Papírfény

A gép forog, a dolgozó sitten – Marcia Mitchell, Thomas Mitchell: Egy kém az iraki háború ellen

Egy kém az iraki háború ellen

Az ezredforduló forrongó világpolitikájának kulisszái mögé kíséri el az olvasót a Mitchell-házaspár regénye. Az Egy kém az iraki háború ellen vezérszála egy átlagos nő története, aki vette a bátorságot, és bele mert piszkítani a nagyhatalmak játszóterébe.

Katharine Gun akár én is lehettem volna: az egyetem után még a Külügyminisztériumban dolgoztam, amikor megkeresett a Nemzetbiztonsági Hivatal egy állással. Ennek brit megfelelőjében dolgozott Gun, nevezetesen a GCHQ-nál (egyszerűbb így nevezni, mert a teljes név – Government Communications Headquarters, azaz Kormányzati Kommunikációs Központ – az ég világon semmit nem mond). Fordítóként számos titkos akcióban részt vett. Egyebek mellett olyanokban is, amelyeket az Egyesült Államok illetékes szerve kezdeményezett. Ilyen volt a hírhedt Koza-ügy, amikor a brit titkosszolgálat munkatársait arra utasították a GCHQ munkatársait 2002-ben, hogy az akkori ENSZ BT nem állandó tagjainak diplomatái ellen ássanak elő zsarolásra alkalmas bizonyítékokat. Katharine Gun ezt nem tudta lenyelni, és az utasítást kiszivárogtatta.

Az ő történetét meséli el az Egy kém az iraki háború ellen.

Ebben a történetben az egyik legérdekesebb szál a főhős kisemberi volta. Katharine Gunnal nekem nagyon könnyű volt azonosulni, de szinte biztos vagyok benne, hogy másoknak is. Egy teljesen átlagos lány egy majdnem teljesen átlagos irodai munkával. E gondolatot kibontva azért is érdekes a könyv, mert részben azt deríti ki, mi volt az, ami miatt az egyszerű hivatalnok kilépett a komfortzónájából.

A döntés meghatározó aspektusa volt a politikai klíma. 2002-ben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság nyíltan fenyegették Szaddam Husszeint. Az atlantiak szerint az iraki diktátor tömegpusztító fegyverei miatt fenyegetést jelentett a világbékére. Erről próbálták meg meggyőzni szövetségeseiket és az ENSZ Biztonsági Tanács tagjait. Utóbbira azért volt szükség, mert a világszövetségi felhatalmazás legitimizálta volna a katonai akciót. Ma már egyértelmű: a tömegpusztító fegyverek nem léteztek, a megszállás célja az olajkitermelés feletti ellenőrzés megszerzése volt, és a beavatkozást még azelőtt eldöntötték Washingtonban, hogy egyáltalán szavaztak volna az esetről az ENSZ-ben.

Az Egy kém az iraki háború ellen az ezredforduló külpolitikától túlfűtött világába kalauzolja el az olvasóját. Bár egy botrányról szól, mai szemmel olvasva sokkoló, hogy mennyire normális volt még akkoriban az élet. A regény középpontjában álló kiszivárogtatás önmagában mutatja, mennyit változott a világ – a mai közbeszédet már nem a jog, hanem a populista szólamok uralják. Azt is érdekes látni, hogy az ezredforduló környékén milyen komoly indulatokat tudott gerjeszteni egy külpolitikai kérdés. A későbbi világgazdasági válság hatására a nyugati világ befelé fordult. Hazánkban is vélhetően igen kevés állampolgárt tart izgalomban a szomszédos országban zajló háború (már ha még tart egyáltalán az ukrán válság – ki tudja?).

Bár az Egy kém az iraki háború ellen rendkívül mélyen körbejárja a témát, valójában

az írás már abban a médiakörnyezetben készült, ami a mai populista világhoz vezetett.

Ez a könyv ugyanis klasszikus infotainment, azaz szórakoztató ismeretterjesztés. Pont olyan, mint a FOX News: meg se próbál pártatlannak mutatkozni. Morálisan teljesen indokolt az igazság védése, azonban a könyv túlmegy ezen a határon, és szinte minden mondatában meg akar győzni az igazáról, vagyis arról, hogy az akkori munkáspárti kormány nagyon gonosz volt. Az Egy kém az iraki háború ellen rosszabb pillanataiban pont annyira túlbuzgó, mint a Blair-kormány volt Irakkal szemben. Utólag pedig különösen könnyű elítélni Londont, hiszen az iraki invázió során kiderült, Szaddam Husszeinnek nem voltak tömegpusztító fegyverei.

Ha ez az elfogultság csak a stílust érintené, még fel lehetne menteni a szerzőket, gyakran azonban a saját szabályait sem tartja be a könyv. Több alkalommal hivatkozik arra, hogy „utólag kiderült, ez meg ez nem volt igaz a kormány nyilatkozatában”. Hogy honnan derült ki, az viszont már nem derül ki. Ezzel pedig pont azokat az observeres újságírókat köpik szemen, akik Katharine Gun anyagait kiszivárogtatták. A túlbuzgóság védelmében csak az szól, hogy a könyv megjelenésének évében, 2008-ban még nem vonták felelősségre Tony Blair akkori kormányfőt, amit azonban az új tory kormány 2016-ban megtett.

Official Secrets

Az Egy kém az iraki háború ellen adaptációjára több mint 10 évet kellett várni, tavaly azonban elkészült. A filmben Katharine Gunt Keira Knightley alakítja, a karakter szálát azonban kissé háttérbe szorítják az újságírók, ez viszont inkább hozzátesz a történethez. A film összességében lenyisszantja a könyv vadhajtásait, és bár nem továbbra sem pártatlan, annál jóval lecsiszoltabb, józanabb megközelítést alkalmaz.

Martha Mitchell, Thomas Mitchell: Egy kém az iraki háború ellen

Athenaeum Kiadó, 2020
Fordította Szieberth Ádám

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya