsodáljuk. Az Egy galaxissal odébb újabb esélyt kínál arra, hogy rácsodálkozzunk, a valóság és a fikció mennyire is közel van egymáshoz.

Az talán senkit nem ér meglepetésként, hogy a science fiction esetében a tudomány és a fantasztikum kéz a kézben jár. Az efféle világokat nem hasraütésszerűen teremtik, a kitalált társadalmak, figurák és technológiák mögött a valóságban is megfigyelhető mechanikák állnak. A sci-fi és a fantasy alkotások tudományos igényű és szemléletű vizsgálatára kínálkozik lehetőség bőven, és szerencsére hazánkban is évek óta összeülnek a legváltozatosabb hátterű, felkészült szerzők, hogy egy-egy tanulmánykötetben vegyék górcső alá a legnépszerűbb franchise-okat.

Öt évvel ezelőtt A sci-fi politológiája mutatta meg, hogy nemcsak lehetőség, de igény is van az ilyesmire itthon. Azóta már ellátogattunk Fantasztikus világokba és Párhuzamos univerzumokba is, ismertették, hogyan Nevelj jedit!, most pedig Egy galaxissal odébb teszünk kirándulást.

Hol ér véget az ember, és hol kezdődik a gép? (Páncélba zárt szellem, 2017.)

A Filippov Gábor, Nagy Ádám és Tóth Csaba szerkesztésében megjelenő kötet igazi vegyes válogatás, nemcsak a felölelt alkotások, hanem a megvizsgált témák terén is. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mert a minőség terén nem tapasztalhatunk ingadozást, mindegyik írás alapos szakmaisággal, közérthetően lett elkészítve – és ami még fontosabb, rajongással.

A sorok között átsüt, hogy a szerzők nemcsak értik, hanem megélik és csodálják is azokat a világokat, amelyekben alámerülnek.

Az Egy galaxissal odébb tizenegy tanulmányában, a sorozattól megszokottan, népszerű sci-fi és fantasy franchise-okat járunk körbe. Ezúttal azonban nem annyira egyetlen téma köré csoportosulnak, hanem a legkülönfélébb tudományterületek irányából közelítjük meg őket. Beleshetünk abba, hogyan használható a viktimológia eszköztára a Stephen King által teremtett írókarakterek elemzéséhez. Megvizsgáljuk, hogy vajon Hari Seldon pszichohistóriája valós tudománynak minősül-e. És az emberi lélek mibenlétében is elmerülünk, amikor robotok, kiborgok és emberek között keressük a közös nevezőt.

A három egységre osztott kötet első blokkját Scheirich Zsófia nyitja meg, és egy könnyed gondolatkísérlettel vezeti be az olvasót a sci-fi tudományos vizsgálatának világába. Tanulmányában az eriksoni pszichoszociálisfejlődés-elméletet alkalmazza a Star Wars legutóbbi trilógiájának főszereplőin, hogy feltárja, miként válhatott Rey és Kylo Ren az általunk megismert figurákká. Kiss László a Kapcsolatból kiindulva gondolkodik el azon, mit tudunk az exobolygókról és a Földön kívüli élet lehetőségeiről. Ez már kevésbé könnyed anyag, ám a már említett szerzői elragadtatás viszi magával az olvasót.

Polyák Gábor egy modern jelenséget, a fake news által teremtett, fragmentált valóságérzékelés prezentálja a Vasember 3. és a Pókember: Idegenben tükrében, amelyekben nagy árat fizetnek azért a modern héroszok, hogy hagyják becsapni magukat. És ha még a szuperhősök is áldozattá válhatnak, akkor kik nem? Erre Lőrincz Andrea világít rá a Stephen King-i írófigurák sorsát vizsgálva, írásában pedig épp olyan jól mutatja be a népszerű alkotó munkásságát, mint amennyire a viktimológia, az áldozattan tudományterületét.

A hősök világában már nehéz megmondani, mi a valóság. És a miénkben? (Pókember: Idegenben, 2019.)

A második egységben előre tekintünk, a jövő fel. Kánai András a Különvélemény jövőbelátását teszi próbára a visszafejtés módszerével. Visszarepít minket abba az időbe, amikor Steven Spielberg összehívta tizenöt felkért szakértőjét, hogy alkossák meg a film világát – ebből az alaphelyzetből megyünk végig azon, valami mi alapján képzelték el a jövőképüket. Nagy Ádám a jóslás tudományát kérdőjelezi meg: az Alapítvány-sorozat pszichohistóriájáról bizonyítja, hogy valódi tudomány vagy sarlatánság-e. Velük ellenben Hefter Estilla nem kifelé, hanem befelé vizsgálódik: mi teszi emberré az embert? Noha azt hinnénk, a Páncélba zárt szellem valósága még odébb van, ne hitegessük magunkat, a kiborgok már köztünk járnak.

Az általa feltett kérdések hamarabb aktuálisak lehetnek, mint gondolnánk.

Az utolsó blokkban még mindig az emberség a téma, legalábbis Keserű József írásában mindenképp, aki a tolkieni orkábrázolást veti össze a Warcraft-univerzum zöldbőrű, idegen világból jött szörnyeivel. Ezután hazai vizekre evezünk. A Kunetz Zsombor–Nagy Ádám páros egy pandémia idején keresi, hogy a magyar egészségügy fehérbe öltözött képviselői vajon tanulhatnak-e bármit a Men in Black sötétzakós ügynökeitől. Pál Gábor a magyarok alkotta M.A.G.U.S.-szerepjátékvilág társadalmi berendezkedését elemzi, közben pedig azt is körbejárja, beszélhetünk-e egyáltalán egyetlen kívánt, ideális társadalomról.

A M.A.G.U.S. világában 1993 óta merülhetünk el. (Rajz: Matiscsák Tamás)

Zárásképp pedig kissé megfordulnak a szerepek. Míg eddig azt láthattuk, hogy a különböző alkotásokban felbukkanó elemek hogyan is helyezkedhetnek el a mi világunkban, Nagy Ádám és Erőss Gábor azt mutatja meg, hogy a magyaroknak hol a helye ezekben a fantasztikus univerzumokban. Hiszen miért épp a magyarok ne lennének ott mindenütt? Magyarul beszélnek a Star Warsban és a Szárnyas fejvadászban is, Harry Potter is a magyar mennydörgővel kel birokra, míg a Star Trek Föderációjának is volt egy USS Budapest a flottájában. Ezek csak töredékét képezik a tanulmányban elővett példáknak. És még a példáknál is érdekesebb, hogy vajon miként kerültek oda, ahova.

A kötet címével ellentétben nem kell egy galaxissal odébb utazzunk, hogy tapasztaljuk mindazt, amiről a tanulmányok szólnak. Épp azt bizonyítják, hogy a valóság és fikció között nincsenek éles, csak elmosódott határok. Amiről azt hisszük, kitaláció, holnap akár már igaz is lehet – vagy már régóta az volt, csak eddig nem tűnt fel. Az Egy galaxissal odébb gondosan és tanulságosan hoz közel hozzánk alkotásokat és tudományterületeket, továbbvíve a nagyszerű sorozat fáklyáját.

 

Filippov Gábor, Nagy Ádám, Tóth Csaba (szerk.): Egy galaxissal odébb – Fantáziavilágok valóságai
Athenaeum Kiadó, 2020

Vida László

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya