Az Egymásba veszve Dennis Lehane rendszeresen visszatérő témáját, a bűn emberi életre gyakorolt hatását egészen új perspektívából vizsgálja: egy tökéletesnek tűnő házasság szűrőjén keresztül.
A kívülről idillinek tűnő házasság/párkapcsolat vizsgálata és aprólékos felboncolása kedvelt témájává vált a kortárs amerikai bestsellerirodalomnak. Az exhibicionizmus, a kifelé mutatott tökéletesség korában az ember ki van éhezve olyan történetekre, ahol a külvilágnak szóló csillogó máz lassan lepattogzik, és előtűnik a mindenkiben ott lapuló gyarló ösztönlény.
A lány a vonaton, a Holtodiglan vagy a Zárt ajtók mögött egytől egyig hasonló történetet meséltek el. Paula Hawkins és Gillian Flynn könyvét a témája mellett az is rokonítja egymással, hogy egy megbízhatatlan narrátor szemszögéből bontják ki a cselekményt. Dennis Lehane legújabb kötetében hasonló kalandra vállalkozott, mint női kollégái: felfekteti a házasság intézményét a műtőasztalra, és majdnem 400 oldalon keresztül boncolja azt.
Az Egymásba veszve Rachel Childs riporternő identitásának alapjait vizsgálja, aki megkeseredett anyja mérgező környezetéből menekülve először édesapjának és múltjának felkutatásában találja meg élete értelmét, majd miután ebben is csalódik, egy szerető férj és egy jól menő állás szolgáltatja személyiségének alapját. Egy Haitin forgatott riport feldolgozatlan traumává változik, ami Rachelt a pánikbetegség és a depresszió állapotába taszítja, ahonnan ismételten egy férfi, a nagy Ő húzza ki. A nő kemény küzdelem árán, férje hathatós közreműködésével újra épít magának egy funkcionáló személyiséget, ám hamarosan ez az énkép is megkérdőjeleződik.
A könyv hasonlóan George Orwell klasszikusához, az 1984-hez, három jól elkülöníthető részre oszlik, amelyek Rachel tágabb értelemben vett felnőtté válásának egy-egy stációját dokumentálják. Az első részben megismerjük Rachelt és környezetét, majd végigkövetjük kétségbeesett kutatását eltűnt édesapja után, akinek kilétét anyja haláláig titkolta, nem véletlenül. Apja egy egyszerű csapos volt a helyi kisváros kocsmájában, akivel néhány együttlét után különváltak útjaik. A férfi egész életét ebben a szürke csehóban élte le, emléke csak azoknak a fejében él tovább, akik oda jártak és ismerték, ám haláluk után a férfiból semmi nem marad, csak egy gránit sírtömb. Lehane már az első fejezetben bevisz egy jól irányzott horgot az olvasónak:
a múlt megismerése kevés ahhoz, hogy barkácsolt lényünket megszilárdítsa.
A második részben mintha Winston Smith idilli boldogsága elevenedne meg a lapokon. Rachel megtalálja azt a férfit, akivel tökéletesen kiegészítik egymást, akivel őszintén megosztja életének legféltettebb titkait, és akinek feltétel nélkül odaadja magát. A Briannel bemutatott kapcsolat egyszerű, hétköznapian ismerős, mégis ettől lesz annyira magával ragadó és őszinte. Egy komoly párkapcsolat kialakulásának apró állomásait bemutatni, a bizalom elmélyítésének folyamatát és az egymás között felhúzott falak lebontását szemléltetni nem egyszerű feladat, ám Lehane kézzelfogható közelségbe hozza ezt.
Aztán a harmadik részben történik valami, ami elbizonytalanítja a lányt mindenben, amit eddig hitt. A harmadik fejezet Rachel pokoljárásának krónikája, ahol a lány eljut a felismerésig, hogy a világ, amit hosszú évek kemény munkájával felépített, aminek megbonthatatlanságában őszintén hitt, csupán illúzió volt. Dennis Lehane rendszeresen visszatérő témája a bűn vizsgálata, és annak az ember életére gyakorolt hatása. A visszafordíthatatlan tett elkövetése után a bűn beleég a személyiségbe, szerves részévé válik ennek az új embernek, aki vagy megtanul együtt élni ezzel, vagy elpusztul. Ettől a pillanattól kezdve minden szó, tett, emberi kapcsolat stigmatizálódik.
Rachel alakja Jimmy (Titokzatos folyó), Bob (Piszkos pénz) és Patrick (Hideg nyomon) karaktereinek női örököse, akik tudják, hogy az általuk elkövetett bűnök alól nincs feloldozás. A keresztfa üres, az üdvözítő már feltámadt. Ők mindennek ellenére
vállalják döntéseik következményeit, magukra veszik bűnben fogant új életük terhét és ezzel indulnak el egy bizonytalan jövő felé.
Rachel miután elfogadta múltjának jelentéktelenségét, kiábrándult a tökéletes házasság és boldog élet illúziójából, képes arra, hogy egy sziklaszilárd személyiséget építsen fel magának, aki meg tud birkózni bármivel, amit elé vet az élet. „És ha a sors különös fintoraként mégsem várja fény odakint, ha a világból nem marad más, csak sötét éjszaka, amelyből nincs kiút? Akkor majd megbékél az éjszakával.”
Dennis Lehane: Egymásba veszve
Agave, 2017
Fordította: Orosz Anna
