Papírfény

A homoszexualitás gyógyítható? – Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Isten valóban megbüntet, ha lány létedre a barátnőddel csókolózol? Megmentheti a lelked, ha a vallás segítségével megszabadulsz a bűnös vágytól? Ha felidegesített ez a két kérdés, akkor a Cameron Post rossz nevelése a te könyved. Íme, egy lány önismeretének kibontakozása egy melegátnevelő iskola árnyékában.

Egy kisvárosi, vallásos közegben élő amerikai lánynak a nyolcvanas évek végén közel sem olyan egyértelmű, hogy mennyire helyes vagy elfogadhatatlan a tény, hogy legszívesebben a legjobb barátnőjét csókolná meg ahelyett, hogy fiúkról álmodozna. Már tizenkét évesen is sejti, hogy családja nem örülne neki, de arra még Cameron Post sem számít, miért nem fogják a szülei soha megtudni az igazat. A fatális egybeesés, hogy a szülei halálos autóbalesete arra a napra esett, amikor élete első csókját kapta, méghozzá egy lánytól, maradandó károkat okoz saját maga megítélésben.

Isten azért ölte volna meg a szüleit, mert ő ilyet tett?

Az ilyen és ehhez hasonló téves és felesleges bűntudatot okozó megállapítások pedig komoly hatással lesznek későbbi életére.

Emily M. Danforth egy nem mindennapi felnövéstörténetet írt. A tinédzserek élete önmagában elég problémát rejt. De mi nehezíthetné jobban, hogy valaki beilleszkedjen egy régimódi nézeteket valló közösségbe, mint az, hogy homoszexuális és mellé árva is? Fantasztikus részletességgel éljük át Cameron világát, a gyerekkori élmények intenzív felidézése, az ízek, a tapintások, a hangulat megélése varázslatosan vizuális. A gimnazista évek italmámorral felpezsdített csellengései és a betépett beszélgetések kavalkádjában Cameron egy egyszerű gimnazista lány csupán. Lépésről lépésre fogadja el önmagát és a vágyait, egyre elhalványítva azt a gondolatot, ami egy gyerekben soha nem szabadna, hogy kialakuljon. Ám egy bimbózónak induló nagy szerelemből óriási csalódás éri. Nem csupán a szívét törik össze, de kiadják a titkát, ami miatt a rokonai és az egész város ellene fordul.

Lassú folyású és gyönyörű regény a Cameron Post rossz nevelése, de ha valaki ki akarja élvezni a régi vidéki nyarak hangulatát, a gyermek- és tinédzserkor bizsergető kíváncsiságát,  akkor nem bánja a tempót, amíg fel nem pörögnek az események. A mű tabukat döntöget, és nem csak a homoszexualitás miatt.

Olyan súlyos gondolatokat fogalmaz meg az életről, amelyeken hetekig lehet rágódni.

A könyvet két nagy részre lehet osztani: az első fele Cameron gyászfeldolgozását és szerelmi szárnypróbálgatásait mutatja be, az egészet szimbolikusan a víz témakörével kapcsolva össze. A vízhez kötődik a végzet, a szenvedély és az intimitás is a lány életében. Míg a második felében a víz látszólag egy időre elveszti hatását, amikor is akarata ellenére Cameront egy bentlakásos nevelőprogramba küldik. Az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont valójában nem más, mint egy homoszexuális rehab olyan tinédzsereknek, akiknek a szülei vallási megfontoltságból úgy érzik, hogy meg kell gyógyítani félrement gyereküket.

Van egy enyhe Észvesztők (Girl, Interrupted) vagy Száll a kakukk fészkére érzetem a bentlakásos időszaktól. Bár a regény nem olyan zseniális, mint a két említett mű, de az értelmetlenség, a pszichológiai megterhelés és a tragédia egyiket sem kerüli el.

Kevés megbotránkoztatóbb van annál, mint amikor álszent és bigott módon akarják valakinek pszichológiai alapon megtörni a személyiségét. Hiába nem olyan durva a tábor, mint elsőre gondolnánk, mert nem szadista melegellenesek a vezetők, így is kiborítóan demagóg és elvakult. Olyan módon vezetik vissza a nemi orientációt különböző helytelenített klisés viselkedésekre, amely tudományosan enyhén szólva megkérdőjelezhető. Rettenetes módon bemocskolja az egyházat és a kereszténységet is, ha ilyen dolgokat művelnek a nevükben. Egyre növekszik a kínos felismerés, hogy nem tudják az oktatók, hogy mit is csinálnak,

de senki nem kérdőjelezi meg a tevékenységüket.

Életszagúan aggasztó, hiszen ilyen helyek valóban léteznek a világon. És nem árulok el nagy titkot: annyira hatásos a melegeket rávenni arra, hogy az ellenkező nemet szeressék, mintha egy heterót próbálnánk meg meggyőzni, hogy váltson csapatot.

A karakterek ügyesen árnyaltak, senki sem hiba nélküli, de senki sem egy egyértelműen negatív és gonosz karakter, még akkor sem, ha a nézetei annyira radikálisak, hogy azzal már másokat bántalmaz pszichésen. Mert igazából nem rosszindulatúak, mindenki csak követni szeretné a szerinte helyes utat, amit sokszor az elfogult vallásosság és a kisvárosi korlátoltság vezérel. A pozitivitás és a nyitottabb látásmód az ifjú generáció kiváltsága lesz a műben, bárhogy is igyekezzenek a felnőttek.

A könyv vége a kezdeti hihetetlen aprólékosság és a tábor hosszú őrlődései után mellbevágó. Lényegében nem hibásan oldotta meg a helyzetet Danforth, hiszen el lehet képzelni, hogy mi lesz, de egy hosszabb levezetésnek jobban örültem volna. Olyan hirtelen szakadt félbe a könyv, mintha a lámpák éjszaka egyszer csak eltűnnének az út mellől. Elképzeléseid vannak, de az írónő végső döntése már nem világítja be a cselekmény folytatását.

A Chloë Grace Moretz főszereplésével készült film szorosan a könyv második felére hagyatkozik,

pár leegyszerűsített és meg is változtatott flashback erejéig idézi csak fel Cameron korábbi életét. Inkább általánosítja a homoszexuális főszereplő kilétét, lehetne bármelyik ilyen lány is. Nem azt tartja fontosnak, hogy jutott el ide Cameron, és milyen ember is valójában, hanem hogyan is működik egy átnevelőtábor. A könyvben úgy lesznek igazán hangsúlyosak az Isteni Ígéretben játszódó jelenetek, hogy előtte Cameron a szemünk láttára nő fel és tapasztalja meg a vágyait. Ahogy a gyerekkori szabadság, izgalmak, flörtök és felfedezések után a szürreálisan életidegen környezetbe kerül, úgy a könyv második fele is kevésbé lesz színes a leírások terén, és a szűk látókörű eszmék miatti hitetlenség okozza a feszültséget.

De hogy is lehetne igazán dühítő a helyzet, ha csak a történet pár szilánkját ismerjük csak meg? Desiree Akhavan rendezőnő kiválasztotta a legnagyobb üvegdarabot ugyan, de néha az apró szilánkok nagyobb sebeket ejtenek az ember bőrén, belehasítva egészen a lelkükig.

 

Emily M. Danforth: Cameron ​Post rossz nevelése

Athenaeum Kiadó, 2019
Fordította: Todero Anna

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..