Elmore Leonard ponyvája laza, könnyed és szórakoztató, de azért vannak mélyebb dimenziói is egy egyszerű gengszterkomédiánál – jóllehet a filmváltozatból ezek kimaradtak.
A tavalyelőtt elhunyt Elmore Leonard az amerikai krimiirodalom egyik legnagyobb alakja, művei számos film alapjául szolgáltak – összesen 25 egészestés, 1 rövid és 3 tévésorozat – és olyan filmkészítőket ihlettek meg, mint Steven Soderbergh, Quentin Tarantino, Abel Ferrara, Burt Reynolds vagy John Frankenheimer. Ennek egyik oka amellett, hogy egy tehetséges ponyvaíróról beszélünk, az, hogy Leonard rendkívül filmszerűen ír: történetei tömörek, lényegre törőek, cselekményközpontúak, rövid jelenetekkel tagolva. A Született bűnözők se különbözik ettől, mégis egészen 2013-ig kellett várni a regény megfilmesítésére, ami 1978-ban jelent meg először (hozzánk a Jaffa Kiadó hozta el a film megjelenésével egy időben).
A regény különlegessége, hogy itt ismerkedünk meg először az Ordell Robbie-Louis Gara bűnözőpárossal: a két férfi Leonard későbbi, Rum Punch címmel megjelent regényében tér vissza, amely a Tarantino által rendezett Jackie Brown alapjául szolgált. (Bár a Rum Punch magyarul nem jelent eddig meg, a Jaffa folyamatosan ad ki Leonard-műveket, így lehetséges, hogy egyszer erre is sor kerül). Ordell és Louis a ’70-es évek lúzergengszter-hullámának tagjai – olyanok, mint a Scorsese rendezte Aljas utcák pitiáner csirkefogói, annyi kivétellel, hogy ők még bénázásukban is stílusosak maradnak.
A Született bűnözők főszereplői mégsem a két kutyaütő, inkább Mickey Dawson, a trófeafeleség, aki elkényeztetve, ám érzelmileg elhanyagolva éli mindennapjait, változtatni azonban nem képes életén. Férje, Frank egy igazi szélhámos, aki fél-illegális ingatlan ügyleteiből a Bahamákra menekíti dugipénzét. Ordell és Louis erre a rejtett zöldhasúra akarják rátenni a mancsukat úgy, hogy elrabolják Mickey-t és váltságdíjat kérnek érte. Egy dologgal nem számoltak: Frank épp válni készül, hogy fiatal, nagymellű szeretőjére cserélje a számára unalmas Mickey-t, így amikor megtudja, hogy feleségét elrabolták, esze ágában nincs fizetni.
A filmadaptáció szinte jelenetről-jelenetre egy az egyben a regény, olyannyira, hogy még a dialógusok nagy részét is átvették – nem véletlen, hiszen Elmore Leonard kimondottan kifinomult párbeszédeiről híres. Ahol azonban nem lehetett forgatókönyvként használni művét, és ami miatt több a papírverzió a celluloidnál, az a karakterek fejében lejátszódó eszmefuttatások. A Született bűnözők nagyvásznon elveszett dimenzióját pont Mickey finom jellemrajza adja: a regényben azt követjük végig, hogyan áll a saját lábára egy elnyomott háziasszony, akit egész életében lábtörlőnek használtak, mivel sosem merte kinyitni a száját.
A filmben is megvolt a kezdő- és végpont, hogy honnan hova jut el Mickey karaktere, de pont a kettő közti folyamat hiányzott, ami a történet mélységét adja. A papírváltozatba persze társadalmi kommentárból is több fért, mely egy újabb erőssége a néhai Elmore Leonardnek. Összességében, bár ugyanolyan könnyed szórakozás a Született bűnözők mindkét médiumon, könyvformában mégis egy kicsit többet nyújt. Messze nem Leonard legerősebb írása, mégis egy jó kikapcsolódás, és egyaránt érdekes, ha láttuk a belőle készült filmet, vagy ha szűz szemmel ülünk neki.
